KISS CSENGE
Beszéljünk a közelgő újévi hiedelmekről és szokásokról. A globális szilveszteri rituálék lényegében egyfajta szellemi felkészülési formái az óév lezárásának.
Erdélyben a falvakban az ostorcsattogtatás és a kolompolás mellett gyakran még a háztetőkre, kapukra is dörömböltek, mert úgy hitték, a szellemvilág a zajtól megriad. Ma a világ számos pontján a legelterjedtebb szilveszteri attrakciónak a petárda és a tűzijáték számít, de a cél és a pszichológiai hatás ugyanaz: a látvány, a hang, a mozgás, a közösség és az érzés, hogy valami lezárult.
Így a szilveszter egyszerre ünnep, pszichológiai „reset” és közösségi élmény. A petárda, a tűzijáték, a zajkeltés nemcsak hangos szórakozások, de évszázadok óta a szerencse és a bőség megidézésének leglátványosabb eszközei, amelyeket minden generáció a maga ízlése szerint alakított.
Amit eszel, olyan éved lesz
Akár hiszünk az előírásos étkezési babonákban, akár nem, Erdélyben a legtöbb háznál az újévi menü szigorúan meghatározott. Még azoknál a családoknál is, ahol senki nem vallja magát babonásnak, valahogy mindig úgy alakul, hogy bizonyos ételek felkerülnek az asztalra – miközben mások feltűnően hiányoznak. Ezek a szokások generációkon át öröklődtek, sokszor úgy, hogy senki sem tudja pontosan, miért, csak azt, hogy „így szokás”.
Ami mindig van: lencse, hal és disznóhús. Az utóbbiak nem azért, mert télen ez volt a legelérhetőbb húsféle, hanem azért, mert a malac és a hal szimbolikája szorosan összekapcsolódott a szerencsével. A hiedelem szerint a disznó előre túrja a szerencsét, ezért, aki újévkor disznóhúst eszik, az gyarapodik az életben. Erdélyben sok vidéken kifejezetten figyeltek arra, hogy január elsején sült hús, kolbász vagy kocsonya kerüljön az asztalra, mert úgy tartották, hogy az üres asztallal üres év jön.
Ugyanilyen fontos volt az is, hogy mit nem esznek. A szárnyas hús, legyen az csirke, kacsa vagy pulyka, tiltólistára került, mert „elkaparja a szerencsét”. Ez a gondolat annyira mélyen beivódott a köztudatba, hogy még ma is sokan ösztönösen kerülik. Az év elején nem éri meg „kockáztatni”.
A hal helyzete már sokkal árnyaltabb. Egyes folyó menti területeken, ahol a halászat fontos szerepet játszott, a pikkelyeket pénzhez hasonlították, ezért a halat szerencsehozónak tartották. Máshol viszont attól féltek, hogy vele együtt a ház jóléte is „elúszik”, így inkább kerülték a halfogyasztást.
A pénzmanifesztációval kapcsolatban nemcsak a húsfélék számítottak. Az apró szemű ételeknek – lencse, bab, borsó, mák – különleges jelentőséget tulajdonítottak. Minél több apró szem került az asztalra, az új évben annál több pénzt és bőséget vártak. Erdélyben ezért január elsején gyakran lencsefőzeléket vagy babos ételeket főztek, figyeltek arra is, hogy ne fogyjon el minden aznap, mert a maradék a jövő évi tartalékot jelképezte.
Az újévi étkezéshez más szokások is társultak. Sok helyen január elsején nem volt szabad kölcsön adni, kivinni valamit a házból, mert azzal a szerencsét is kivitték. Ugyanígy fontos volt, hogy a házban rend legyen, az asztal terítve maradjon. A bőség látványa legalább annyira számított, mint maga az étel.
Mindez nem véletlen, hiszen az év első napja irányt mutat. Ha rend van, bőség van, jó döntéseket hozunk, és úgy érezhetjük, egész évben nagyobb eséllyel alakulnak jól a dolgok. Nem azért, mert a malac valóban szerencsét túr, hanem azért, mert az embernek szüksége van arra az érzésre, hogy az elején mindent megtett annak érdekében, hogy mázlija legyen.
Újév a világ körül
Ahogy itthon is megvannak az újév hiedelmei, úgy a világ számos pontján élnek különleges rituálék, amelyek a szerencsét, a bőséget vagy éppen a boldogságot hivatottak biztosítani az új évre. Ezek a szokások néha hangosak és látványosak, máskor csendesek, meditatívak, de mindegyik mögött ugyanaz a gondolat húzódik: ha pozitív a kezdés, az egész év jobban alakulhat. Összegyűjtöttünk tizenkét különleges példát a világ minden tájáról, ahol a babonák és hagyományok máig élnek.
Spanyolország – A tizenkét szőlőszem-kihívás
Spanyolországban az év utolsó perceiben a harangütések ritmusára tizenkét szőlőszemet kell lenyelni, minden szemmel a következő év egy-egy hónapját jelképezve. A kihívás nem könnyű: ha az ember lassú vagy elakad, a szerencse nem teljesedik be. A szokás a 19. századból ered, akkor a túltermelt szőlőt így próbálták értékesíteni. Ma már teljesen beépült a kultúrába, és a családok vagy a baráti társaságok nevetve versenyeznek, hogy ki tudja a legjobban teljesíteni a „szőlő-stressztesztet”.
