Új helyszínen nyílt meg a KÁMSZ Dokumentációs Tára (FOTÓKKAL)

A színház archívuma a Minerva-házban talált új otthonra

Balról Kocsis Tünde, aki nemrég vette át az archívumot, középen Tompa Gábor, a KÁMSZ igazgatója, mellette Zakariás Erzsébet, aki 1990-től gondozta a Doktárat (Fotó: Rohonyi D. Iván)
A 233 éves kolozsvári magyar színjátszás évfordulóján, december 17-én nyitották meg új helyszínén a Kolozsvári Állami Magyar Színház (KÁMSZ) Dokumentációs Tárát. A gyűjtemény a legrégebben, megszakítás nélkül működő magyar kőszínház múltjának tárgyi és írásos emlékeit őrzi: relikviákat, fényképeket, dokumentumokat és sokrétű archív anyagot. A könyvtár korábban Zakariás Erzsébet irányítása alatt működött, akinek a szakmai munkáját nemrég Kocsis Tünde vette át. Az archívum hosszú ideig a Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti Kántor-házban működött, azonban a könyvtár az ingatlanfelújítást követően a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyéről kénytelen volt elköltözni. Ezután az anyag Monostor negyedi tömbházlakásokban kallódott. A Doktár új otthonát a Minerva Művelődési Egyesület Jókai/Napoca utcai székházának manzárdjában alakították ki. A megnyitóhoz kapcsolódó eseményt a Minerva-ház alagsori galériájában tartották, ahol Harag György előadásainak jelmezterveiből nyílt kiállítás.

Az archívum megnyitóján bemutatott tárlat a magyar színház egykori főrendezőjének öt, Kolozsváron színpadra állított előadásához készült jelmezeit mutatja be, emellett az érdeklődők a korabeli műsorfüzeteket is fellapozhattak. A Tornyot választok 1973-as előadás jelmeztervei Kölönte Zsolt munkái, míg az Egy lócsiszár virágvasárnapja (1975), a Csillag a máglyán (1976) és a Vágy a szilfák alatt (1977) című produkciók jelmezeit Schranz Kunovits Edit tervezte, valamint A Kreml toronyórája (1963) előadás kosztümjei F. Halay Hajnal munkája.

A megnyitón Tompa Gábor, a KÁMSZ főigazgatója arról beszélt, hogy a színház könyvtárának sorsa hosszú évtizedeken át bizonytalan volt. A felhalmozott dokumentumok – könyvek, kéziratok, fényképek, előadás- és próbanaplók, műsorfüzetek, kritikák, jelmez- és díszlettervek – sokáig dohos pincékben, átázott irodákban, majd ideiglenes helyszíneken tengődtek. Az archívum anyaga a 2022-es elköltöztetés után a Monostor negyed néhány garzonlakásában hevert.

Tompa Gábor szerint ezeket az anyagokat különösen fontos megőrizni és továbbadni, hiszen „a könyvtár az emlékezet egyik legfontosabb eszköze”. Elmondta, ezen dokumentumoknak köszönhetően tudunk felidézni olyan fontos színháztörténeti pillanatokat, mint például a Hunyadi térről történő átköltözésnek a folyamatát.

A főigazgató a Minerva Művelődési Egyesület mellett köszönetet mondott a Magyar Nemzeti Levéltárnak (MNL), valamint Zakariás Erzsébetnek, aki 1990 óta folyamatosan rendszerezte a színház könyvtárának és dokumentumtárának anyagát – ezt a munkát folytatja Kocsis Tünde. Tompa Gábor hozzátette, a Doktár új helyszínre költözése a közös munka érdeme. Emlékeztetett, ez még csak a kezdet, az alkalmazottakra további munka vár annak érdekében, hogy ezek az anyagok hozzáférhetővé és kutathatóvá váljanak.

Az érdeklődők a korabeli műsorfüzeteket is fellapozhattak (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Zakariás Erzsébet személyes visszaemlékezéseken keresztül ismertette a Dokumentációs Tár történetét. Elmondta, 1990 februárjában a színháznál irodalmi titkárként dolgozott Visky András mellett. Az irodalmi titkári teendői mellett a könyvtár kezelése is az ő feladata volt. „Ismerkedtem a munkakörrel, majd 1992-ben megszerveztük a színház 200 éves ünnepségsorozatát. Közben kiderült számomra, hogy a könyvtár állománya milyen kincseket rejt. Azóta is sokszor gondolok arra, hogy mekkora csoda, hogy ezek az értékek az elmúlt 233 év alatt a történelmi viszontagságok ellenére megmaradhattak” – emlékezett vissza Zakariás Erzsébet. Rámutatott, hogy a Doktárban a szokványos könyvtári anyag mellett, – gyakran merített papírra, kézzel írt – szövegkönyvek, régi fotók, emléktárgyak, festmények, plakettek, különböző nyilvántartások, előadáskritikák, plakátok, műsorfüzetek, jelmez- és díszlettervek, illetve egyéb, a színház művészi életével, történetével kapcsolatos dokumentumok leltek otthonra, amelyek sokszor eléggé mostoha körülmények között tengődtek. 

