Van remény a dél-erdélyi magyar szórványtelepülések megmaradására
Ökumenikus istentisztelet keretében leplezték le vasárnap, december 14-én a Fehér megyei községben, Marosszentimrén a település névadójának emléket állító bronz műalkotást, a Szent Imre-szobrot, amelyet a Hunyadi János által újjáépíttetett, szórványszimbólumként számon tartott, 2022-ben teljesen felújított templom előtt helyezték el, a templomkertben.
A Gyulafehérvártól mintegy 8 kilométerre fekvő Marosszentimre és annak a 13. században épült, ma református temploma – Jékely Zoltán ismert versének köszönhetően – az erdélyi szórványsors szimbólumává vált. A Hunyadi János győzelmét felidéző, eredetileg római katolikus templom, Gudor Botond lelkipásztor szavaival élve „a pusztulás-fogyás és a megmaradás egyszemélyes hírnöke”, erdélyi magyarságunk kisebbségi létének nagy tanúja. Az Áprily Lajos által „transsylván hőskölteménynek” nevezett templom sorsszerűségét később Kányádi Sándor, Ferences István, Kovács István, Kozma László, Fenyvesi Félix Ferenc versei méltatták. Marosszentimre település, amely a templom védőszentjéről, Szent Imréről kapta a nevét, történelme során többször is elnéptelenedett: először az 1241-es tatárjáráskor, másodszor az 1658-as török-tatár betöréskor, majd a trianoni döntést követően, végül a kommunizmusban magyarsága alig pár főre apadt. Ellenben a magyar közösségnek mindannyiszor sikerült újjászületnie, ezért a templom a szórványban élő magyarság pusztulásával szembeszegülő, szimbolikus jelképpé alakult.
Az utóbbi évtizedekben lepusztult műemléktemplomot 2022-ben teljesen felújították, és benne újra istentiszteleteket tartanak, ezáltal egyszersmind erőt és reményt ad arra, hogy a dél-erdélyi magyar szórványtelepülések nem fognak végérvényesen elnéptelenedni. A demográfiai mutatók pozitív alakulására példákat is találunk néhány Gyulafehérvár környéki, a magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű településeken. Marosszentimrén például, míg 2017-ben egy tagja volt mindössze a református egyháznak, tavaly már hat tagot számláltak. Hasonlóképp Magyarigenben előbb hárman voltak, majd tizenhétre szaporodott a református gyülekezet, Alvincen pedig tizenketten voltak, ma pedig már huszonnégyen tartoznak a gyülekezethez. Az ilyen és ezekhez hasonló szórványtelepüléseken az olyan emlékjelhagyások, mint amilyen a vasárnapi Szent Imre-szobor felállítása volt, nemzetmegtartó jelentőséggel bírnak.
A felemelő esemény Lőrincz Konrád Arthúr, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesének igehirdetésével kezdődött. Malakiás prófétát idézve az esperes kiemelte: nem véletlen, hogy épp adventre esett a szoboravatás eseménye, hiszen az advent a készülődést jelenti és ilyenkor az Úr nem hagyja bizonytalanságban a hívőket, jeleket küld a Megváltó érkezéséről.
Igei és alkalomhoz kötött beszédet mondott László Szabolcs római katolikus esperes, aki János evangéliuma alapján elmondta: az öröm vasárnapja Szent Imre szobrának felszenteléséhez kiválóan alkalmas pillanat. „Imádkozzunk a magyar ifjúságért, hogy Szent Imre példájára éljen, tisztán és örömtelin!” – hangsúlyozta.
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke megjegyezte: az ünnepségen felhangzó gregorián ének felidézte a történelmi mélységből azt a kort és embert, akinek a szobrát felszentelik ezen a napon, majd beszédében felelevenítette a herceg életének történetét. A politikus elmondta: Imre herceget élete első hét évében édesanyja, Gizella királyné nevelte, a második hét évben Gellért püspök gondjaira bízták, a harmadik hét évben pedig édesapja, Szent István készítette fel őt az uralkodásra. Huszonegy esztendős korában édesapja Imre hercegre bízta a bihari dukátust, hogy diplomáciai és irányítói készségeit a gyakorlatban is fejleszthesse. Huszonhárom évesen győzelemre vezette seregeinket az országra törő Konrád német császár ellen, majd a béketárgyalásokat is sikeresen vezette. Ekkor határozta el Szent István, hogy az uralkodásra felkészült fia javára lemond a trónról. 1031 nyara végén már a koronázásra készültek Székesfehérváron, amikor megérkezett a szörnyű hír: Imre herceg halálos vadászbaleset áldozata lett. Élete példaértékű volt, ezért is válhatott az ifjúság védőszentjévé. Lezsák hozzátette: húsz évvel ezelőtt járt először Marosszentimrén, ekkor merült fel benne, hogy fel kellene újítani a templomot, ami azóta már valósággá vált.
Marosszentimre polgármestere, Popa Ioan elmondta: meghatottan hallgatta végig Lezsák Sándor előadását Szent Imréről, aki példa lehet a község lakosai számára. „Polgármesterként a magam szűkös eszközeivel azon fogok fáradozni, hogy minél többen megismerjék Szent Imre életét, annál is inkább, mert a település az ő nevét hordozza” – mondta, hozzátéve: támogatta, hogy a község nemrégiben megalkotott címerében szerepeljen a református templom is.
