Ez lenne a pesszimista forgatókönyv fikarcnyi passzusa, amennyiben a Kreml urai úgy gondolják, hogy be lehet vállalni a nyílt konfliktust: egyrészt mert túllicitáltak, és innen már nem lehet visszavonulót fújni, hiszen saját lemondásukat is aláírnák egyben. Másrészt ha folyamatként tekintünk a történésekre, a Krím és a két szakadárnak kikiáltatott kelet-ukrajnai megye után logikai törést okozna egy úgymond dolgavégezetlenül kaszárnyákba visszaszivárgó haderő. És ott van még a meteorológia + a téli olimpia. Lehet, hogy a kínai elnök csak annyit kért Putyintól az ötkarikás játékok megnyitója előtt, hogy a pekingi tűzijátékot nem szeretné egyéb, jóval nyugatabbra elpukkanó háttérzajjal megzavarni, de Hszi Csin-Ping elvtárs nem egyeztetett ügynökeivel, akik viszont tájékoztatták volna arról, hogy február derekától enyhe légtömegek vonulnak Kelet-Európa felé, és a harckocsik nehezen vagy sehogyan sem tudnak támadásba lendülni a felázott terepen.
A derűlátóbb variáns szerint rövid és korlátozott hadműveletekre kell számítani, amolyan lebutított és kontrollált agresszióra, amit nem is feltétlenül a reguláris orosz hadigépezet hajt végre, inkább az Ukrajna keleti részén több helyütt többséget alkotó oroszok, vagy (nyelvükben, identitásukban) eloroszosodott ukránok.
A hurráoptimista olvasatnak, ha hinnénk, akkor az egész nem több plenáris erőfitogtatásnál, amit igen apró egyezmények, kompromisszumok árán fújnak majd le, és mindkét fél otthon elharsogja, hogy milyen profin oldotta meg a krízist.
Hogy akkor melyik lesz a legvalószínűbb… a legeslegkényelmesebb az, ha az előbbi háromból egy jó kis koktélt kavarunk, vigyázva persze az arányokra, az egyes komponensek koncentrációjára, hőmérsékletére, állagára. És persze a sékerben töltött időre, meg a jégkockák számára.
Mindenképpen kimért kortyokban ajánlott fogyasztani, hogy közben levegőhöz juthassunk – az ámulattól vagy a frásztól, nos, ez majd elválik. Szerdára biztosan.
