Több mint úszásoktatás: közösséget épít az Ebihalak Kolozsváron

Hogyan és mikor jött létre az Ebihalak?

Az Ebihalak majdnem 15 éves múltra tekint vissza, hiszen 2011-ben alakult. Az egész úgy indult, hogy Módi-Gedő András társalapítóval mindketten szerettük az úszást, az egyetemen mindketten erre szakosodtunk. Lehetőségünk volt gyakorlatozni a gyermekek úszásoktatásában, s már az első órák után rájöttünk, hogy ez a szakma nekünk való. Innen jött az ötlet, hogy indítsunk külön csoportot, és oktassunk magyar gyermekeket. A legelső csoportban az egyik gyermek anyukája, Kalló Angéla elnevezett minket Ebihalaknak, azóta ez a nevük.

Egyesületként, cégként működik? Hányan dolgoztok együtt?

Mindkét jogi formában működünk. A cégben működik maga az oktatás, az egyesület segítségével versenyeket, különböző eseményeket szervezünk. Ugyancsak az egyesületen keresztül sikerült az évek során több hátrányos helyzetű gyermeket megtanítani úszni (árvaházakban élőket, rossz anyagi háttérrel rendelkező családok gyermekeit stb.). Jelenleg a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának az ovisai járnak hozzánk tanulni. Az oktatói csapat jelenleg 12 főből áll. Csak szakképzett oktatókkal dolgozunk.

Miért tartod fontosnak a magyar nyelvű úszásoktatást Kolozsváron?

Számomra a kolozsvári magyarság fennmaradása és fejlődése nagyon fontos dolog. Ha minél több gyermeknek adjuk meg azt a lehetőséget, hogy saját anyanyelvén tanuljon, akkor úgy gondolom, ezzel is hozzájárulunk a magyar közösség fejlődéséhez, összekovácsolásához. Mára már jelentős, összetartó magyar közösség alakult ki az Ebihalaknál.

Hogyan fogadták a szülők e kezdeményezést?

Rendkívül örültek neki. Emlékszem, mondták, hogy már rég kerestek olyan lehetőséget, ahol magyar oktatók magyar nyelven oktatják az úszást.

Milyen korosztályokkal dolgoztok leginkább?

Négyéves kortól fogadjuk a gyermekeket, jelenleg a legidősebbek 15–16 évesek. Ha meg kellene nevezni egy korosztályt, amelyikből a legtöbb gyermek úszik, akkor az a 7 és 10 év közötti nemzedék.

Nagyjából hány gyermeket sikerült eddig úszásra tanítani?

Éppen nemrég számolgattam, hogy az évek alatt hány gyermek fordult meg nálunk. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a gyerekszám eléri a több ezret. Jelenleg mintegy 500–550 gyermek úszik nálunk hetente. A pandémia előtt volt több is, akkor heti 650 gyermekkel foglalkoztunk.

Hogyan indult a pályád az úszás és az oktatás területén?

Gyermekként a szüleim számára fontos volt, hogy megtanuljak úszni, ezért azon szerencsés gyermekek közé tartoztam, akik úszni járhattak. Tízéves voltam, amikor elkezdtem. Akkoriban még nem volt annyira népszerű és elérhető ez a sport. Már akkor tetszett nekem minden, ami az úszással kapcsolatos volt. Két év után váltottam a vízilabdára, és 12. osztály végéig űztem is e sportot. Már 11. osztályban tudtam, hogy testnevelő tanár és edző szeretnék lenni. Mindig is szerettem a gyermekeket és a velük való foglalkozást. Az egyetemen minden lehetőséget megragadtam, amely által gyakorlatozni lehetett. Harmadévesként már annyi tapasztalatot sikerült szerezni, hogy – amint az előbb is említettem – saját csoportot indítottunk.

Tanítasz az egyetemen is. Milyen tantárgyat?

Több tantárgyat is tanítok: testnevelés és sporttörténelem, hegyi gyakorlatok, motorikus tevékenységek gyakorlata és módszertana, idéntől pedig alpesi sí is.  

Hogyan egészíti ki egymást az egyetemi oktatás és a gyakorlati edzői munka?

Mivel mindkét munka sporttal kapcsolatos, ezért tökéletesen össze tudom hangolni a kettőt. Az elmélet találkozik a gyakorlattal, és ez nagy előny a fejlődésem szempontjából.

Milyen kihívásokkal szembesülsz a mai sporthallgatók képzése során?

Szeretném, ha az óráim mindig érdekesek lennének, igyekszem a hallgatók figyelmét folyamatosan ébren tartani, hogy minél több hasznos információt tudjak átadni nekik.

Változott-e az úszásoktatás módszertana az elmúlt években?

Igen, történtek változások, de nem mondhatnám, hogy a mai módszerek merőben mások, mint korábban. Inkább az a helyes megfogalmazás, hogy a régi módszerek technológiával egészültek ki.

Úszóedzőket is képeztek. Ezt miként képzeljük el?

Általában olyan személyeknek adjuk meg ezt a lehetőséget, hogy nálunk tanuljanak, akik vagy a testnevelés karon tanultak, vagy úszói múlttal rendelkeznek. A kiválasztott személyek fél éven keresztül megfigyelik az órákat, hogy miként foglalkozunk a kicsikkel, majd ezután beállnak segíteni nekünk. Az egész tanulási folyamat alatt szakmai és metodikai útmutatókkal látjuk el őket.

Két kupát is rendeztek évente, az egyik az Ebikupa decemberben. Miről szól a verseny, illetve mi a célja ennek: inkább verseny vagy élmény?

Határozottan élmény! Számunkra a legfontosabb az, hogy a gyermekek betekintést nyerhessenek a versenyzés világába – barátságos körülmények között. Az egész verseny arról szól, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. Akik még az elején vannak, és nem annyira bátrak, azok úgy versenyeznek, hogy időt sem mérünk, egyszerűen csak teljesíteni kell a távot. Természetesen a verseny után mindenkit díjazunk.

Milyen visszajelzéseket kaptok a gyermekektől és a szülőktől?

A gyermekektől a legfontosabb visszajelzés az a széles mosoly és lelkesedés, amellyel belépnek az uszodába. Ez mindent elárul arról, hogy mennyire szívesen űzik ezt a sportot. A szülőktől a leggyakoribb visszajelzés az a rendkívüli öröm, hogy a gyermekük megbarátkozott a vízzel, és sikerült bennük kialakítani a megfelelő szintű vízbiztonságot, amiért már nem kell félteni őket, bármilyen vízi környezetbe is kerülnek. 

Van olyan pillanat vagy történet, ami különösen emlékezetes volt?

Azokat a pillanatokat említeném, amikor sikerült olyan bajnokokat elhozni erre az eseményre, amelyek igazi példaképek lehetnek a fiatal nemzedék számára. Ilyen például Becsey János paralimpiai-, világ- és Európa-bajnok úszó, Gyurta Dániel olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó. Mindez Killyéni Andrásnak, a Magyar Olimpiai Akadémia első külhoni tagjának segítségével jöhetett létre.

Lehet-e ösztönözni e digitális világban a mai gyermekeket a rendszeres sportolásra?

Sajnos, ez egyre nagyobb probléma a sportban is. Ha csupán az elmúlt tíz év távlatát vesszük, sokkal nehezebb mind az oktatóknak, mind a szülőknek is ösztönözniük a gyermekeket a sportolásra.

Profi úszók is kerültek ki a tanítványok közül?

Igen, vannak olyan gyermekek, akik nálunk tanultak, és országos bajnokságokon is első helyezéseket értek el különböző távokon. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.

Mit tanácsolnál azoknak a szülőknek, akik még bizonytalanok, hogy sportolni adják-e a gyermekeiket?

Azt, hogy egyetlen percig se gondolkodjanak ezen a téren, és adják meg a gyermekeiknek a sportolás lehetőségét. A sportnak és a mozgásnak rendkívül fontos szerepe van a gyermekek fizikai, pszichikai és szociális fejlődésében.

Milyen terveitek vannak az Ebihalakkal a jövőben?

Továbbra is szeretnénk minél több gyermekkel megszerettetni ezt a sportot, ugyanakkor ösztönözni őket az egészséges életmódra.

Terveztek új programokat vagy versenyeket?

Versenyekben nem tervezünk változást, viszont remélhetőleg programok szintjén hamarosan újra sikerül néhány bajnokot elhozni Kolozsvárra.

Mi ad a legtöbb örömet a munkádban?

Kétségkívül a sok mosoly és öröm, amely a gyermekek arcán látható az oktatás során.

Van olyan tanítványod vagy sikerélményed, amelyre különösen büszke vagy?

Igen, mind az uszodában, mind az egyetemen vannak olyan tanítványaim, akikre igen büszke vagyok. Ilyenek például azok, akik elég bátrak voltak, és megtették a lépést a versenyúszás és a vízilabda irányába. Azokról a gyermekekről sem feledkezek meg, akik annak ellenére, hogy nagyon féltek a víztől, mégis megtanultak tökéletesen úszni. A volt egyetemi tanítványaim közül pedig azokat szeretném megemlíteni, akik szakmában maradtak, és odaadással végzik a testnevelés oktatását.