Emléktáblát avattak április 19-én, vasárnap Fadrusz Jánosnak, aki Kolozsvár főterének meghatározó szimbólumának, a Mátyás-szoborcsoportnak az alkotója. A Szabadság április 20-i, hétfői számának első oldalán röviden beszámoltunk az eseményről. A táblát a nemrég felújított, Főtér 20. szám alatt található Rósás-házra helyezték el, ahol a szobor elkészülésének idején Fadrusz lakott. Az emléktáblát László Attila kolozs-dobokai főesperes-plébános áldotta megs. Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében kiállítás nyílt, amely bemutatja a művész életét és a szobor keletkezésének főbb mozzanatait.
Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta, fontos tartozást törlesztenek. Olyan személyiség előtt tisztelegnek, akit egyetlen eseményt leszámítva semmi más nem kötött Kolozsvárhoz. A fiatal művész szegény legényként érkezett a kincses városba, hogy megtudja, ki nyerte a Mátyás-szobor elkészítésére kiírt pályázatot. Az anekdota szerint, amikor Fadrusz értesült arról, hogy megnyerte a pályázatot, az egyik barátjától tíz koronát kért kölcsön, hogy a menyasszonyának megírhassa táviratban a hírt.
Gergely Balázs szerint ezredéves története során Kolozsvár számos személytől kapott ajándékot, és úgy gondolja, hogy a legnagyobbat Fadrusz János adta a városnak. A Mátyás-szoborcsoport tovább gazdagította a Mátyás-kultuszt, az alkotó pedig a szobor létrehozásával bronzba öntötte Mátyás király, és ezzel együtt a kolozsváriak igazságát is.
A Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke beszédében arra is kitért, hogy a szobor a különösen nehéz történelmi időszakokban az elmúlt évszázad során többször vált a közösségi önazonosság szimbólumává. Példaként említette az 1994-es élőláncos védelmet, amikor a helyiek kiálltak az emlékmű mellett. Hozzátette, a Mátyás-szobor sokak számára egyfajta lelki kapaszkodót jelent.
A Rósás-házon elhelyezett emléktáblán Gergely István szobrászművész bronz plakettje látható, a tábla végső formája pedig Gergely Zoltán szobrászművész munkája.
A közösség kitartásának tanúi
Kolozsvár alpolgármestere, Oláh Emese beszédében úgy fogalmazott, hogy a Mátyás-szoborcsoport a kincses város szíve és jelképe. Hozzátette, az alkotó, Fadrusz János nem csupán látogató volt, hanem együtt lélegzett a várossal. „Itt formálta meg ezt a remekművet, amely azóta is hirdeti a magyar nemzet erejét” – mondta az alpolgármester. Oláh Emese szerint a szoborcsoport alakjai nem csupán történelmi figurák, hanem a közösség kitartásának tanúi is. „Ez a szoborcsoport sokat látott, túlélte a történelem viharait, túlélte a felejteni akarást, túlélte azokat az időket is, amikor el akarták tőlük venni. De Mátyás király maradt. A kolozsvári magyar közösség kitartása és szeretete megingathatatlan falat vont köré” – fogalmazott Oláh Emese.
A Rósás-ház felújítása a kolozsvári születésű Nagy Elek üzletember nevéhez köthető, az ingatlan Transylvania Prime Property Investments cég tulajdonában áll – ismertette a cég képviselője, Kovács Ferenc.
Magyarország kolozsvári főkonzulja, Grezsa Csaba beszédében az emlékezetpolitika jelentőségét emelte ki, rámutatva, hogy az elmúlt években a diplomáciai testület közreműködésével számos emlékhely létesült vagy újult meg. Úgy értékelte, hogy a mostani táblaavatás többéves folyamat lezárása, amely egyszerre jelent szellemi és adminisztratív adósságtörlesztést. Kiemelte, hogy a személyes történetek segítenek közelebb hozni a múltat, és rajtuk keresztül érthetővé válik a közösség vagy akár a nemzet története is.
Fadrusz János öröksége
Fadrusz János munkásságát, valamint a Mátyás-szobor történetét a konzulátus rendezvénytermében helyet kapott kiállítás kurátora, Zakariás Ágota művészettörténész ismertette.
A kolozsvári Mátyás-kultusz megerősödése a király szülőházának 1851-ben történt azonosításával vette kezdetét, majd egy évtizeddel később már a Mátyás-szobor felállításának gondolata is megfogalmazódott. Nagy Lajos unitárius esperes és kollégiumi tanár 1882-ben tett javaslatot az emlékmű megvalósítására.
A Mátyás Szoborbizottság 1893. április 9-én úgy határozott, hogy a szobornak a millenniumi ünnepségekre kell elkészülnie, ezért a kivitelezésére pályázatot hirdettek. A felhívásra hét szobrászművész jelentkezett: Bezerédi Gyula, Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András és ifjabb Vastagh György. A bizottság végül 1894. május 15-én egyhangú döntéssel Fadrusz Jánosnak ítélte oda a 4000 koronás pályadíjat.
A szobor végleges helyét 1895 májusában jelölték ki, Fadrusz a következő év elején Budapesten található műtermében kezdte el a Mátyás-alak megformálását. Ezt követően 1902 nyarán megkezdődött a szobor talapzatának felállítása, amelyet Pákei Lajos, a város főépítésze tervezett. A budapesti Beschorner cég műhelyéből augusztus 14-én érkeztek meg Kolozsvárra a szobor öntvényei, amelyeket néhány nappal később, augusztus 18-án szállítottak be a vasútállomásról.
A munkálatok gyors ütemben haladtak: tíz nap leforgása alatt mind a négy mellékalak a helyére került, majd szeptember 26-án – kéthetes késéssel – elhelyezték a befejezést jelképező zöld ágat is a magas palánkkerítéssel körülvett emlékművön, jelezve, hogy a kivitelezés lezárult.
A szobor ünnepélyes felavatását 1902. október 12-én tartották. Az eseményen a kormányt jelentős létszámú küldöttség képviselte, hat miniszter, nyolc főrendházi tag, három államtitkár, hét miniszteri tanácsos, négy miniszteri osztálytanácsos és egy miniszteri titkár volt jelen.
A tekintélyes politikai jelenlét ellenére a rendezvény legnagyobb figyelmet kiváltó, legünnepeltebb vendégei Alexander Bernát, Jókai Mór és Benedek Elek voltak.
Fadrusz János mindössze egy évvel élte túl fő művének felavatását: 1903. október 25-én, tüdőbaj következtében hunyt el.
