– Az egyik legrangosabb kutatói ösztöndíjat nyerted el, a tudományos világban. Milyen a „besorolása” a Lendület Programnak?
– A Magyar Tudományos Akadémia által 2009-ben alapított Lendület Program célja, hogy pályafutásuk feltörekvő, vagy csúcsán lévő magyar kutatók számára anyagi támogatást nyújtson, lehetőséget teremtsen első kutatócsoportjuk megalapítására kutatási területtől és tudományágtól függetlenül. Ez a 40 év alatti (induló kategória) és 40 év feletti (haladó) kutatókra is vonatkozik. Az elmúlt 16 évben 284 bölcsészettudományi, társadalomtudományi és természettudományi kutatócsoport alakulhatott Magyarország számos akadémiai és egyetemi intézetében, ezek közül több az európai tudományos élet szakmai csúcsára is eljutottak, hiszen megnyerték az ERC (European Research Council) pályázatait. Külföldi, anonim szakbírálók döntenek a projektek kiválóságáról, amelyet egy tudomány-csoportokként változó zsűri és végül, a Magyar Tudományos Akadémia vezetőiből álló bizottság rangsorol. A pályázat a legrangosabb tudományos elismerés a 40 alatti kutatók számára Magyarországon, amely lehetőséget teremt egy ötéves, több tagból álló kutatócsoport elindítására, nagy mennyiségű és nemzetközi hatású, a kutatási témát és lehetőleg a tágabb tudományágat is meghatározó publikációk, kísérletek és innovációk létrehozására. Ahogy a program neve is mondja: „lendületbe” hozza a kutatókat, akik öt év alatt rendszerint nagyban növelik tudományos közleményeik és idézettségük számát, számos nemzetközi konferencián képviselik intézményüket és sokszorosan növelik tudományos hálózatukat és kapcsolataikat, amely néhány ritka esetben az európai kutatás csúcsáig vezeti a fiatal kutatókat.
– Milyen projekttel pályáztál?
– Pályázatom címe „Mithras arcai. Egy ókori kultusz tárgyi és kulturális öröksége Közép-Kelet Európában”. Rajtam kívül három állandó, öt évre és legalább hét, 1-2 évre alkalmazott fiatal kutatóval fogok dolgozni a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén. Ez a pályázat azért is különleges, mert a Lendület akadémiai program 16 éves történetében ez az első, amely az ókori római vallásnak egyik leglátványosabb, leginkább kutatott, ám mégis, számos új kutatási perspektívával rendelkező témáját tudja interdiszciplináris módon kutatni. A projekt ugyanakkor az első sikeres Lendület pályázat, amelyet a szegedi bölcsészkar egyik kutatója nyert, ilyen szempontból is tehát premier a maga módján. A pályázat ugyanakkor nem csupán a távoli múlt egyik kihalt vallási mozgalmát kutatja, hanem annak bonyolult és hosszú, Közép-Kelet-Európa irodalmában is megjelenő recepciótörténetét, kortárs újraértelmezéseit is, tehát rámutat arra, hogy az ókor nagyon is jelenvaló a 21. században is. Az ókor vallásaival és vallási örökségével együtt élünk ma is, és erre nem csupán a Római Birodalomban létrejött kereszténység a legjobb példa, de a politeizmusnak számos szellemi hagyatéka, így Mithras recepciója is.
– Hány pályázó közül esett rád a választás?
– Minden évben változó a pályázók száma. Az induló, tehát a fiatal, feltörekvő, 40 év alatti kutatók kategóriájában általában többen pályáznak, hiszen ez a korosztály az, amelynek még nem volt kutatócsoportja és többségünk csak 30-35 évesen fejezte be első egyéni, posztdoktori kutatását. Sokan közülük külföldről térnek vissza. Idén 135 kutató pályázott, abból 33-an a bölcsészet- és társadalomtudományok területén, ami elég magas számnak számít, mert egy ilyen pályázat előkészítése és megírása még a tapasztalt pályázóknak is 2-3 hónapba telik. Nekem ez a harmadik próbálkozásom volt, de ismerek olyat is, akinek csak hatodik alkalomra jött össze. Minden próbálkozás óriási munkát igényel, a projektet folyamatosan módosítani, változtatni kell, figyelni a nemzetközi és hazai tudományosság trendjeit és a szakirodalom változásaival állandóan szinkronban kell maradni.
– Ez az ösztöndíj milyen kutatásokra teremt számodra lehetőséget?
– Ez az első kutatócsoporti pályázatom, az elmúlt tíz évben nyert nemzetközi, román és magyar pályázataimmal ellentétben most nem egyedül, hanem egy nagy csapattal kell együtt dolgoznom. Ennek egyik tagja klasszika-filológus, régész, muzeológus, epigráfus, művészettörténész, valláskutató és könyvtáros is, tehát az interdiszciplinaritást mi tényleg komolyan vettük. A projekt célja: egy ókori vallási jelenséget, ez esetben Mithras római kultuszát nem csupán a hagyományos módszerekkel (epigráfia, régészet, művészettörténet), hanem a kortárs vallástudomány és a digitális bölcsészet (digitalhumanities) módszereivel is kutassa és „kiemelje” ókori környezetéből, kutassa annak recepcióját, modern és jelenkori történetét. A csapatban találjuk az Óbudán, a római Aquincum katonavárosának területén 2023-ban felfedezett Mithras szentélynek (mithraeum) az ásató régészeit is. A kutatás sok terepmunkával fog járni, hiszen modern eszközökkel akarjuk dokumentálni Mithras római emlékeit Ausztriában, Szlovéniában, Magyarországon, Szerbiában, Romániában és Bulgáriában is. Ilyen léptékű kutatásra ebben a témában 1960 óta, Maarten J. Vermaseren munkája óta nem került sor. Tervezünk egy adatvizualizációkkal gazdagon illusztrált könyvtári adatbázist is a témával foglalkozó teljes magyar és nemzetközi szakirodalomról, ahol több ezer címet fogunk összegyűjteni a következő generációk kutatóinak munkáját nagyban megkönnyítve.
– Miért fontos számodra ez a projekt, hogyan kötődik ez Erdélyhez?
– Mithras római kultuszával 2010 óta foglalkozom. Kolozsváron, Sorin Nemeti vezetésével kezdtem a témát kutatni még kolozsvári diákként és elsősorban Mithras erdélyi kultuszával, várhelyi (Sarmizegetusa) és gyulafehérvári (Apulum) anyagával foglalkoztam. Közel harminc tanulmányom és recenzióm van az elmúlt 15 évből, amely a témával foglalkozik, ezek nagy része Mithras erdélyi (Dacia provinciai) kultuszát elemezte. Régi álmom, hogy ez a projekt valósággá váljon, most úgy tűnik, hogy olyan óriások munkásságára alapozva, mint Franz Cumont, Maarten Vermaseren vagy Tóth István remélhetőleg új fejezetet tudunk nyitni a kutatócsoporttal együtt a római vallás magyar és közép-kelet-európai kutatásában.