Gudor Kund Botond gyulafehérvári-marosszentimrei lelkipásztor, az egyházmegye egykori esperese, köszönetet nyilvánított a szobor készítőjének és adományozóinak, majd dióhéjban utalt a település és a templom kiemelkedő eseményeire, hozzátéve: két másik olyan személyiség is kötődik a templomhoz, akik megérdemelnének egy-egy szobrot. Az egyik Hunyadi János, aki az 1442-es, kezdetben vesztes, majd győzelemre átfordított csatája után gótikus stílusban átalakíttatta a régi, román kori templomot, a másik pedig Szász Pál politikus, jogász, a templom gondnoka, aki 1927-ben visszaszerezte az államtól a jogtalanul elkobzott templomot.
Gudor Kund Botond kihangsúlyozta: „Szórványközösségben vagyunk. Egy olyan helyen, amelynek neve nemcsak földrajzi jel, hanem hitvallás: Marosszentimre. Szent Imre neve itt nem egy mellszobor talapzata, hanem élő örökség (…), ahol a 11 együtt énekli a drága Siont azokkal, akiket az idő kiirtott gazul. Mert itt az idő esett ki a kerékvágásából. És mégis: ma ünneplünk. Ünnepeljük azt, hogy vagyunk, mert önmagában csoda ez. Mi, akiket az idő nem irtott ki gazul. A szent maradék. A néhány és egyszerre sok. A maradék és a nemzet. Emlékezünk fejedelmeinkre, királyainkra és hercegeinkre, akik nevet, hitet és reményt örökítettek nekünk, 21. századi magyaroknak, sőt románoknak is!” – fogalmazott Gudor Kund Botond.
A lelkipásztor hozzátette: a keresztény Európa egyik legfontosabb hagyománya a speculum principum, a fejedelmek tükre volt – királyfiaknak írt olyan tanítás, amely nem a hatalom technikáját, hanem az erkölcsi felelősséget állította középpontba. Ebbe a hagyományba illeszkednek Basilios I (Vaszileiosz I) VI. Leóhoz írt intelmei, Dhuoda (9. sz.) fiához, Williamhoz írt Liber manualisa (anyai „tükör”, erősen keresztény-erkölcsi hangsúllyal). Szent István Intelmei, I. Rákóczi György Parainesise II. Rákóczi Györgyhöz, Neagoe Basarab Teodosie fiához írt tanítása, Bethlen Gábor intésszavai, és nyugaton Szent IX Lajos király fia számára írt lelki Végrendelete is. Ezek a szövegek Gudor szerint egy dolgot tanítanak újra és újra: a hatalom szolgálat, a hit felelősség, a nemzet pedig erkölcsi közösség. „Imre herceg, településünk névadójának, templomunk katolikus korszaka védőszentjének üzenete ma különösen világos számunkra: nem a nagy létszám tesz közösséggé, hanem az erkölcsi minőség” – emelte ki GudorBotond.
Az ökumenikus istentiszteleten alkalomhoz illő, gondosan kiválasztott repertoárral fellépett a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kórusa, Schneider Antal kántor vezetésével, valamint Boros Erzsébet többszörösen díjazott népdalénekes és lánya, Sára. Kántori szolgálatot teljesített a Gyulafehérvári Református Egyházközség részéről Fekete Elvira és Schneider Antal székesegyházi kántor-zenetanár. Az áldást követően felcsendült a magyar himnusz, majd az ünnepség a templomkertben folytatódott.
A Szent Imre herceget ábrázoló bronz mellszobrot a dombon magasló templom előtt, az udvaron állították fel, egy olyan kiemelt ponton, ahonnan messziről érvényesülhet szépsége. A hódmezővásárhelyi születésű, Csongrádon élő Lantos Györgyi szobrászművész alkotását a Lakiteleki Népfőiskola és a Polgári Magyarországért Alapítvány ajándékozta a községnek.
Szent Imre szobrát Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, Popa Ioan polgármester és Gudor Kund Botond lelkipásztor leplezte le. A szobor felirata: „SZENT IMRE/herceg/SANCTUS EMERICUS/princeps/filius/sancti STEPHANI regis/1007-1031.
Ezt követően Lezsák Sándor elmondta: Szent Imre szobra még tizennyolc Kárpát-medencei településen áll, ahol valamilyen kötődés létezik a tragikus sorsú herceg és az illető helység története között. A politikus hozzátette: a tizenkilencedik, Marosszentimrén felavatott szobor egyben a program utolsó példánya is, majd felolvasta az említett helységneveket. Az országgyűlési képviselő legvégül kihangsúlyozta: a református és az út túloldalán fekvő ortodox templom között álló Szent Imre-szobor összekötő kapocsként szolgálhat a falu két keresztény gyülekezete irányába. „Szent István azt tanította a hercegnek: ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Ez a tanítás napjainkban is érvényes” – hangsúlyozta Lezsák.
A szobrot Lőrincz Konrád református és László Szabolcs római katolikus esperes áldotta meg. Zárószóként Gudor Kund Botond lelkipásztor elmondta: „Marosszentimre nem a pusztulás emlékműve, hanem a megmaradás tanúsága. Nem sokan vagyunk, de királyi sarjak vagyunk, mert hitet, nyelvet, emlékezetet hordozunk. A költők megírták sorsunkat, a történelem megpróbált minket, az idő megfogyatkoztatott – de nem pusztított el. És amíg ünnepelni tudunk, amíg kimondjuk Szent Imre nevét, amíg emlékezünk hőseinkre és mártírjainkra, addig igaz ránk az Írás szava: a szent maradék él – és élni fog”. Az ünnepség közös énekléssel, koszorúzással, majd szeretetvendégséggel ért véget.
