„A cím magáért beszél. Czirjék Lajos úgy fest, hogy a vásznai színkavalkádja mögé mély emberi érzéseket rejt. Az erdélyi táj szeretete, hazaszeretete, a Mezőség szeretete, a múlt tisztelete, az alkotott örökség pusztulása jelenik meg előttünk színesben. Alkotásai alapján próbálom megragadni festészete mozgatórugóit. Mindenképpen meghatározza alkotásait a szülőfalu, Mezőmadaras, és a hozzá kapcsolódó táj. A származás is meghatározó. Puritán egyszerűséggel mutatja be a megélt környezetet, magát Erdélyt. Teszi ezt szorgalmasan, fáradhatatlanul. Az eredményét látjuk a falakon. Színei az őszi Erdély színei: zöld, sárga, barna, vörössel hevítve, olykor télies kékbe borítva. Az impresszionizmus és a nagybányai festőiskola szabadtéri festészete hatása alatt alkot maradandót. A rendszerváltás utáni festőtáborokban kovácsolódik az a nemzedék, amely az ezredfordulóra sajátos erdélyi gyökerű stílust alakít ki” – hangsúlyozta Bibza Gábor lelkipásztor, a Kányafő Galéria vezetője a beszédében, amelynek A Mezőség színvarázsa címet adta.
Nemcsak a szín, hanem a forma festői ábrázolásán keresztül ismerkedjünk Czirjék Lajos munkáival, aki saját erejéből, önállóan, iskolai képzés nélkül szerzett tudást és készségeket Marosvásárhelyen. A festészet lényege maga a szín, a festő a színek által fejezi ki magát. Egy kép sem egyéb, mint színekkel borított síkfelület. De miként lehet megfesteni egy-egy színállapotot, és melyek azok a tényezők, amelyek ezt meghatározhatják. Az alkotófolyamat beteljesítéséhez a természetben látható színek és formák tanulmányozása, a vizuális nyelvhasználatának elsajátítása a szín és festék által válik láthatóvá. Czirjék Lajos sem mond le a látható és nem látható valóság – természeti formák – megtapasztalásáról, amelyhez a festészeti anyagok és technikák ismerete is szükséges.
Végül is miért alkot a művész? – teszi fel a kérdést Henry Moore huszadik századi angol szobrászművész, megadva a választ is: „Én azért csinálom, hogy a szemem és a kezem révén többet tudjak meg a természetről és az életről. Hogy többet tudjak a világról, a formáról, többet mindenről, bármi is legyen az.” Ezt vallja Czirjék Lajos is. Különböző festészeti módszerek léteznek, az egyik az allaprima, amikor a palettán vagy a vászonfelületen a színek keverednek egymással, és amikor egy üléssel megfestünk egy képet. Ezt is alkalmazza Czirjék Lajos is. Létezik egy másik festés, a réteges festés,amivel több, egymás fölé helyezett, egymást kiegészítő festékréteggel érjük el az eredményt, és a végső színállapot azáltal alakul ki, hogy a színrétegek többé vagy kevésbé áttetszenek egymáson. Művészünk mindezeket a gyakorlatban is megtapasztalta.
De hogyan is fest Czirjék Lajos? Mit ábrázol? A művész nem készít skicceket, ecsettel felvázolja az ábrázolni valót. A geometrikus formák mellett, a házak, a kerítések, kerekes kutak mellett megjelennek az organikus formák, a táj, tájban fák, emberek, portrék, amelyek általában lágyabbak, festőibbek, és gyakran érzelmeket is közvetítenek, amelyek a természet sokszínűségét és változatosságát fejezik ki. A képzőművész a maga alkotásaiban is a teremtett világra csodálkozik rá, amelyből kiragadja azt a pillanatot, amelyben megtalálja a maga kedvét és nyugalmát. Czirjék Lajos olyan helyekre utazik, amelyeket meg akar örökíteni, és ezáltal felhívja a figyelmet épített örökségünk, természeti kincseink szépségeire, fontosságára. Nemcsak a Marosvásárhely melletti mezőségi falvakba, hanem Felsőbányára, és számos anyaországi helyre, alkotótáborba is eljutott. Hisz művészünk leginkább a művésztelepeken fest, alkot, kísérletezik a fények és formák világával.
Munkáira a plein air festészet is jellemző – ez olyan művészeti stílus, amelyben a festő a szabadban, a természetben fest. Célja, hogy a művész közvetlenül megfigyelje és rögzítse a természetet valós időben és helyszínen. (A plein air festészet a 19. században vált népszerűvé, amikor a festők felfedezték a festészet szabadságát és a természet közelségének előnyeit. Az előző évszázadokban a festők általában műteremben dolgoztak, és a tájképek többsége képzeletük alapján született.) Czirjék Lajos is közvetlenül a természetben dolgozik, ahol a fényviszonyok és a hangulatok folyamatosan változnak. Ezért a festőnek gyorsan kell viszonyulnia, válaszolnia a környezet változásaira, hogy vásznain megörökítse a gyorsan elillanó pillanatot. Általában élénk és komplementer színekkel, laza és expresszív ecsetvonásokkal ábrázol, hogy átadja a természet szépségét és dinamikáját. Festészetében a tájképek, városképek és portrék egyaránt megtalálhatók, de a természet, a táj fény-árnyék hatása mindig központi szerepet játszik.
Nagy Miklós Kund művészeti író így írt róla: „A mezőségi táj, az ott élő emberek, a személyesen megtapasztalt hagyományok, az épített örökség, a jellegzetes motívumvilág, a különféle élethelyzetek sokféle munkára ihleti az alkotót. A műfaji gazdagság, a stiláris azonban nem hat eklektikusnak, ellenkezőleg, e formai, ritmikai, színbeli változatosság, az életigenlő, élénk kolorit még inkább felkelti a nézők érdeklődését, derűt, optimizmust sugároz, a látogatóknak pedig kedvük kerekedhet arra, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahol a művek születtek.”
Borítókép: Kányafő Galéria, Facebook
