LUKÁCS ORSOLYA IZABELLA, KÖLCZE RENÁTA
Te és Én. Mi ennek a sorrendnek a jelentéshordozása? Mindennapi életünkben használatos a Te és Én szósorrend, azonban Csernus által beleláthatunk a kettő közötti alárendeltségbe. A könyvhéten tartott előadás során érintette művének első fejezetét, kiegészítve főleg párkapcsolatok tanulmányozásával szerzett tapasztalataival is. Külön kitért a bocsánatkérés és az őszinteség fontosságára, az önbizalom meglétére, hiányára, hárításra, köntörfalazásra. Ezeket a reakciókat első kézből láthattuk azokon, akik vállalták a rivaldafényt és teljes mellbedobással odaálltak a meghívott mellé, válaszolva annak olykor határokat feszegető kérdéseire. A kezdetben kellemetlennek tűnő helyzet ellenére tanulságokkal foglalhatták el ismét helyüket.
A párkapcsolatok témáját érintve Csernus Imre rámutatott a jó kapcsolat ismérveire. Kockáztatni kell, beismerni hiányosságainkat előbb önmagunk, majd párunk előtt is, hogy a kommunikáció úgy valósulhasson meg, hogy az mindkét fél számára építő jellegű legyen. Kérdései során a hallgatók rádöbbenhettek: sokszor mennyire elégedetlenek tudunk lenni, mennyire egyszerűen megfejthető, hogy mit miért teszünk és ezeket figyelembe véve milyen könnyen kiküszöbölhetőek lehetnének a problémáink.
Ön szeret élni? – hangzott el a kérdés. Végignézve az embereket, a pszichiáter azt a következtetést vonta le, hogy mindenki különösen merev és tele van feszélyezettséggel. Ezt kifejezetten a városi ember archetípusával kötötte össze, majd hozzátette, részben ezért is lett elege a nagyvárosi életből. Mindenki szalad negatív érzésekkel telítve, miközben ő egy helyben ülve nézi ezt végig. „Nincs olyan, hogy kicsit vagyunk feszültek. Vagy feszültek vagyunk, vagy nem. Vagy szerelmesek vagyunk, vagy nem” – fogalmazott. Rámutatott: a felnőtté válás része, hogy eljussunk arra a pontra, amikor beismerjük magunknak érzéseinket, de legfőképpen megismerjük azt, akik vagyunk, és hogy döntéseink tettek minket azzá.
Csernus Imre előadása zárásaként kiemelt egy esetet a drog- és alkoholfüggő betegeivel kapcsolatban, amely során olyan helyzetbe került, hogy valakinek élet-halál állapotáról kellett döntenie. Meglátása szerint az, aki függ valamitől, ami boldoggá teszi az életét, nem fogja halálba dobni magát, éppen ezért egyszerűen rábólintott páciense zsarolási szándékú kérésére. „Tudtam, hogy mi jár a fejében. Védekező mechanizmus volt, ugyanakkor a legerősebb érzelmi zsarolás és manipuláció. A függő végül nem ölte meg magát, tudtam, hogy nem fogja, ezért is bólintottam rá” – mesélte. Pszichológiai módszerei drasztikusnak tűnhetnek, de a példáiban felhozott helyzetek, a konkrét, előadás alatt történő válaszelemzések és a könyvéből kiemeltek mind azt bizonyítják, hogy ezek a módszerek hatásosak.
(A szerzők másodéves újságírás szakos hallgatók)
Fotók: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
