Amint azt az Erdélyi Hagyományok Háza honlapján is olvashatjuk, lassan lejárnak a rendszeres őszi-tavaszi programjaik, tanfolyamaik, és gőzerővel készülnek a nyári fesztiválokra, rendezvényekre. De még mielőtt teljesen a nyári fesztiválokra összpontosítanának, beszámolunk a nemrég befejeződött gyöngyfűzéstanfolyamukról is.
Kétheti rendszerességgel zajlott a gyöngyfűző tanfolyam, tavaly ősszel volt az első alkalom. Sántha Emőke oktató néprajzi végzettséggel rendelkezik, ezen belül érdekli a folklór és a gyöngyékszer készítése. Tapasztalt oktató, rendszeresen tanít népzenei és kézműves táborokban népdalokat és gyöngyfűzést. A népi iparművészeti zsűri Sántha Emőke kiváló munkáit értékelve, Mester Remek és Míves Termékek kategóriát ítélte oda.
A tanfolyamon résztvevők között volt, aki már kipróbálta a gyöngyfűzést, míg más ekkor ismerkedett vele. A korosztály is változatos volt, részt vettek fiatal lányok, de nyugdíjas nagymamák is. Az oktató alapos munkára tanított, sok türelemmel és ötletekkel segített eligazodni a gyöngyök szép, színes, de legalábbis kezdetben nem egyszerű világában. Mint mondta, nagyon fontos a színek kombinációja, hogy az elkészült ékszer szép és harmonikus legyen.
A tanfolyamon a hagyományos kalotaszegi gyöngyékszerek elkészítését sajátíthattuk el oly módon, hogy azok egy modern ruhadarabon is megállják a helyüket. Megtanulhattuk a gyöngygallér egyszerűbb változatát, a befoglalásos technikát, a gyöngyszövést és a kalotaszegi szedettes technikát. A gyöngyszövés technikájához gyöngyszövő keretet használtunk, a módszer hasonlít a hagyományos szövéshez. Ezzel nyakravalók és karkötők készültek. A befoglalásos technikával nagyobb gyöngyöket, de akár kedvenc köveket, kagylókat „varrhatunk” körbe, hogy aztán azt minden irányból tovább tudjuk tölteni kisebb gyöngyökkel. Gyönyörű medálok készültek, egy, de kétoldalasok is. A szedettes technikát és mintát, amivel a kalotaszegi asszonyok a kötényeket díszítették, nyakékek készítésére használtuk fel. De szedettessel készülhet kalapdísz, fülbevaló s egyéb díszítő elem is.
A tanítványok lelkesek, figyelmesek, kitartóak voltak. Sokan haza is vitték a kellékeket, és otthon folytatták a megkezdett munkákat, majd a következő alkalomra mosolygósan, büszkén, elégedetten hozták, s mutatták meg azokat. Természetesen a dicséretek sem maradtak el. Néhányan megfogalmazták, hogy a gyöngyfűzés képes magával ragadni a művelőjét, bele lehet szeretni. Amikor már a megtanult technikákkal jól haladtunk, akkor a legnehezebb szakasz következett, amit a tanfolyam végéig sem sikerült megtanulni – bármilyen segédeszközt használtunk is fel –, éspedig a vékony gyöngyfűző tűbe befűzni a gyöngyfűző szálat.
A képzés végén szomorúan váltunk el egymástól, de azzal a reménnyel, hogy ősztől újra lesz gyöngyfűző tanfolyam, Sántha Emőke ugyanis elárulta, hogy még sok minden van a tarsolyában, amire szívesen megtanít.
