Egyre több metropolisz-övezeti járat segíti a Kolozsvárra ingázókat
Az Eurostat kimutatása alapján a romániai munkavállalók több mint felének, 3,1 milliónak fél óránál többe kerül, hogy eljusson otthonából a munkahelyére, közülük majdnem félmillió egy óránál is többet tölt az úttal. Ugyanakkor 1,4 millió dolgozó negyed óránál kevesebb idő alatt beér a munkahelyére…
Ami az európai adatokat illeti, a felmérések szerint öt európai munkavállalóból egy naponta másfél órát vagy akár annál többet navétázik a munkahelyére, az európai átlag oda-vissza 1 óra 24 perc, az átlagos megtett távolság pedig 30 kilométer. Az európaiak több mint fele (56,8%) mondja azt, hogy általában kevesebb, mint egy órába telik a munkahelyre való beérés. A legtöbb időt a britek töltik úton az otthon és a munkahely között, 28,8%-uknak tart ugyanis másfél óránál többet az út, majd a belgák következnek 24%-kal. A lista másik végén a németek állnak, nekik csak a 17,9%-uk tölt ilyen hosszú időt ingázással.
Távolság szempontjából az európaiak közel negyede (23,3%) 40 kilométert vagy annál többet utazik a munkahelyére, és 36,2%-uk kevesebb, mint 10 km-t. Ugyanakkor sokszor nem a távolság számít, hiszen egy 15 km-es út is több időbe telhet, mint a 40 kilométeres – például, ha nincsenek jó csatlakozások a tömegközlekedésben…
Egy korábbi, a navétázással töltött időt 15 európai országban 30 éve vizsgáló tanulmány szerint a figyelemmel követett országok közül 11-ben ez az idő nőtt az évek során. Az adatok arra is rávilágítottak: a munkavállalók fele saját gépjárművével jár dolgozni, 16%-uk használja a tömegközlekedést és 12%-uk a kerékpárt – a dokumentum szerint tehát a napi ingázás jelentősen hozzájárul a szénmonoxid-kibocsátáshoz, egyes számítások szerint a kontinens CO2-kibocsátásának egynegyedéért a munkába járás a „felelős”.
Más tanulmányok szerint a navétázással töltött idő fordítottan arányos az egészségi állapottal, ugyanis az ingázás például fokozott stresszel jár. Az ingázás ugyanakkor növeli a munkaerőköltségeket és csökkenti a termelékenységet is. Egy másik érdekes összefüggés, amire egyes szerzők rámutattak: általában véve a magasabb bérek hosszabb ingázással járnak együtt – vagyis a jobb fizetésért hajlandók vagyunk az otthonunkhoz távolabbi munkahelyet választani, még ha több idő is eljutni oda. Mindez negatív hatással van a családdal töltött időre, de a sok utazás a munkahelyen töltött idő rovására is megy – derül ki egy másik európai felmérésből, amelyet egy bérszámfejtési és HR-szolgáltató végzett.
S hogy mi a helyzet a munkába járásra fordított idő nagyságát illetően közvetlen környezetünkben? Szerkesztőségünkben végzett „ad-hoc” felmérésünk során rájöttünk: több kolléga is szerencsés helyzetben van, hiszen sétálva is beér legtöbb 5 perc alatt a szerkesztőségbe. A „közepes” távolságra lakók közlekedési szokásai már változatosabbak: van, aki hol biciklivel, hol tömegközlekedéssel jár (például az időjárás függvényében), előbbi esetben „a rövidítésen” 10-13 perc, utóbbi esetben nagyjából fél óra az út – kivételes esetekben, autóval pedig 10-15 perc, forgalom függvényében. Egy másik személy a tömegközlekedést és a személygépkocsit váltogatja, autóval úgy 5-10 percet nyer. Két kolléga jön igazán messziről, Kolozsvár területén kívülről, egyikük busszal, másikuk személygépkocsival – nem mintha az utóbbi szeretné égetni a benzint, de a Kolozsvári Tömegközlekedési Vállalatnak még nincs járata hozzájuk. Így, személygépkocsival fél óra az út, ha nincs forgalmi dugó – ennek kapcsán valóban igen fontos megjegyezni, hogy Kolozsváron (és vélhetően más városokban is) egyáltalán nem mindegy, hogy az ember a reggeli csúcsforgalomban, azaz 8-9-re, vagy netán később jár dolgozni.
A szomszédos falvakból Kolozsvárra járó személyeknek mindenesetre nagy segítséget és anyagi megtakarítást jelentenek – ha időmegtakarítást nem is mindig – a metropoliszövezeti buszok: a Kolozsvári Tömegközlekedési Vállalat az utóbbi években folyamatosan indított járatokat a környező falvakba, így – ahogyan az egyik, a múltkoriban véletlenül rossz buszra felszálló kolléga mondta – az „Isten háta mögötti faluvégről” is van már busz a megyeközpontba. Néhány kivételtől eltekintve – tegyük hozzá, mint például Magyarvista… A kivételek azonban nem a vállalaton múlnak, elsőként ugyanis a községi önkormányzatoknak kell kérniük a csatlakozást a Metropoliszövezeti Tömegközlekedési Egyesülethez. Ez történt meg egyébként nemrég a megyeközponttól 22 kilométerre lévő Tordaszentlászló esetében (a felvételéről éppen a Kolozsvári Helyi Tanács holnapi ülésén szavaznak), így nemsokára oda is indulhatnak a járatok. „Tordaszentlászló község csatlakozása időszerű a metropoliszövezeti fenntartható mobilitás fejlesztésére. A városok, városszélek forgalmának növekedése forgalmi dugókat, késéseket eredményez, ami a forgalom minden résztvevőjére kihatással van. Tordaszentlászló község csatlakozása az egyesülethez hozzá fog járulni a helyi tömegközlekedés minőségének a növeléséhez, a tömegközlekedés hozzáférhetőségének és vonzerejének a növekedéséhez, ami a személygépkocsik használatának visszaszorulását eredményezi” – nyilatkozta ennek kapcsán Liviu Neag, a Kolozsvári Tömegközlekedési Vállalat igazgatója.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
