A trófeát először elhódító angol együttes a 68. percben a spanyol Rodri hajszálpontos lövésével szerzett vezetést, minimális előnyét pedig a lefújásig megőrizte.
A szintén spanyol Josep Guardiola ezzel az első vezetőedző lett, aki két csapattal is triplázni tudott egy szezonon belül, ugyanis az angol bajnok és FA-kupa-győztes Manchester City előtt a 2008–2009-es idényben az FC Barcelonával is megnyerte hazája bajnokságát és kupasorozatát a BL mellett.
A Manchester City a legrangosabb európai kupasorozat 23. győztese lett, míg az olasz klubok az idei mindhárom európai kupadöntőben érdekeltek voltak, de mindhármat elvesztették.
A isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban 71 412 néző tekintette meg a helyszínen a lengyel Szymon Marciniak vezette találkozót.
A mérkőzést felvezető zenés és táncos megnyitó ünnepség zárásaként György Ádám, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész játszotta el a Bajnokok Ligája himnuszát, amikor a csapatok kivonultak a telt házas isztambuli stadion gyepére.
A találkozót a sokkal esélyesebbnek tartott Manchester City hatalmas lendülettel kezdte, így alig három percet kellett várni az első kapura lövésre, de a 12 találattal a sorozat gólkirálya, a norvég–angol Erling Braut Håland próbálkozása fölé szállt, ahogy három perccel később a portugál Bernardo Silva még veszélyesebb kísérlete is. A kezdetben beszoruló Internazionale aztán rendezte a sorait, és bár a riválisnál volt többet a labda, mégis ígéretesebb akciókat tudott vezetni, azaz korántsem csak a védekezésre összpontosított. Több esetben a letámadása is eredményre vezetett, így kevésbé tudott kibontakozni az angolok játéka. A szigetországi együttes – amely sérülés miatt elvesztette a belga Kevin De Bruynét, akit két éve hasonló okból szintén le kellett cserélni a BL-döntőben – az első félidő utolsó harmadában megint fölénybe került, de ez többnyire meddőnek bizonyult a várakozásoknak megfelelően stabilan védekező olaszokkal szemben. Az egyetlen kivételt Håland helyzete jelentette, de akkor a kameruni André Onana kapus állta a labda útját.
A térfélcserét követően is az első BL-trófeájára hajtó Manchester City futballozott fölényben, helyenként be is tudta szorítani olasz riválisát, de komoly helyzetet nem tudott kialakítani a betömörülő Interrel szemben, amely ráadásul szórványos ellentámadásaiból rendre eljutott az angolok 16-osáig, de ott az utolsó kulcspasszok nem bizonyultak hatékonynak. A második félidő első nagy helyzetét így is – hatalmas védelmi hiba után – az argentin válogatottal világbajnok Lautaro Martínez hagyta ki. A vezetést viszont az angol gárda szerezte meg, amikor a sokadik hatástalanított beadás egyikére Rodri csapott le, majd lőtt hajszálpontosan, két védő mellett 14 méterről csavarta a kapu bal oldalába (68. perc: 1–0). Az Inter azonnal sebességet váltott, közel is járt a gyors egyenlítéshez, de Federico Dimarco előbb a keresztlécre, majd az előtte álló csapattársára fejelte a labdát. A hátralévő húsz percben a kék-feketék próbálkoztak becsülettel, de a fellazuló védelem megingásait kihasználva többször is eldönthette volna az összecsapást a Manchester City, Onana azonban védéseivel meccsben tartotta a csapatát. A hajrában a belga Romelu Lukaku kétszer is hosszabbításra menthette volna a mérkőzést az Inter számára, de előbb ötméteres fejesével a gólvonalon álló a brazil Ederson kapust találta el, majd egy támadással később a lövése elkerülte a kaput. A hosszabbítás utolsó pillanatában Edersonnak még egy bravúrt kellett bemutatnia a német Robin Gosens fejesénél, amely után viszont már ünnepelhetett is, mert a játékvezető lefújta az összecsapást.
Eredmény, Bajnokok Ligája, döntő: • Manchester City (angol)–Milánói Internazionale (olasz) 1–0 (gól: Rodri – 68. perc).
Guardiola 300. győztes meccse volt a döntő a Manchester Cityvel
Pep Guardiola 300. győzelmét ünnepelhette a Manchester City vezetőedzőjeként szombat este, amikor az angol csapat megnyerte a labdarúgó Bajnokok Ligája 2022–2023-as kiírását, 1–0-ra verve a Milánói Internazionale együttesét az isztambuli fináléban.
A kerek sorszámról a futball történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) emlékezett meg vasárnapi visszatekintő anyagában. Az elemzésben kiemelik, hogy a spanyol szakember a hatodik olyan edzővé lépett elő, aki két különböző csapattal tudott Bajnokok Ligáját, illetve annak elődjét, az 1993-ig létezett Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyerni. Közéjük tartozik a holland Ernst Happel (Feyenoord Rotterdam, 1970 és SV Hamburg, 1983), két német, Ottmar Hitzfeld (Borussia Dortmund, 1997 és Bayern München, 2001), valamint Jupp Heynckes (Real Madrid, 1998 és Bayern München, 2013), továbbá a portugál José Mourinho (FC Porto, 2004 és Milánói Internazionale, 2010), míg Guardiola a szombati siker előtt az FC Barcelonával diadalmaskodott két ízben is, 2009-ben és 2011-ben. Nálánál többször – négy alkalommal – csak az olasz Carlo Ancelotti vezette BL-elsőségig csapatait, az AC Milant 2003-ban és 2007-ben, a Real Madridot pedig 2014-ben és 2022-ben.
Guardiola ugyanakkor egyedit alkotott azzal, hogy első vezetőedzőként volt képes triplázni két csapattal is egy szezonon belül: az idén a Bajnokok Ligája-győzelmet megelőzően angol bajnokká és FA-kupa-győztessé avanzsált Manchester City előtt a 2008–2009-es idényben a Barcelonával is bajnokságot és Spanyol Kupát nyert a BL mellett.
Az IFFHS anyagában kiemelte, hogy a City lett a 10. csapat, amely veretlenül végzett az élen az első számú európai klubsorozat históriájában, egyszersmind a hatodik angol együttes – a Manchester United, az FC Liverpool, a Nottingham Forest, az Aston Villa és a Chelsea után –, amely BEK-et vagy Bajnokok Ligáját nyert.
Az elemzés kitért arra is, hogy Olaszország az első olyan ország, amely három európai döntőt veszített ugyanabban a szezonban: az Inter szombati veresége előtt az AS Róma az Európa Ligában, a Fiorentina pedig a Konferencia Ligában maradt alul a sorozat fináléjában.Borítókép: A mindent eldöntő gól szerzője és az áhított kupa