Olaszország – Lencse és piros alsónemű
Az olaszok nem bízzák a véletlenre: a lencse a pénzt, a piros alsónemű a szenvedélyt és az életenergiát jelképezi. Szilveszterkor ezért lencsefőzeléket vagy lencsepürét fogyasztanak, miközben piros fehérneműt viselnek, hogy a szerencse minden területen, anyagilag és lelkileg is megérkezzen. A hagyomány mögött az a gondolat áll, hogy az apró, sokasodó lencseszemek az érméket jelképezik, és a piros szín vonzza az életenergiát – így az év elején az ember mindenből a legjobbat húzhatja be.
Dánia – Tányértörés a barátok ajtaján
Dániában szilveszter éjszakáján nemcsak a zaj fontos, hanem a közösségi résztvétel: az emberek a barátok ajtaja előtt régi tányérokat törnek. Minél nagyobb a törmelék reggelre, az új év annál több barátot és szerencsét hoz. A szokás eredetileg a középkorra vezethető vissza, a zajkeltés, a tárgyak összetörése a gonosz szellemek elűzésére szolgált. Ma inkább vidám, baráti hagyományként él tovább.
Görögország – Gránátalma a küszöbön
Görögországban a gránátalmát az újév éjjelén a ház küszöbéhez csapják. Minél több mag gurul szét, annál több szerencsét, gazdagságot és termékenységet jelez a következő évre. A rituálé egyszerre látványos és szimbolikus: a gránátalma sok kis magja a bőséget reprezentálja, és a földre hullva elárasztja a házat szerencsével.
Brazília – Fehér ruha és hullámugrás
Brazíliában a szilveszteri rituálé látványos és spirituális jellegű. A fehér ruha a tisztaságot, az újrakezdést jelképezi, míg a tengerparti hullámugrás során hét hullámot kell átugrani, minden ugrásnál kívánva valamit. A rituálé mögött az a gondolat áll, hogy az ember testileg és lelkileg is megtisztuljon, miközben az új évet pozitív szándékkal indítja.
Skócia – Az első látogató jelentősége
Skóciában Hogmanaykor (nagyszabású, ősi eredetű ünnep Skóciában, ami magában foglalja a vendégjárást, az ajándékozást és a Télapó-tradíciót – szerk. megj.) az újévi szerencse nagyban függ az első vendég kilététől. Magas, sötét hajú férfi látogatása a legjobb előjel, ez állítólag egész évre szerencsét hoz. A hagyomány arra tanít, hogy a kezdet kulcsfontosságú: az első benyomás, a jó szándék és az energia befolyásolhatja az év további alakulását.
Fülöp-szigetek – Kerek dolgok mindenütt
A Fülöp-szigeteken minden, ami kör alakú, szerencsét hoz: gyümölcsök, minták, ruhák, ételek. A kerek forma a pénzt és a gazdagságot jelképezi, ezért az asztalon sok apró, kerek gyümölcs, a ruházatban pöttyös minták jelennek meg.
Ecuador – Bábuégetés
Ecuadorban az elmúlt év problémáit, kudarcait és rossz döntéseit szimbolizáló bábukat készítenek, majd szilveszterkor elégetik őket. A látványos rituálé célja, hogy ne vigyék át a negatív energiákat az új évbe. Hasonlóan működik, mint nálunk a kiszehajtás: látványos, felszabadító és pszichológiailag is nagyon hatásos.
Japán – 108 harangütés a megtisztulásért
Japánban a buddhista templomokban a harangot 108-szor kongatják meg az óév utolsó napján. Ez a szám a vágyakat és a gyarlóságokat jelképezi, a harangütések célja a megtisztulás, a lelki teher letevése.
Kolumbia – Üres bőrönddel futás
Kolumbiában, aki sokat szeretne utazni a jövőben, éjfélkor üres bőrönddel fut a ház körül. A fizikai cselekvés a vágy manifesztációja. Nevetségesnek tűnhet, de pszichológiailag erős: célt ad, mozgásba hoz, és pozitív energiát generál.
Portugália – Lármázás és lábbal taposás
Portugáliában a zajkeltés, a dobolás, a taps, a lábbal taposás az óév rossz szellemeinek elűzésére szolgál. A rituálé célja, hogy tiszta energiával induljon az év, és a közösségben való részvétel erősíti a társadalmi kohéziót, miközben mindenki kicsit jobban érzi magát.
Kína – Pirotechnika és piros díszek
Kínában a holdújév környékén elengedhetetlen a tűzijáték, a petárdázás és a piros díszek használata. A piros a szerencsét és a gazdagságot szimbolizálja, a robbanások elűzik a gonosz szellemeket, és garantálják a jó kezdést. Bár a dátum a holdnaptárhoz igazodik, a szimbolikus üzenet ugyanaz: a hangos, látványos rituálé a szerencse bevonzására szolgál.
Ahogy láthatjuk, a szilveszteri szokások világszerte rendkívül sokszínűek, mégis ugyanazt az alapvető emberi vágyat tükrözik: a biztonságot, a szerencsét, a bőséget és kontrollt a bizonytalanság felett. Akár Erdélyben sütjük a malacot és főzzük a lencsét, akár Spanyolországban kapkodjuk a szőlőszemeket, vagy Kolumbiában futunk a bőrönddel, a cél mindig ugyanaz: kicsit jobban kezdeni az évet és megteremteni azt, amire vágyunk.
Nincs garancia arra, hogy a malac túrása vagy a gránátalmamagok szétgurulása tényleg pénzt vagy szerencsét hoz. De pont ez az érdekes: a rituálék pszichológiai hatása sokszor fontosabb, mint az eredmény.
