Szinte naponta járok el a Kossuth Lajos utcának (B-dul 21. Decembrie 1989) ezen a részén gyalogosként, s meglepődéssel tapasztalom, és tapasztalhatják a gyalogos társaim is azt, hogy ez a buszmegálló egy nagyon keskeny járdasávra telepített. Alig maradt egy ember számára hely a megálló háta és az épület fala között. Arról nem is beszélve, hogy az iskola vezetőségének, tanári, és szülői közösségének jogos a felvetése, miszerint a zajszennyezés mellett ez a megálló ellehetetleníti az iskolai intézmény szabályszerű vészhelyzeti tervét, amelyben fel kell tüntetni a vészhelyzet esetében érvényes evakuációs útvonalat. Az iskola hozzánk is eljuttatott beadványában jogosan jelezte ezt, kiemelve: „A Brassai Sámuel Elméleti Líceum hivatalos vészhelyzeti terve szerint az evakuációs kijárat és intervenciós bejárat ugyanaz, ami a főhomlokzat oldalán található, lévén, hogy ez az egyetlen ajtaja az intézménynek.” Ebből tényszerűen és logikusan következik, hogy sürgősségi helyzetben a mentőalakulatok, tűzesetkor a tűzoltóság az épületet csakis ezen a bejáraton (ami előtt jelenleg a buszmegállót helyezik el), csakis ebből az irányból lehet megközelíteni, illetve az iskolában lévő személyeknek csakis ezen a kijárati ajtón lehet távozni, vészhelyzet esetén kimenekülni. Tehát a buszmegálló ezen a helyen akadályt képez az iskolaépület megközelítése szempontjából mind a mindennapi tevékenységek során szükséges kijáráskor/bejáráskor, mind a vészhelyzeti események kimenekítési útvonalának biztosításakor.
Van megoldás? Erre röviden azt mondhatnánk, lehetne megoldás, hiszen jószándékú, gondolkodó városvezetőink biztosan megértéssel és körültekintéssel fognak az ügyben benyújtott feladványokra megoldási javaslattal válaszolni. Sajnos azonban mindezidáig a halogatás és a „mellébeszélés” jellemzi a megoldáskereséseket. Pedig érdemes lenne tovább gondolni, hogy e megálló valóban szükséges ebben az utcarészben? Megfigyelve a különféle fényképeket, és tapasztalva a hely adottságait, gyalogos érintettként is állítom, hogy ezen az útszakaszon történik meg az autók és tömegközlekedési eszközök számára a három sávos útszakaszból egy leszűkített útszakaszba való beigazodása. Ha belegondolunk abba, hogy erre az útszakaszra megérkező autóbuszok és trolibuszok közül néhánynak a belső sávra kell igazodnia, néhánynak a külső sávon kell maradnia, mert az állomás felé tér le, akkor nem igazán érthető, miért ennek az útszakasznak a leszűkülő részére telepítették azt a buszmegállót, ahol eleve torlódást fognak okozni az egymás után érkező tömegközlekedési járatok? Arról nem beszélve, hogy szintén innen, a megállóval párhuzamosan lehet letérni balra a Bolyai utcába az autós forgalom számára. Ezek után nem nehéz elképzelni, mekkora torlódást fognak okozni a megállóba érkező járatok, s mennyire fog akadozni a balra letérő autósforgalom az éppen a megállóból kiállni készülő járatok miatt.
Mi lehetne a megoldás? A megálló jelenlegi helyének megszüntetése és városrendészeti szempontból is az átgondolása annak, hogy valóban szükséges-e egy megálló beiktatása az amúgy is forgalommal terhelt belvárosi útszakaszon, hiszen mind a Monostor negyed felé közlekedő járatok, mind a vasútállomás felé közlekedő járatok esetében a megállók közti távolságok nem akkorák, hogy erre az amúgy is szűk útrészre még egy köztes megállót kellene telepíteni.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs megyei szervezetének nevében támogatásunkról biztosítjuk az iskola vezetőségét, és kihallgatási kérelemmel fordulunk az illetékesekhez az ügy mindenki számára elfogadható megoldásának megtalálása érdekében.
Tárkányi Erika Tímea,
a Kolozs megyei RMPSZ elnöke
