Ebben az időszakban kerül sor országszerte valamennyi római katolikus egyházmegye templomaiban az első szentáldozások felemelő, hitmegerősítő eseményére.
Május 17-én, vasárnap örömnapra ébredt többek között a kolozsvári Szent Mihály egyházközséghez tartozó 29, a piarista templom román közösségéből 26, a kisbácsi plébániáról 10 gyermek is, akik első szentáldozáshoz járultak és szüleikkel, nagyszüleikkel, keresztszüleikkel, rokonaikkal, kispajtásaikkal, a meghívott vendégekkel együtt megtöltötték a templomokat.
A Szent Mihály-templomban sorra került ünnepi szentmise főcelebránsa Bőjte Csongor, a plébánia lelkésze, egyben az elsőáldozáshoz járulók alapos felkészítője, a Verbum Egyesület igazgatója volt, akivel együtt misézett László Attila főesperes-plébános és Molnár Lehel piarista szerzetespap, tanár, egyetemi lelkész.
A liturgia kezdetén a gyermekek kifejezték köszönetüket szüleiknek, akik felnevelték őket, áldást kérve rájuk. Ugyanakkor kérték további gondoskodásukat is. A szülők hálájukat fejezték ki gyermekeikért és Isten nevében áldást adtak rájuk. Ebben a szellemben szólaltak fel a keresztszülők és a nagyszülők is.
Bevezetőjében Bőjte Csongor elmondotta: minden szentmisében lélekben visszautazunk az utolsó vacsora termébe, amikor Jézus első alkalommal övéi körében a kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, nekik adta, ugyanígy a kelyhet, és így szólt: ez az én testem és ez az én vérem. Attól az estétől kezdve ezzel táplálja a mindenkor emberét, a mai napon különösképpen is 29 gyermeknek akarja magát adni útravalóul egész életükre.
Majd szentbeszédében a főcelebráns többek között rámutatott: „a mai napon közösségünk 29 gyermeke járul először szentáldozáshoz. Hosszú hónapok, sok készülés, tanulás, izgalom van mögöttük. De a mai nap nem egyszerűen egy ünnep vagy egy szép közösségi esemény, amire majd jó visszaemlékezni évekkel később. Sokkal több annál... Ma Jézus közel jön hozzájuk egészen személyesen. Ma nemcsak tanulnak róla, nemcsak hallanak róla, hanem valósággá válik, amire a hosszú út során készültek: először fogadják Őt a szívükbe az Oltáriszentségben. Ez a hitünk egyik legmélyebb titka: Isten nem távoli akar lenni, maradni, hanem egészen közel jön hozzánk! Kapcsolatot akar velünk. (...) Mellénk szegődik az úton, megszólít, vezet, velünk marad. Most pedig egészen különleges módon táplálni akar bennünket, szívünkben akar lakást venni!”
Az elsőáldozókhoz fordulva hangsúlyozta: „Talán most még nem értetek mindent abból, ami ma veletek történik. Bár már megtapasztaltátok, és ti magatok fogalmaztátok meg, hogy a külső formájában egyszerű szentgyónás hogyan alakítja át már a készület során a szívünket... Egy dolgot soha ne feledjetek: Jézus örömmel jön hozzátok, örül a veletek való találkozásnak! Nem azért, mert tökéletesek vagytok vagy különbek másoknál – bár ma a legszebbek ti vagytok –, hanem mert szeret benneteket. És azt szeretné, hogy mindig tudjátok: soha nem vagytok egyedül! Amikor ma magatokhoz veszitek őt, nem egy emléktárgyat kaptok, amit őrizni lehet, hanem egy élő kapcsolat kezd mélyülni bennetek. Egy egész életen át tartó barátságot szeretne kezdeni ma veletek az apró szentostyában jelenlévő Jézus. Ezt a barátságot pedig, mint minden más barátságot is, őrizni kell: imával, vasárnapi szentmisével, figyelemmel, szeretettel, a vele való rendszeres találkozással a szentgyónásban és a szentáldozásban.”
