Romániában a férfiak közel hét évvel több ideig végeznek szakmai tevékenységet
A Transilvania bank nemrég nyilvánosságra hozott elemzése szerint a munkában töltött élet várható hossza azt méri, hogy egy legalább 15 éves személy várhatóan hány évet tölt élete során a munkaerőpiacon. A mutatóba nemcsak a foglalkoztatottak, hanem a munkanélküliek is beletartoznak, amennyiben aktívan jelen vannak a munkaerőpiacon, és munkát keresnek.
Fontos ugyanakkor, ez nem azt jelenti, hogy egy átlagos romániai munkavállaló ténylegesen 32,7 évet dolgozik megszakítás nélkül. A mutató statisztikai becslés, amely a különböző életkorú csoportok munkaerőpiaci részvételét és a várható élettartamot veszi figyelembe. Nem azonos sem a ténylegesen ledolgozott évek számával, sem a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vett járulékfizetési idővel, és nem jelenti a törvényes nyugdíjkorhatárt sem. A mutató ezért elsősorban azt jelzi, mennyire képes egy ország bevonni lakosságát a munka világába.
Egy évtized alatt megfordult a trend
Az uniós adatok alapján 2025-ben az Európai Unióban (EU) a munkában töltött élet várható átlagos hossza 37,5 év volt. Ez 2015-höz képest 2,6 éves növekedést jelent: akkor még 34,9 év volt az érték. Romániában ezzel szemben 2015-ben 32,8 év volt a mutató, 2025-ben pedig 32,7 év. Vagyis egy évtized alatt gyakorlatilag stagnált, sőt minimálisan csökkent. A különbség így 2015-ben 2,1 év volt, 2025-re viszont 4,8 évre nőtt. Vagyis az uniós átlaghoz viszonyított lemaradás több mint kétszeresére nőtt tíz év alatt.
Az uniós rangsorban jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok között. A három legmagasabb értéket Hollandia, Svédország és Dánia produkálta 2025-ben. Hollandiában 44 év, Svédországban 43,4 év, Dániában pedig 42,6 év volt a munkában töltött élet várható hossza. A rangsor másik végén Románia 32,7 évvel állt, mögötte Olaszország 33 évvel, illetve Bulgária 34,6 évvel. Ezek voltak azok az uniós tagállamok, ahol ez az érték 35 év alatt maradt.
A magasabb érték azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberek hetente több órát dolgoznak. Hollandiában például jelentős a részmunkaidős foglalkoztatás. A mutató inkább azt jelzi, hogy az emberek hosszabb ideig maradnak kapcsolatban a munkaerőpiaccal, akár rugalmas vagy csökkentett munkaidős formában is.
A nőknél különösen nagy a lemaradás
Románia egyik legnagyobb problémája a férfiak és a nők munkaerőpiaci részvétele közötti különbség. Az adatok szerint 2025-ben a munkában töltött idő várható hossza a romániai férfiaknál 36 év volt, szemben a 39,5 éves uniós átlaggal; a romániai nőknél mindössze 29,1 év a 35,5 éves uniós átlaghoz képest. Ez azt jelenti, hogy Romániában a férfiak és a nők között 6,9 év a különbség, miközben uniós szinten ez 4,1 év.
A Transilvania bank szerint 2025-ben a romániai férfiak és nők foglalkoztatási rátája között 18,7 százalékpontos eltérés volt, ami az egyik legnagyobb különbség az EU-ban. A nők munkaerőpiaci részvételének növelése ezért nem pusztán szociálpolitikai kérdés. Több dolgozó nő nagyobb munkaerő-kínálatot, magasabb háztartási jövedelmet és nagyobb gazdasági növekedési potenciált jelenthet.
Mi húzza vissza Romániát?
A Transilvania bank elemzése több, egymással összefüggő tényezőt azonosít. Az egyik ilyen ok az alacsony foglalkoztatottság. Romániában a foglalkoztatási ráta 70 százalék alatt van, miközben az északi uniós országokban meghaladja a 80 százalékot. Figyelembe kell vennünk ugyanakkor az úgynevezett informális foglalkoztatást, a feketemunka és bizonyos alkalmi munkák ugyanis nem jelennek meg kellőképpen a formális munkaerőpiaci statisztikákban. Fontos ugyanakkor kiemelni a város és vidék közötti különbséget, a kistérségekben lényegesen korlátozottabb a formális munkahelyekhez való hozzáférés. Szempont ugyanakkor a külföldi munkavállalás, hiszen köztudott, hogy a romániai munkaerő jelentős része külföldön dolgozik, így ezek az emberek nem jelennek meg ugyanúgy a hazai foglalkoztatási statisztikákban.
