Az elviselhetetlen hétfői kánikula ellenére szép számban összegyűltek az érdeklődők az eseményre. A terembe lépve Éva ételfotói fogadtak, mintegy mini kiállítással színesítve a könyvbemutatót. A szerző még hátul tüsténkedett érkezésünkkor, ugyanis a beszélgetést és dedikálást kóstolás követte. Miután mindenki helyet foglalt, és a pótszékek is gazdára találtak, elkezdődött a beszélgetés. Borbély Évát Papp Levente, a Kolozsvári Rádió munkatársa, a Gasztrobetyár rovat szerkesztője kérdezte. Kezdésnek mindjárt a könyv borítójáról esett szó, ugyanis, más szakácskönyvekkel ellentétben, Éva kötetén sötét textilen orgonák találhatók régi evőeszközzel és tányérral. „Hogy került az orgona a tányérra?” – tette fel a költői kérdést Éva. Mint megtudtuk, a borító kiválasztásánál a szerzőt az egyediség vezérelte. Elmondása szerint, bármelyik receptes könyv lehet az, amelynek a borítóján valamilyen étel van, ezekhez viszont az olvasók már hozzászoktak. Éva azt is hozzátette, tisztában volt azzal, hogy a borítóval kell megfogni az olvasót, és úgy látja: sikerrel járt az elképzelése.
A kötet egyediségét fokozandó, a receptek előtt Éva történeteket is mesél, sőt, még az 1900-as évek elejére is elkalauzolja az olvasót. Ugyanis receptek kitalálása és a nyilvánossággal való megosztásuk nem az internet korával kezdődött. A budapesti Heti Újság a múlt század elején receptpályázatot hirdetett, ahova beküldhette az ötleteit, akinek kedve tartotta, mások pedig véleményezhették azt. Jóllehet, akkor olyanok szóltak hozzá, mint Mikszáth Kálmán vagy Jókai Mór, sőt, Fadrusz János felesége még részt is vett a pályázaton. Borbély Éva és Papp Levente arra a következtetésre jutott: ez a fórum volt a ma ismert gasztroblog elődje.
Papp Levente a receptek inspirációjáról is kérdezte a kötet szerzőjét. Éva két fő „ihletforrást” említett: egyrészt a gyorsaságot, amely akkor vált kiemelten fontossá, amikor megszülettek a gyermekei, hiszen olyankor az embernek jelentősen kevesebb ideje marad konyhatündérkedni. Másrészt viszont azt, hogy mi van a hűtőben. A maradékmentés és az ételpazarlás elkerülése fontos szempont, így lehet megszikkadt péksütiből felfújtat, megbarnult banánból banánkenyeret készíteni.
A beszélgetés végén a közönség vette át a szót. Kiderült, Éva receptjei szabadon értelmezhetőek: ha valaki valamelyik hozzávalót nem szereti, nyugodtan le lehet cserélni valami másra. „Az egyetlen szabály, amikor süteményt sütünk, hogy mondjuk, a 200 gramm lisztet ne cseréljük le 200 ml tejre, mert akkor valószínűleg nem lesz belőle sütemény” – jegyezte meg Éva. A közönségkérdések után az érdeklődők megvásárolhatták a receptes könyvet, kérésre a szerző dedikált is. Ahogy gasztronómiai eseményhez illik, a kóstolás sem maradt el, Éva vöröslencse-és gombakrémmel, valamint céklás palacsintával készült az egybegyűlteknek.
A rendezvényen készült fotóriportunk ide kattintva tekinhtető meg.
