K. Kovács

István

- Székelyudvarhelyen születtem, ott nőttem fel és a Tamási Áron Gimnázium diákja voltam. A városunkban akkor még nem létezett állandó kőszínház, de nagyon nívós műkedvelő színtársulatok működtek abban az időben. A magyartanárnőnknek, Szász Mihálykó Máriának köszönhetően én is tagja lehettem az akkor verbuválódott Vitéz Lelkek elnevezésű diákszínjátszó csoportnak, amely ma is létezik és hatékonyan működik. 

- Akkor döntöttél úgy, hogy színésznő leszel?

KultSzínTér

– Annyira szerteágazó az érdeklődési- és önkifejezési köröd és módod, amely minden téren felsőfokú képzettséggel és feltétlen humanizmussal társul, hogy óhatatlanul a reneszánsz embertípust juttatod eszembe.

KultSzínTér

1848. március 15. estéjére, a pesti Nemzeti Színházban eredetileg a Két anya gyermeke című ötfelvonásos színmű volt műsorra tűzve (szerző: Soulié Fridrik, a darabot franciából fordította: Csepreghi Lajos és Egressy Benjámin, rendező: Egressy Gábor).

KultSzínTér

– Kézdivásárhelyen születtél, de a középiskolát már Sepsiszentgyörgyön, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezted.

– Kézdivásárhelyen születtem, de a szüleim akkor épp Sugásfürdőn éltek. Abban az időszakban többször váltottak lakhelyet, egészen négyéves koromig, amikor a családunk beköltözött Sepsiszentgyörgyre. 

– Ha Sepsiszentgyörgy, akkor gondolom, tagja voltál a méltán híres Osonó diákszínjátszó­csoportnak.

KultSzínTér
"Amikor belépek a színházba, mindig úgy érzem, hogy hazaérkeztem. Ezt a fajta biztonságérzetet a színházon kívül, csak otthon, a családom körében tudom megélni és érzékelni. Ezek az én igazi létezési közegeim, ahol igazán önmagam lehetek" - vallja Sinkó Ferenc, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze.
KultSzínTér
Albert Csilla Csíkszeredából származik, a Márton Áron Főgimnázium filológia szakos diákja volt, ahonnan egyenes út vezetett számára a kolozsvári Színművészeti Tanszékre, ahol Boér Ferenc, Dimény Áron és Szilágyi Palkó Csaba voltak az osztályvezető tanárai.
KultSzínTér

Posztmodern? Előadás? Posztmodern előadás? Mindent megkérdőjelez? Tabukat hág át? Ordináré? Magasztos? Giccses? Artisztikus? Felülírja a szabályokat? Újszerű? Rendhagyó? Megosztó? Színház? Cirkusz? Melyik cirkusz? Bukaresti Nemzeti Cirkusz? Budapesti Nagycirkusz? Bolhacirkusz? Egy színpadra telepített cirkuszsátor a díszlet? Gőzfürdő a nézőtér? Nincs is nézőtér? Nincs is játéktér? A kettő ugyanaz? Színház az egész világ? Akkor a cirkusz is színház?  Miért nincs helye a tyúknak a cirkuszban? Performansz? Improvizáció? Totális reprezentáció? Minden benne van? Semmi sincs benne?

KultSzínTér
„Amióta az eszemet tudom, mindig is színész akartam lenni, ám mégsem vezetett egyértelmű, egyenes út számomra ehhez a hivatáshoz” – vallja Pánczél Lilla, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának új tagja. A Budapesten született színművésznő idén végezte a magiszteri képzést a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
KultSzínTér
„Kitört a háború!” – mondják, mondjuk mintha egy sajnálatos, de tőlünk teljesen független természeti jelenségről volna szó, majd a média és a sajtó karöltve próbálja elfogadhatóvá tenni az amúgy elfogadhatatlan szörnyűségeket, elhitetve, hogy mindez az igazságosság elve szerint (jogos területszerzés / visszaszerzés, jóvátétel, jogos bosszú, nemes elégtétel, terrorizmus felszámolása, történelmi igazságosság stb.) történt. A játékszabályok szerint egyetlen háborúzó fél sem mondhatja soha, hogy ő gonoszságból, kegyetlenségből, önös érdekből, vagy csak azért indított háborút, mert egyszerűen megtehette. Nem. A háborúban az agresszornak is mindig az áldozat szerepében kell tetszelegnie. Muszájból tette. Rákényszerítették. Nem hagytak számára más lehetőséget. Szükségszerű volt.
KultSzínTér
„Minden szerepemet szeretem, de talán az Andrei Şerban rendezte Oidipusz darabbeli sofőr szerepére térnék ki. Ebben a Robert Icke általi átiratban én alakítom Láios király sofőrjét, aki szem- és koronatanúja az apagyilkosságnak. Ez nagyon intenzív, nehéz szerep” – vallotta be Fogarasi Szép Alpár színművész.
Máskép(p)
Hétfőn tartotta nyilvános évadnyitó sajtóértekezletét a kolozsvári magyar színház társulata, a háromnyelvű (magyar, román, angol) tájékoztatót Tompa Gábor igazgató vezette le (és fordított három nyelvre bravúros módon). Kezdetben az előkészületben levő, bemutatás előtt álló Lars Norén Démonok című előadásának próbafolyamatán szerzett tapasztalataikat osztották meg a produkció létrehozói. Az előadás teljes szereposztása képviseltette magát a sajtótájékoztatón Imre Éva, Pethő Anikó, Bodolai Balázs és Szűcs Ervin színművészek személyében. Valamennyien úgy vélik, hogy a készülő előadás hatalmas kihívás számukra, ugyanis a skandináv Lars Norén (akinek első alkalommal tűzi műsorra drámáját a társulat) színművének a textusa az egyik legnehezebb szöveg, amellyel eddigi pályafutásuk alatt foglalkoztak.
KultSzínTér
"Nagyon tetszik, ahogy ez a fiatal csapat gondolkodik. Ők már másként látják a világot, mint mi. Fiatalosak, játékosak és dinamikusak. Szeretek tőlük tanulni és velük dolgozni. Más gondolkodásmód, más világlátás, más aktualitások..." - vallotta Kardos M. Róbert színművész, akivel visszatéréséről, jövőbeli terveiről beszélgettünk.
KultSzínTér