A második és harmadik jelölt esetében a politikai pályafutás a közös, Tomacot és Niculescut függetlenként, szakértőként szeretné „eladni” az államelnök. Tomac ugyan Traian Băsescu volt elnök támogatásával kezdte pályafutását, jelenleg az államelnök tanácsadója, és európai parlamenti képviselő. Niculescu nem volt párttag, bár korábban őt is megvádolták azzal, hogy a szociáldemokratákhoz került közel, és civilként vagy szakértőként az ő álláspontjukat erősítette.
Mindannyiuk közül Niculescu látszik a legjobb kompromisszumnak, mert akárcsak Tomac, ő is jól be van épülve a rendszerbe. Klaus Iohannis diplomatát csinált belőle, amikor Niculescu még újságírói pályán volt. Elküldte Párizsba nagykövetnek körülbelül ugyanakkor, amikor Emil Hurezeanu újságírót és politikai kommentátort is diplomatává avanzsálta. Niculescu korábban a francia közszolgálati rádió, az RFI romániai szerkesztőségét vezette, majd a diplomácia területén folytatta, jelenleg külügyi államtitkár. Ezeket a tisztségeket megbízhatatlan emberek nem tölthetik be. Ha nem is volt Niculescu a közélet frontvonalában, elmondható, hogy folyamatosan a nyilvánosság előtt dolgozott.
Egyesek úgy látják, hogy túlzott simulékonyságával nem lesz jó miniszterelnök, ugyanis határozott kormányfőre van szükség a jelenlegi nehéz gazdasági és társadalmi helyzetben. Olyanra, aki nem az árral sodródik, hanem irányt mutat. Ebben a tekintetben azonban felmerül egy komoly kérdőjel: képes lehet-e Niculescu irányt mutatni, hiszen miniszterelnökként a diplomáciára ugyan szüksége lesz, de a semmitmondó és a különböző érdekeket a végtelenségig nem sértő, színtelen, szagtalan politizálással eredményt aligha érhet el. A pártoknak több oka is van arra, hogy megszavazzák Niculescu kormányát: az idő vészesen telik, nagyon elhúzódott a válság, sokáig nem maradhat ügyvivő kabinettel az ország, hiszen olyan politikai, társadalmi és gazdasági helyzetben élünk, amelyben a teljes jogú kormány hiánya okozta bizonytalansági tényező életveszélyes lehet.
Minden bizonnyal minden fősodratú pártnak lesznek fenntartásai Niculescu kormányával szemben, hiszen nem mindegy, milyen kormányprogramot dolgoz ki, milyen tárgyalásokat folytat a pártokkal, kik lesznek a kormány miniszterei. Azonban minden párt megtalálhatja azokat a minisztereket, akik betölthetik a tárcavezetői tisztséget, s ezzel megteremthetik a kapcsolatot a kormányfő és a pártok között. Hogy mennyire lesz működőképes a kormány, az nem világos, de a döntés elsősorban a két nagypárt, a szociáldemokraták és a liberálisok kezében van. Nem világos, hogy kialakulhat-e koalíció a miniszterelnök mögött, vagy csak kisebbségi kormányként folytathatja a Niculescu-kabinet. Jelenleg a legkisebb esélye annak van, hogy a parlament elutasítja a negyedik miniszterelnök-jelöltet is, ezzel ugyanis nagymértékben elkerülhetetlenné válik a parlament feloszlatása és az előrehozott választások kiírása. Ha racionálisan szemléljük a dolgokat, akkor a pártoknak ezt be kell látniuk, főleg a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak. Az előrehozott választások nyomán a fősodratú pártok semmiképpen sem fognak a jelenleginél jobb eredményt elérni, csak rosszabbat, másrészt nem fognak lényegesen új erőviszonyok kialakulni. Az sem mellékes, hogy mekkora felelőtlenség lenne meghosszabbítani a politikai válságot, és költségvetés-kiigazítás nélkül hagyni az országot.
Ha mégsem sikerül hivatalba iktatni Luca Niculescu kormányát, akkor több jel is arra mutat, hogy az elnök nem fogja tovább húzni a válságot, noha többször is kifejtette: nem óhajt előrehozott választást. Viszont minél több jelöltet utasít el a parlament, annál kényelmetlenebb lesz megmagyaráznia az elnöknek, hogy miért halogatja a parlament feloszlatását. A pártok között is már vannak olyanok, amelyek nyíltan kérik ezt, a leghangosabban a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), amely az egyedüli haszonélvezője lenne a határidő előtti politikai megmérettetésnek.
Nicușor Dan mindenképpen azt reméli, hogy a negyedik miniszterelnök-jelölttel bezárul a kör. Ez tűnne a leglogikusabb és legracionálisabb megoldásnak még akkor is, ha Niculescu maximum két évet lehetne hivatalban, hiszen a fő feladata az, hogy felszínen tartsa az országot a 2028-as parlamenti választásig.
