Vannak különböző stratégiai elképzelések, csatatéri esélylatolgatások, de tény, hogy az elmúlt egy év ukrán oldalról nem hozott áttörő sikert. Egyelőre Oroszország is távol áll a győzelemtől, egyáltalán kérdéses, hogy pusztán a csataéren eldőlhet-e a háború kimenetele. A feleket jelenleg egy 1000 kilométer hosszú frontvonal választja el, és beállt az állóháború. Az ukrán erők optimizmusa 2022 végén volt csúcson, azóta hanyatlóban van, hiszen a 2023-as esztendő egy kudarcos ukrán ellentámadást hozott, amelynek az elején Kijev még sikerekről számolt be, de végül nem tudták az oroszokat visszaverni az elfoglalt ukrán területekről. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezért leváltotta a teljes katonai vezetést, ami bírálatokat váltott ki az ukrán ellenzék részéről. Ez is mutatja, hogy az ukrán vezetésben megjelentek a repedések, már nem tűnik annyira egységesnek az ukrán katonai és politikai elit, mint a háború elején. Ukrajnában vészesen fogyóban van a háborúra fordítható pénz, a fegyverekkel sem bővelkednek és az emberállomány tekintetében is Oroszországnak van helyzetelőnye.
Az Egyesült Államok egyre inkább vonakodik attól, hogy pénzzel támogassa Ukrajnát. Európának a jelenlegi uniós költségvetésen belül február elején megítélt 50 milliárd eurója egyrészt nem lesz elég, másrészt azt a hivatalos bejelentések szerint nem fegyverekre, hanem az ország újjáépítésére fordítják, tegyük hozzá, inkább működőképességének fenntartására. Ukrajna számára az idei év is rosszul kezdődött, mert éppen a napokban foglaltak el jobb pozíciót az orosz haderők Avdijivkánál, ahol az orosz támadásokat az ukrán erők állítólag muníció hiánya miatt nem tudták visszaverni. Zelenszkij is már elismerte, hogy a keleti fronton súlyos a helyzet, és egyre kétségbeesettebben próbálja rábírni a nyugati világ országait, hogy pénzeljék Ukrajnát.
A NATO katonai vezetői az év elején figyelmeztetettek, hogy fel kell készülniük a legrosszabbra az észak-atlanti szervezet tagállamainak. A katonai vezetők az európai tagállamok haderejének növelését, sorozásokat és az európai fegyvergyártás növelését szorgalmazták azt vetítve előre, hogy egy esetleges orosz győzelem még kiszámíthatatlanabbá teszi Vlagyimir Putyint, aki tovább nyomulhat Moldva felé, ha Ukrajnában diadalmaskodik. Ukrán oldalon az egyedüli katonai siker, hogy a Fekete-tengeren Kijevnek sikerült helytállnia a félelmetesnek tűnő orosz flottával szemben. A szakértők kezdetben nem sok esélyt adtak az ukrán hadseregnek, hogy fel tudja venni vízen a háborút Oroszországgal, de ez sikerült a különböző drónoknak, rakétáknak és egyéb nem konvencionális támadásoknak köszönhetően.
Politikai értelemben a tavalyi év meghozta Ukrajnának az egyik legnagyobb sikert, hiszen Kijevnek sikerült elnyernie az EU-tagjelölti státust, ami hatalmas előrelépést jelent egy olyan történelmi múlttal és jelennel rendelkező országnak, mint Ukrajna. A háború nélkül aligha számíthatott volna ilyen kitüntetett figyelemre Kijev, hiszen ezt a jogot hamarabb megkapta, mint más nyugat-balkáni országok, amelyeket Brüsszel húsz éve előszobáztat. Ennek a történetnek azonban a gyenge pontja az, hogy egyelőre nem tudni, az EU valójában mikor kezdi el, ha egyáltalán elkezdi Ukrajnával a csatlakozási tárgyalásokat. A keleti szomszéd jelenleg távol van attól, hogy teljesítse a csatlakozási feltételeket. Brüsszelnek ez a mostani elköteleződése inkább csak egy erős erkölcsi támogatás. Az ukrán tagjelölti státus ügyében nagy valószínűség szerint nem lesz előrelépés, amíg tart a háború, hiszen annak ódiumát egyetlen józan európai politikus sem fogja vállalni, hogy a háborút Ukrajna csatlakozásával behozza az unióba. Ezért a tagjelölti státus elnyerése Ukrajna számára pillanatnyilag csak vigasz, de ugyanakkor erős politikai üzenettel is bír.
Oroszország az idén elsősorban abban bízik, hogy az egész világra jellemző választási szuperév számára kedvező fordulatot hoz Donald Trump republikánus elnökjelölt esetleges választási győzelmével, hiszen ebben az esetben Ukrajna még annyira sem számíthat majd az Egyesült Államok támogatására, mint most. Választások lesznek Oroszországban is, és ugyan Alekszej Navalnij halála nem jött jól Putyinnak, az orosz elnök hatalma továbbra is megingathatatlan, így a március 17-i elnökválasztás biztos győztese lesz. Putyin olyan gyilkos rendszert épített ki, amely könyörtelenül leszámol minden ellenfelével, és ez sajnos a közeljövőben aligha fog változni. Az orosz-ukrán viszonylatban tehát a szemben álló felek ugyanazok lesznek, ezért elhúzódó fegyveres összetűzésre számíthatunk, és jó az esélye annak, hogy a háború harmadik évfordulóját is megérjük.