Továbbá az elemzők kiemelik a fiataloknak a munkaerőpiacra történő késői belépését is. Az adatok szerint a friss romániai diplomások foglalkoztatási rátája 70,3 százalék, szemben a 83 százalékos uniós átlaggal. Mindemellett jelentős az úgynevezett inaktív népesség aránya is: olyan emberekről van szó, akik sem nem dolgoznak, sem nem keresnek aktívan munkát, ezért statisztikai értelemben nem számítanak munkanélkülinek.
Az öregedő társadalom tovább növeli a problémát
A rövid szakmai élet különösen súlyos kérdéssé válik a romániai demográfiai folyamatok miatt. A Transilvania bank adatai szerint 2005 és 2025 között 8,6 évvel nőtt Románia lakosságának átlag életkora, ami a legnagyobb emelkedés az EU-ban. Ahogy a népesebb korosztályok elérik a nyugdíjkorhatárt, egyre kevesebb aktív személynek kell eltartania az egyre több nyugdíjast, és finanszíroznia az egészségügyi rendszert.
Ez több „fronton” is éreztetheti hatását. A kevesebb járulékfizető szűkebb finanszírozási alapot jelent a nyugdíjrendszer számára. Közben a munkaerőhiány is erősödhet, ami megnehezíti a vállalatok számára a megfelelő munkaerő megtalálását. A munkaerő-kínálat szűkülése a bérek emelkedését is ösztönözheti, ami a munkavállalóknak kedvezhet, ugyanakkor növelheti a vállalatok termelési költségeit, és ronthatja a versenyképességüket.
Nem feltétlenül tovább, hanem többen kell dolgozni
A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy Románia problémájára nem feltétlenül az a válasz, hogy a már dolgozóknak kell hosszabb ideig munkában maradniuk. A nagyobb tartalékot azoknak a bevonása jelentheti, akik jelenleg egyáltalán nem vagy csak korlátozottan vesznek részt a munkaerőpiacon. Különösen fontos lehet a nők, a fiatalok, a vidéki lakosság, az alacsonyabb végzettségűek és a nyugdíjkorhatárhoz közel állók foglalkoztatásának javítása.
A 45–50 év feletti munkavállalók esetében ugyanakkor egyre fontosabbá válik a továbbképzés, az átképzés és a rugalmas munkavégzés. A hosszabb szakmai élet ugyanis csak akkor fenntartható, ha a munkavállalók egészségesek, alkalmazkodóképesek és lépést tudnak tartani a technológiai változásokkal.
Az MI átalakítja a karriert
A következő nemzedékek számára a munkában töltött élet várhatóan hosszabb lesz, de kevésbé lesz lineáris. A hagyományos modell – egy iskola, majd egyetlen szakma és egy munkahely évtizedeken át – fokozatosan háttérbe szorulhat. A mesterséges intelligencia (MI) és az automatizálás számos munkakör szerkezetét változtatja meg, ezért a munkavállalóknak életük során többször is új készségeket kell elsajátítaniuk. A foglalkoztatási időszakokat így egyre gyakrabban szakíthatja meg átképzés, pályamódosítás, önálló vállalkozás vagy új szakmai területre való áttérés. A Transilvania bank elemzése szerint emiatt az oktatás sem korlátozódhat kizárólag a pályakezdés előtti időszakra: a szakmai képzésnek az egész karriert végig kell kísérnie.
Az elemzés szerint európai szinten a szakmai élet várható hossza tovább emelkedhet az elöregedő társadalom, a nyugdíjrendszerek reformjai, valamint a nők és az idősebb korosztályok magasabb munkaerőpiaci részvétele miatt.
Romániának rövid és középtávon már az is jelentős előrelépést jelentene, ha a mutató 34–35 évre emelkedne. Ehhez azonban az inaktivitás csökkentésére, a nők és a fiatalok foglalkoztatásának növelésére, az informális munka visszaszorítására és a szakmai készségek fejlesztésére lenne szükség. A tét nem csupán az, hogy Románia feljebb kerüljön egy uniós rangsorban. A munkában töltött élet hosszabbítása a gazdaság munkaerő-ellátottságát, az államháztartás bevételeit és mindenekelőtt a nyugdíjrendszer jövőbeli finanszírozhatóságát is befolyásolja – állítják a munkaerőpiac elemzői. A cél ezért nem egyszerűen az, hogy az emberek több éven át dolgozzanak, hanem az, hogy minél többen, hosszabb ideig, egészségesebb és rugalmasabb körülmények között vehessenek részt a gazdaságban.
