1.
Erdély legzordabb tájegységén, a páratlan szépségű Székelyföldön járunk, Gyergyóremetén, ahonnan a gyakorlati kommunizmus idején egy 1300-as Dacia álmos utasai pünkösdvasárnap hajnalán elindulnak a somlyói búcsúra. Édesapám sofőr, ő szokva van a gyűrődéshez, káromkodik is, mint a kocsis, ha télvíz idején bedöglik a csuklós busz a mínusz fokokban. Most azonban ő van egyedül ébren. Úttalan utakon, mezei kerülőkön lavírozunk, hogy packázzunk a milicistákkal, akik parancsra terelik a népet a zsögödi fesztiválra. Hogy, hogy nem, ez is mindig pünkösdvasárnapra esik. Nekünk azonban sikerül fölvergődnünk Mária kötényébe, s a zsúfolásig telt kegytemplomban búcsús ágat szorongatva hallgatjuk a szentmisét. Érteni nem sokat lehet, annyit azonban gyerekszemmel is látok, hogy a kendős asszonyok feje felett, az áporodott ájtatosságban ott lebeg a Napbaöltözött Asszony.
Matilka néni, a Dacia ötödik utasa édesapám nővére. Ha sikerül megszervezni az utazást, minden évben velünk tart a Babbamáriához. Ekkor már özvegy, a férje volt annak idején az alszegi böllér. Csodálatos Mária-nótákat tud, a legszebbet már a kocsiban megtanítja mindenkinek:
Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária,
hozzád száll esdő szavunk, Szűz Mária!
Te látod az életünk, látod mennyit szenvedünk,
jöjj, segíts, mert elveszünk, Szűz Mária!
2.
Néhány év múlva, már első gimnazistaként robogunk egy ONT-s, gömbölyű orrú turistabusszal Częstochowa felé. Vége szakadt a kommunizmusnak, a székely ifjúság pedig találkozni szeretne II. János Pál pápával. Kolozsváron ránk hasad a hajnal, ekkor pillantom meg először a kolozsmonostori apátsági templomot, amelyet hamarosan visszaszerez a katolikus egyház. Nagyváradon túl az ártándi határátkelő teszi próbára a türelmünket, később Záhony és huszonhárom kilométernyi kocsisor. Éjfél körül Munkácson az ökumené rendje és módja szerint a református templomban kapunk szállást. Parókia nincs, a lelkész háromszobás tömbházlakása csak szűkösen elég a családnak is. Úgy emlékszem, hogy a szószékben alszom, de lehet, hogy ez csak legenda. Másnap Lemberg, majd a szovjet-lengyel határ következik, aztán Krakkó és Częstochowa. Tengernyi fiatalság szerte a nagyvilágból, az a kicsi, fehér pont pedig a Jasna Górán, a pálos kegytemplom előtti téren maga II. János Pál. A Boldogasszonytól éltere szóló utazás vezet a Fekete Madonnáig. Innen az egykori Csehszlovákián át a pócsi Máriához megyünk, majd a budapesti Népstadionba, hogy ott is találkozzunk egy jót a pápával. Közben szétesik a Szovjetunió. Történelem ez már a javából.
3.
Sokkal-sokkal később, nyakig sárosan a szakadó esőben, a somlyói Nyeregbe kapaszkodunk tengernyi néppel. Mindenki műanyagba van csomagolva, dehogy fogja Ferenc pápa látni a gyönyörű székely ruhákat... A Nyeregben mindenki vacog és rózsafüzért imádkozik, mire hirtelen eláll az eső. Hatalmas köd üli meg a tájat. Olyan érzésem támad, mint gyerekfejjel a zsúfolt kegytemplomban: látni ma sem fogunk semmit, a Boldogasszony azonban lehet, hogy megjelenik a fejünk felett. Mindenki hinni szeretne a csodában, ha már a kegyszobor is kizarándokolt a pápai misére! Franciscus aranyrózsát hoz a Boldogasszonynak: ez nagy megtiszteltetés Csíksomlyónak, mint nemzeti kegyhelynek is. Mária pedig nem feledkezik meg az övéiről: az ólomszárnyú felhőket könnyű szellő szórja szét, hogy a Napba öltözött asszony kiterítse száradni köntösét.
4.
Ferenc pápa csíksomlyói látogatásának első évfordulója június elsejére, vagyis pünkösdhétfőre, Szűz Máriának, az Egyház Anyjának emléknapjára esik. A liturgikus emléknapról a somlyói látogatás előtt egy évvel rendelkezett Ferenc pápa és az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció. Elmélkedésnek, egy kicsit a magam vigasztalására is szántam az alábbi sorokat, amikor még nem tudtam, hogy a pápai misére magam is fölkapaszkodhatok majd a somlyói Nyeregbe. A gondviselés úgy hozta, hogy mégis tanúja lehettem egy olyan eseménynek, amely a maga páratlanságával megerősített minden jóakaratú embert hitében és önbecsülésében egyaránt, függetlenül attól, hogy a kíváncsiság, a tisztelet vagy a tapasztalás vágya szólította őt “a Mária lábához”. A Kissomlyó hegyének északi oldalán felállított keresztút a Salvator-kápolnához vezet. A meredek hegyoldal különleges próbatételnek számít, amelyre csak az elszántabb zarándokok vállalkoznak, a gyermekek azonban játszi könnyedséggel jutnak fel a “napbanézés” helyére, ahol a mélyen vallásos csángó hagyomány szerint pünkösd hajnalán az arra érdemesek csodákat látnak. A lényeg tehát nem a babbaság, hanem a kegyelmi állapotban elmélkedő, imádságos lélek. Érdemesnek lenni. A stációs kőkeresztek tagolta Jézushágó fogalommá vált a búcsúsok körében, a címválasztás tehát nem a véletlen műve.
Jézushágó
nem szeretheted azt aki gyűlöl
ha gyűlölöd azt aki szeret
fohászokkal és fogadkozással
megszégyeníted a szenteket
a feltámadás reménye nélkül
pótcselekvés minden áldozat
önjelölt messiások faragott
sírboltja belülről megrohad
félúton a koponyák hegyére
sorsodba nem törődhetsz bele
kereszthordozó bizonyosság az
igazak egyetlen fegyvere