Majd a szónok a szülőkhöz intézte szavait: „A mai nap a gyermekek számára nem egy út vége, hanem egy új útnak a kezdete. A gyermekek – reményeink szerint – sok mindent megtanultak a hitről, a közösség erejéről, de a hitet igazán otthon tanulják meg: és nem szavakból, hanem abból, ahogyan imádkozunk, ahogyan egymással beszélünk, ahogyan megbocsátunk, ahogyan Istenhez fordulunk és benne és vele élünk a mindennapokban. Gyermekeitek elsősorban nem azt jegyzik meg, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak rajtunk – ahogy látnak minket. Ezért talán a legnagyobb ajándék, amit ma adhatunk nekik, nem a sok mulandó ajándék, nem az ünnepi asztal, hanem az, hogy segítünk nekik megmaradni Jézus közelében, segítjük ápolni a vele való barátságot! Erre kaptunk meghívást!”
Befejezésként ismét a gyermekek figyelmét hívta fel: „Őrizzétek meg a mai nap örömét! Amikor majd néha nehezebb időszakok jönnek, amikor kérdések vagy csalódások érnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy Jézus a mai napon beköltözött a szívetekbe, és nem akar onnan soha eltávolodni. Mert ő nemcsak ma akar veletek találkozni, hanem egész életetekben kísérni szeretne benneteket. Ez az örök élet kezdete: megismerni őt, és mellette maradni.” – nyomatékosított Bőjte Csongor, akinek szentbeszéde érvényes valamennyi elsőáldozásban részesült gyermek számára.
Ezt követően került sor a keresztségi fogadalom megújítására, amelynek bevezetőjében a főcelebráns tudatosította a kezükben égő gyertyát tartó gyermekekkel: keresztségetek óta az Anyaszentegyház közösségébe tartoztok, Isten gyermekei lettetek. Akkor szüleitek vallották meg hitüket és erre a hitre kereszteltünk meg titeket. Most eljött ez a szent nap, amikor már saját magatok jöttetek ide, hogy találkozzatok Jézus Krisztussal, a szentáldozásban. Ez a találkozás őszinte, szerető hitet kíván tőletek, immár saját szavaitokkal és elhatározásotokkal.
Az ünnepélyes liturgia végén László Attila főesperes-plébános felhívta a figyelmet néhány, az első szentáldozáshoz kötődő értékre, életre szóló tudnivalóra: „Elhangzott ma pár kulcsszó, vigyétek magatokkal. Például az hogy szép, hogy gyermekeitek szépek. Azért azok, többek között, mert az ember szépsége, az az Istenből való szakadtságunból, magától Istentől kapjuk és nála lesz majd teljessé. Az is többször elhangzott, hogy élet. Bátorításként Csongor tiszti nyomatékosította: ez egy út, folyamat, hogy az élet bontakozzon ki bennük. Egy gondolatot teszek hozzá mindössze a keresztség éve kapcsán. Az Istengyermekségünk örökséget adott nekünk, örökösei vagyunk a mennynek, ezt az örökséget formáljátok szülőkként, nagyszülőkként és keresztszülőkként. Az örökséget fel lehet használni Londonban, Párizsban, Münchenben, Amerikában, ott is jól fog. De igazán akkor drága és értékes, ha itt fogják gyermekeitek ezt az örökséget felhasználni. Ebbe segítsetek, hogy családlétben és egyházlétben úgy segítsük őket, hogy itt akarjanak gazdagok és életes emberek lenni. Majd továbbvive mindazt, amit ma itt csodálunk és látunk. Ehhez kérjük mi, papok a támogatásotokat, nélkületek nem megy. És mi ígérjük, hogy papokként leszünk jelen közöttetek és számotokra. Áldás kísérje és öröm tetőzze be a mai szép ünneplést” – kérte László Attila.
Életük ezen kimagasló, meghatározó eseményén a gyermekek a szentmise során szóban és énekben külön-külön és együtt is hangot adtak hitüknek és örömüknek. Szép, tisztán előadott énekeiket, értelmes beszédüket hallva meggyőződésem, hogy személyükben és szeretteikben keresztény jövőnk jó kezekben van.
A szentmisét követően a plébánián szeretetvendégségre került sor a gyermekek és szeretteik részére.
Ugyancsak első szentáldozásban részesült május 10-én a Kolozsvár-monostori egyházközségben négy gyermek, felkészítőjük Székely Dénes kanonok, plébános. Június 7-én pedig a Kolozsvár-kerekdombi egyházközségben hárman fognak járulni először az Eucharisztiához, plébánosuk Jakab Gábor pápai káplán.
