Szombaton, az emlékverseny délelőttjén az utánpótlás csörtéitől volt hangos az Apáczai Csere János/Argeș utca 7. szám alatti Orbán Olga vívóterem. Az idei rendezvény immár a huszonnegyedik volt, a Covid-járvány miatt ugyanis egy év kimaradt, ezért a 25. jubileumi összejövetel jövőre tolódott.
A szombati találkozón Habala Péter Pál - ő maga is több kolozsvári vívónemzedékkel szeretette meg a küzdelemnek ezt a nemes formáját - köszöntötte az egybegyűlteket. Versenyzőket és vendégeket egyaránt, köztük a jelenlevő néhány Guráth-tanítványt: Geréb Zsoltot, ifj. Guráth Bélát, Dancsuly Andrást és Prezenszky Tibort.
A kolozsvári CSM és az U sportklubok versenyzői közül négy lány és négy fiú állt pástra a viadalon. A fiatal CSM-s versenyzőknek Mugur Codreanu és Radu Daraban (mellesleg mindketten Habala-tanítványok), az U-soknak pedig maga Habala Péter Pál az edzője.
A megmérettetésen a ranglista a következőképpen alakult: lányoknál az első helyezett Chiorean Maria (Kolozsvári U). A további sorrend: Blaga Ilia (Kolozsvári U), Sipos Teodora (Kolozsvári U), Lievre Laura (Kolozsvári U). A fiúknál a győztes Nojea Razvan (Kolozsvári U), őt Gligan Ianis (CSM), Astilean Antoniu (Kolozsvári U) és Felecan Horea (CSM) követi.
A nem feltétlenül beavatottak számára is izgalmas verseny mindig jó alkalom a beszélgetésre ennek az elegáns sportágnak a jeles kolozsvári képviselőivel. A nosztalgián túl egy kis szomorú belenyugvás is érződött szavaikból: az egykor jelentős nemzetközi eredményeket felmutató kolozsvári vívás napjainkban messze elmarad korábbi önmagától. Ma már a vívás technikai színvonala sem olyan, mint ötven évvel ezelőtt. „Béla bácsi rá sem ismerne, ha élne!” - mondta Habala Péter Pál, és ugyanezt igazolta vissza a vívómester fia, ifj. Guráth Béla is, akit két asszó közt faggattam arról: mire vezethető vissza ez a nem feltétlenül jó irányba mutató változás. Elmondták: a vívás a mai formájában sokkal agresszívebb, a küzdelmet már nem az értelem, a bravúros technika, hanem a látvány, a gyorsaság határozza meg. Márpedig a vívás az elme, nem pedig az erőfitogtatás művészete… – magyarázták rezignáltan.
Borítókép: Ferencz Zsolt
