Barabás T. János: A békekötés sem állítja meg a hatalmi tömbök destabilizálódását
Románia biztonsági kihívásai 2022 őszén
Románia biztonsági kihívásai 2022 őszén
Vissza

Barabás T. János: A békekötés sem állítja meg a hatalmi tömbök destabilizálódását

Új és veszélyesebb biztonsági környezetben élünk. A fő kihívás az ukrajnai háború, emellett azonban a nagyhatalmak destabilizálódása is az új biztonsági környezet része. A háború inkább csak felerősítette a Covid-járvány óta létező válságfolyamatokat, így egy esetleges békekötés vagy tűzszünet sem állítja meg a hatalmi tömbök destabilizálódását, például nem oldja meg Európa energiagondjait. