Kinek segít (használ) az önkiszolgáló pénztárgép?

Elérte a politikum ingerküszöbét is a kasszás téma

Kinek segít (használ)  az önkiszolgáló pénztárgép?
Amikor több évvel ezelőtt az egyik nagy üzletlánc elhelyezett, amolyan kísérleti jelleggel, néhány önkiszolgáló kasszát, az újdonság furcsaságával hatott a kezdeményezés, és amely már akkor több kérdést felvetett: megbízható és zavartalan lesz-e a működése, megszokja és elfogadja-e a vásárló, segítség vagy inkább bonyodalmat okoz a vásárlásban, az idősebbek hogyan fognak boldogulni a használatával, nem próbálják-e majd egyesek kijátszani és elkerülni a kifizetést, valóban megszűnik majd a pénztárosi állás…? Azóta már a kisebb üzletekben is elhelyeztek önkiszolgáló pénztárgépeket, a látványuk megszokottá vált, ellenben a használatuk továbbra is sokszor okoz bonyodalmat. Nemrég egy elégedetlen vásárló az interneten tette közé elmarasztaló véleményét az egyik üzletláncról amiatt, hogy megszüntetik a pénztárosállást. A témára az egyik kormánypárt is reagált, javasolva többek között az automata kasszák megadóztatását.

Az önkiszolgáló pénztárgépeket az elmúlt években egyre több (elsősorban nagyobb) üzlet, üzletlánc bevezette, többek között azzal indokolva ezt az intézkedést, hogy lerövidítsék a sorbanállási időt a pénztáraknál. A vásárlók, ha kezdetben kevesebben is próbálkoztak ezzel az újítással, idővel megszokták, és érthetően az önkiszolgáló kasszához mennek, amikor a pénztárnál hosszú sor kígyózik. Ellenben, ha megfigyeljük ezt az önkiszolgáló rendszert, annak a működését, elkerülhetetlen, hogy ne merüljenek fel kérdések és kétségek a bevezetését és használatát illetően.

Az intézkedés és a gépek népszerűsítésénél többek között arra hivatkoznak, hogy: az önkiszolgáló pénztárgép révén csökkennek a sorok, jobb lesz a bolt kihasználtsága, az automata kassza válasz a munkaerőhiányra, a gépek által kevesebb dolgozóval is hatékonyabban megoldható a kiszolgálás, több automata pénztárgépet egyetlen alkalmazott is jól fel tud ügyelni, továbbá a gépek folyamatosan üzemeltethetők, jobban megtervezhető a munkabeosztás, kevesebb pénztárossal is megoldható lesz a forgalom a holt időszakokban, ugyanakkor a gépek beállítása könnyű, többnyelvű és pontos.

Aki már kipróbálta az önkiszolgáló pénztárat, valószínű, hogy annak hátrányát is tapasztalta: a kilóra vásárolt termékek lemérése hosszas keresgélést igényel (zacskóval vagy anélkül; gyümölcs vagy zöldség, köteg vagy csokor megtalálása a számos változat közül), a pékáru megnevezését is jó tudni és felismerni, az ár vonalkódja hibátlan legyen, ellenben a gép nem tudja leolvasni és leblokkol... Máskor is leblokkolhat a gép teljesen váratlanul és érthetetlenül, majd kiírja, hogy „érkezik azonnal a segítség” – aki sok esetben épp a pénztáros lenne, aki azért nem tud az önkiszolgáló kasszához menni, mert hosszan kígyózik előtte a vásárlók sora. Illetve, ha átmegy az automata kasszához, akkor a sorban állók elégedetlenkednek, akik pont azért kerülték el az automatát, hogy ne ott kelljen várakozniuk a gép leblokkolásának a feloldására… A gépek többségénél csak kártyával lehet fizetni, a készpénzzel fizetők tehát nem vehetik igénybe, illetve az idősebb vásárlók el sem igazodnak rajta.

Néhány termék vásárlásakor valóban időt spórolhatunk az önkiszolgáló pénztárgépnél, feltéve, ha nem gyűlt fel ott is a vásárlók sora. Ellenben egy teli kosár termékkel már minden bizonnyal hosszabban el kellene időzni az automata kasszánál, és a tévedések meg a rossz tapasztalatok elkerülése végett ilyenkor szívesebben megy az ember a  hús-vér pénztároshoz… Feltéve, hogy egyáltalán van még az üzletben „igazi” pénztáros. Egy elégedetlen vásárló nemrég interneten tette „közhírré” elégedetlenségét egyik nagy üzletlánccal szemben, amiért a „saját pénzéért még pénztárossá is ki akarják képezni, az akarata ellenére” – amiből ő viszont nem kér… Majd bírálta az üzlet politikáját, hogy megszüntetné, teljesen felszámolná a pénztárosi munkakört és állást, és teljes önkiszolgálásra állna át a fizetségeknél, tehát a kasszáknál is. Az üzlethálózat nyilvánosan reagált az őt ért vádakra, és azt hangoztatta, hogy ugyan valóban kizárólag önkiszolgáló pénztárakat szándékszik elhelyezni, ellenben nem bocsátja el a pénztárosait, hanem mindegyiket átképezi egy másik munkakörbe, többek között felügyelni és segíteni fogják az automata kasszáknál fizető vásárlókat.

A téma valós, és sokrétű megközelítése lehetséges, elsősorban gazdasági szempontból. Az üzletek minden bizonnyal számításokat végeztek-végeznek arról, hogy mi éri meg jobban a számukra: egy alkalmazottat tartani bérért, aki után a nem kevés járulékokat is törleszteni kell, vagy (minden bizonnyal jó pénzért) automata kasszába fektetni a pénzt, amelynek persze a szervizelését, újítását, javítását is folyamatosan biztosítani kell. Mindezek mellett pedig az üzletek elsődleges szempontja a vásárlók megtartása, sőt minél több elégedett vásárló szerzése. Az üzletek gyakran, sőt elsődlegesen arra szoktak hivatkozni, hogy valójában a munkaerőhiányt szándékoznak megoldani az önkiszolgáló pénztárgépek beszerzésével és üzemeltetésével. Ez az indoklásuk azonban kérdőjeles, ha arra gondolunk, hogy megszüntetnek például húsz hagyományos pénztárat és pénztárosi állást, ehelyett elhelyeznek húsz automata kasszát, amelyet legtöbb tíz (de akár öt) korábbi pénztáros is eredményesen felügyelhet, ellenőrizhet. Nem lehet megkerülni tehát a témát szociális, társadalmi szempontból sem, hiszen egyrészt az idősebb vásárlók érdekeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, továbbá például a valamilyen fogyatékossággal élők, így a látássérültek helyzetét sem lehet mellőzni.

Miután a közösségi médiában ez a téma kezdett egyre jobban terjedni, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jó érzékkel „lecsapott rá”. A kolozsvári Vasile Dîncu szociológus, volt szenátor és volt honvédelmi miniszter is megjegyezte a pártja múlt heti gyűlésén, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a változtatási szándékot az üzletláncok részéről, ami arra kötelezi a pártot, hogy irányvonalához híven védelmébe vegye a családokat, az időseket, a kisboltokat illetve vállalkozásokat, mindazokat, akiket ez a gazdasági intézkedés valamilyen formában rosszul érintene. Egy szociáldemokrata párti képviselő már javaslatot is megfogalmazott, ami szerint: minden önkiszolgáló pénztárgépre vessenek ki adót, ahogyan Belgiumban is eljártak egy hasonló esetben; a vásárló által fizetett végösszegből vonjanak le egy bizonyos százalékot azért, hogy tulajdonképpen elvégzett egy munkát az üzlet érdekében; kötelezően állapítsanak meg személyzeti létszámot, hogy biztosítsák a vásárlók kisegítését és eligazítását az automata kasszáknál. A médiában megjelent kommentárok szerint a PSD részéről ez csupán ügyes húzás a választói irányába, akik az idősebb generáció tagjai, hiszen nem kell elfelejteni, hogy jövőre választások lesznek…

Gazdasági elemzők eltúlzottnak tartják a javaslatot, hiszen ilyen alapon meg kellene adózni például az utazási kártyákat is – elvégre ezt is az utas maga érvényesíti, nem pedig egy jegyellenőr. Vagy a bankautomatákra is adót kellene akkor kivetni, hiszen úgyszintén elmondható, hogy egy pénztáros, egy banki alkalmazott munkáját végzi el. Az ilyen plusz adóbevezetésnél pedig azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az előbb-utóbb a vásárlót terheli meg a termékek árának növelése révén.

Amíg nálunk még az újdonság erejével hatnak, tudni kell, hogy az amerikai boltokban már nagyjából harminc éve megjelentek az önkiszolgáló kasszák, ott tehát már szakirodalma is van ennek a témának, de a kérdések és a problémák azóta is ugyanazok. Az elképzelés szintén az volt, hogy csökkentsék az áruházak költségeit, továbbá kedvezzenek a vásárlóknak időspórlással. Ellenben a vásárlói visszajelzések és az időközben végzett felmérések és elemzések azt mutatják, hogy ennek a projektnek továbbra is vannak előre nem látott és megoldásra váró problémái, mind a költséghatékonyság, mind az emberi munkaerő helyettesítése terén. Azóta megállapítást nyert, hogy a vásárlóknak nem spóroltak meg időt, hiszen minden csak szubjektív viszonyulás: az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy leolvassák a vásárlásaik árát, nem csupán állnak unottan a sorban, így azt érzik, hogy hamarabb végeztek a pénztárnál. A statisztikai adatok is azt mutatták, hogy Amerikában például nem csökkent az áruházláncok munkaerő iránti kereslete sem. Továbbá az is tény, hogy az automata kasszáknál segédkező alkalmazott is munkaerő, akit ugyanúgy fizetni kell – állapítják meg több, a témával foglalkozó cikkben. Azt is megjegyzik, hogy ráadásul az automata kassza-gépeket folyamatosan kell javítani, karbantartani, üzemeltetni, sőt fejleszteni, újítani – ami sok esetben nem kevés kiadás. Feljegyeztek továbbá eseteket, amikor egyes üzletláncokat a látássérültek bepereltek, mivel nem foglalkoztak az ők helyzetük megoldásával, továbbá egy vizsgálatban arra is rámutattak, hogy „az önkiszolgáló kasszáknál valóságos baktériumtenyészetet találtak”, így egészségügyi kockázatra is figyelmeztetnek. Mindenek ellenére sokan úgy vélik, az automata kasszák hatékonyak, egyre jobban fognak szaporodni az üzletekben, hiszen a vásárlók, az emberek általában jól alkalmazkodnak már a robotokhoz, és régóta túlságosan elkényelmesedtek.

(Ú. I.)