Pálfi Szilárd: több embernek kell dolgoznia, hosszabb ideig, és úgy, hogy közben ne égjenek ki
„Szerintem az elemzés mögött van egy sokkal nagyobb kérdés, amiről kevesebbet beszélünk. A baby boom generáció nyugdíjba vonulásával egyre világosabbá válik, hogy a következő nemzedék létszáma egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy ugyanazt a gazdasági és társadalmi rendszert fenntartsák. Kevesebb aktív munkavállalóra jut egyre több idős ember. Ezt a demográfiai problémát pedig valamilyen módon kezelni kell” – vélekedik a resurso.ro álláskereső portál alapítója és tulajdonosa.
Szerinte az egyik kézenfekvő válasz erre az, hogy az emberek tovább maradjanak a munkaerőpiacon. „Ezért én a 32,7 éves adatot nemcsak munkaerőpiaci statisztikaként nézném. Ebben benne van az a nagyon komoly társadalmi dilemma is, amellyel Románia – és valójában egész Európa – szembesül: ki fogja megtermelni azt a jövedelmet, és befizetni azokat a járulékokat, amelyekből a növekvő számú nyugdíjas generáció ellátását finanszírozzuk? És itt van az elemzés egyik szerintem legfontosabb, de kevésbé kimondott üzenete. Nem pusztán arról van szó, hogy Romániában rövid a munkaerőpiacon töltött idő. Arról is szó van, hogy a demográfiai folyamatok miatt egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy az emberek tovább maradjanak gazdaságilag aktívak” – fogalmazott Pálfi Szilárd.
Úgy véli, nem lehet a demográfiai problémát egyszerűen úgy megoldani, hogy „dolgoztassuk tovább a baby boom generációt”, mivel meglátása szerint ez önmagában sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem fenntartható.
„A valódi kérdés az, hogyan tudjuk úgy meghosszabbítani az aktív életet, hogy közben ne egyszerűen éveket adjunk hozzá a munkaviszonyhoz, hanem valódi, értelmes és fenntartható munkát biztosítsunk az embereknek. És közben ott van egy másik, sokkal nagyobb tartalék is: azok az emberek, akik ma még kívül vannak a munkaerőpiacon. A nők, a fiatalok, az 50 év felettiek egy része, a vidéki térségekben élők, illetve azok, akik egy sikertelen munkahelyváltás vagy egy rosszul sikerült munkaviszony után hosszabb időre kiesnek. Őket sokkal jobban be kellene kapcsolni a munka világába” – jelentette ki a resurso.ro alapítója és tulajdonosa.
Tapasztalata szerint egy alkalmazott nem feltétlenül azért kerül ki a munkaerőpiacról, mert nem akar dolgozni. „Lehet, hogy felmondott, de nem talál megfelelő munkahelyet. Lehet, hogy felvették, de a próbaidő alatt kiderült, hogy rossz volt a párosítás. Lehet, hogy az új munkahelyi közösség nem fogadta be. Lehet, hogy az 50 év feletti munkavállalónak nehézséget okoz alkalmazkodni a teljesen új munkakörnyezethez. Ilyenkor minden egyes sikertelen elhelyezkedés újabb kiesett időszakot jelent. És kezdődik elölről az álláskeresés. Ezért szerintem a kérdés nem egyszerűen az, hogy meddig dolgozzunk. Hanem az, hogyan tudunk olyan munkahelyeket és olyan munkaerőpiaci kapcsolatokat létrehozni, amelyekben az emberek hosszabb távon is meg tudnak maradni. Ebben látom a HR-iroda és a modern állásközvetítő platform valódi szerepét is. Nem az a feladat, hogy egy önéletrajzot egyszerűen hozzárendeljünk egy álláshirdetéshez. Az a feladat, hogy megpróbáljuk megtalálni az emberhez illő munkát, és a hozzá illő munkakörnyezetet is. Pontosan ezt az irányt szeretnénk erősíteni a Resurso fejlesztésével is. Mert ha a demográfiai trendeket nézzük, szerintem elkerülhetetlen lesz, hogy Európában tovább beszéljünk a munkában töltött élet meghosszabbításáról. De nem hiszem, hogy a megoldás egyszerűen az, hogy a baby boom generációt még néhány évig munkában tartjuk” – jelentette ki Pálfi Szilárd.
Úgy gondolja, a valódi megoldás három dolog együtt lehet: tovább megtartani azokat, akik képesek és szeretnének dolgozni, visszahozni azokat, akik kiestek a munkaerőpiacról, és bevonni azokat, akik eddig csak részben voltak jelen.
„Vagyis nem egyszerűen tovább kell dolgoznunk. Több embernek kell dolgoznia, hosszabb ideig, és úgy, hogy közben ne égjenek ki, s ne essenek ki újra a rendszerből. Szerintem valójában erről szól ez a 32,7 éves szám” – tette hozzá összegzésül.
