A pénteki koncerten a jól összeszokott együtteshez a viola da gambát megszólaltató Csata István hangszeres előadó társult. Majó Zoltán azonban nemcsak létrehozta ezt az együttest – a Transylvania Barokk Együtteshez hasonlóan –, hanem azóta is életben tartja. Az együttes megalakulásától eltelt huszonhat év alatt a tagok dicséretre méltóan elsajátították a barokk zenei előadásmódot, a kolozsvári komolyzenei közösség megbecsült tagjaivá váltak. A pénteki koncerten G. Frescobaldi, O. Tarditi, Heinrich Schütz, D. Buxtehude, G. Ph. Telemann, J. S. Bach és J. Sartorius művek csendültek fel.
A pénteki koncert egyik érdekessége az a hordozható orgona volt, amelyet Pozsár Róbert orgonaépítő épített meg a koncertsorozat főszervezője, az Egyházzene-Kolozsvár Egyesület tulajdonában levő orgonát felhasználva. Potyó István karmestertől, az egyesület elnökétől megtudtuk: a nyári koncerteken kívül, alkalomtól függően ez a hordozható orgona a Szent Mihály plébánia keretében működő Szent Cecília kórust és zenekart fogja kísérni, de nem kizárt, hogy más együtteseket is.
A Flauto Dolce kamaraegyüttes tevékenységének első negyedszázada tavaly lezárult. Most tehát az új kezdetnek – a második negyedszázadnak – lehetünk tanúi. A szép számú közönség és a koncert utáni szűnni nem akaró zúgó taps azt bizonyítja: az együttes huszonhat éves tevékenysége nem volt hiábavaló. A közönség szereti az együttest, és számon tartja a koncertjeit. Ennél többet egy zenész sem kívánhat magának.
