A beszélgetés bevezetőjeként Bárdi elmondta, véleménye szerint egy fordulatokban gazdag életút dokumentuma ez a hihetetlen hitelességű napló, amely néhány megszakítással követi végig az életutat, változatos formájú bejegyzésekkel. Erdélyben gyakoribbak az emlékiratok, naplók, mondta el Bárdi Nándor, sorolva néhány, még kiadatlan, de érdeklődésre számot tartó kéziratot. Ilyen a Paál Árpádé, a Krenner Miklósé, a Jakabffy Elemér családtörténeti jellegű naplója, amely a kitelepítés éveiről nyújt érdekes képet a kitelepítettek kapcsolattartásáról, amelyet a fizikai munka után tea, bridzsparti tarkított. Kiadásra vár Máthé János Magyarhermányról, B. Kovács András Bukarestről képet nyújtó naplója, valamint Gazda Árpádé, Gál Ernőé.
Antal Róbert István a Jordáky-monográfia (A nemzetét szerető szocialista) után állította össze és rendezte sajtó alá a nagyon sok filológiai aprómunkával elkészített naplóját, ami remények szerint teljes és csak az maradt ki, ami lappang, amit Jordáky nem írt meg, vagy amit esetleg megsemmisített. A hiányzó évek esetén kézzel fogható ok, magyarázat van a hiányra, például 1952-55 között a börtönbüntetés, de a történelmi eseményekben gazdag 1944-es évben is csak két bejegyzés készült. Amikor rövid feljegyzések készültek, sok volt a külső esemény, ha hosszú bejegyzés, otthon ült és magányosan elmélkedett.
A naplóban események, víziók, olvasott művek elemzése, napi bejegyzések, őszinte magánéleti részletek váltakoznak, keverednek, ami a feljegyzések hitelességét biztosítja. Másoknál átgondolt, a nyilvánosságnak szánt bejegyzések születtek, itt nyilvánvaló, ahogyan a magánélet legmélyebb bugyraiból származó vallomásoktól társadalmi eszmékig sok minden megjelenik, hogy a feljegyzések nem a közönségre gondolva születtek. A kutató szerint Jordákyé egyértelműen közéleti napló, minden a politikáról szól, arra irányul benne. Elégedetlen a román pártvezetéssel, de a politika mindenhatósága meghatározza egész életét, felfogását, és hite megingathatatlan: csak a szocializmus az út szerinte, e hite a háromszori börtön, elítélés, kizárás, marginalizálás ellenére kitart és töretlen. Tóth Sándor szerint Jordáky ösztönös marxista, Jakó Zsigmond szerint jó ember, aki rossz úton indult – idézte fel a képet kiegészítendő Bárdi Nándor a személyes emlékei, beszélgetései alapján.
Jordáky a családból, gyermekkorából hozta a szociáldemokrata irányultságot, az 1930-as években olyan szocdem, aki kacérkodik a baloldallal. Ekkor még a nemzeti szempont nincs jelen nézetei közt, nem kap hangot, hiszen akkor a város 80%-a magyar. A honvédek bevonulása fordulópont számára, ekkor jelenik meg gondolkodásában a nemzeti eszme. Az 1956-os forradalommal teljesen azonosul, leverése sokkolja, véget vet az eszményi szocializmus illúziójának, hiszen vér folyik és önkényt tapasztal. Nem írja alá az elesett forradalmat elítélő közleményt, emiatt újra elítélés, börtön, 1957-61 között megalázó helyzet, elhallgattatás a része.
A napló témái az állandó magány, az elmúlás, a világ helyzete, összefoglalóan: a magány és rettegés. Sok szó esik konfliktusokról és barátságokról, ami viszont nincs, az a kolozsvári társadalomról való pletyka, e vonatkozásban prűd ez a napló, hangzott el a könyvbemutatón. A résztvevők kérdései és hozzászólásai nyomán kiderült az is, hogy a naplóban szó esik színészekről, képzőművészekről, s mivel Jordákynak volt kapcsolata a román társadalommal is, erről is képet kap az olvasó. Jordáky és a Securitate viszonyában tény, hogy ismert és kapcsolatot tartott tisztekkel, ugyanakkor őt is megfigyelték, ő maga sosem jelentett, minden elégedetlenségének mindig nyíltan hangot adott. Elhangzott az is, Jordáky Lajos baloldalisága szociális érzékenységből és elkötelezettségből fakadt, innen érthető meg leginkább Márton Áronnal való jó kapcsolata, amely a kisebbségpolitikai eszmék és a börtöntapasztalat közösségén alapult.