Zakariás Erzsébet a könyvtárban végzett munkálatok kapcsán kifejtette, hogy a kezdeti rendszerező munkafolyamat során a tár minden tárgyát sorra kézbe véve ellenőrizte és pontosította a meglévő leltárakat, majd 1997-től számítógépes nyilvántartásokat készített, emellett szakmai képzéseken is részt vett. A 2000-es években hosszadalmas és aprólékos munka vette kezdetét, elkezdődött a digitalizálási folyamat, a színlapok fényképezése, a régi és az új, még analóg technikával készült előadásképek digitalizálása (a képeken lévő személyek azonosításával és feltüntetésével), és azok savmentes papírborítékokban való elhelyezése. Zakariás Erzsébet úgy fogalmazott, 

„a doktáros munkája, sajnos, nem látható és nem mérhető, de a tárkezelők az archivisták minuciózus, alapos és pontos munkája nélkül kultúrtörténetünk, és ezen belül a mi színházunk története sem létezne”.

Köszönetet mondott Kocsis Tündének a munkájáért, valamint a Minerva Művelődési Egyesület elnökének, Tibori Szabó Zoltánnak, és különösen Tompa Gábornak azért, hogy „a mérhetetlen szellemi értéket képező színháztörténeti anyag méltó helyre kerülhetett”. 

„Hosszú, sikeres életet kívánok mindenkinek, de legfőképpen a 233. évét ünneplő kolozsvári magyar színjátszásnak!”

– zárta gondolatait Zakariás Erzsébet.

Kocsis Tünde arról beszélt, hogy a Dokumentációs Tár archívuma nem csupán szakkönyvtár, nemcsak a kutatóké, hanem az egész városé, a magyaroké, a románoké, amely kulturális és történelmi jelentőségű hely. Hozzátette, azt szeretné, ha a helyszín egyfajta kulturális központként működne, és ez a folyamat, amely elkezdődött, hosszú távra szólna.

Az alagsorban megnyitott tárlat január végéig látogatható (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Az eseménybe online kapcsolódott be a Budapesten székelő Magyar Nemzeti Levéltár fejlesztési és állományvédelmi igazgatója, Hegedűs István. Elmondta, hogy a színházzal kötött megállapodás értelmében az MNL a KÁMSZ állományai számára térítésmentesen biztosítja az online tárhelyet, illetve a megjelenítéshez szükséges felületet, míg a kolozsvári dokumentumtár munkatársai leírásokkal és egyéb adatokkal bővítik majd azokat a gyűjteményi egységeket, amelyek már digitalizálásra kerültek vagy a jövőben kerülnek digitalizálásra. Hegedűs István szerint ez a munka elősegíti, hogy ezek az értékes dokumentumok ne csak a kiállítóteremben, a fizikai térben, hanem a világhálón is elérhetővé váljanak az érdeklődők, a kutatók, valamint a színházszerető emberek számára.

A Minerva elnöke, Tibori Szabó Zoltán elmondta: az egyesület feladatának tekinti a kolozsvári magyar kultúra támogatását. 

„Ennek tettünk eleget, amikor a szárhegyi gróf Lázár fejedelmi család egykori házában, amelyet ma már a kolozsváriak Minerva-házként ismernek, a nagyon értékes dokumentumtárnak is helyet biztosítottunk”

– fogalmazott.

Az esemény végén Tompa Gábor a Dokumentációs Tárnak adományozta a Sophokles drámái című könyvet, amely Janovics Jenő saját kiadásában jelent meg 1919-ben.

A KÁMSZ Dokumentációs Tára hétfőtől péntekig 12 és 16 óra között tart nyitva a Minerva-ház mazárdján a Jókai/Napoca utca 16. szám alatt. Előzetes egyeztetésért Kocsis Tündét kell keresni a 0743-341781-es telefonszámon. A Minerva-ház alagsori galériájában megnyitott tárlat január végéig látogatható, munkanapokon 12–14 óra között.

ROHONYI D. IVÁN FOTÓI AZ ALÁBBI KÉPGALÉRIÁBAN LÁTHATÓK: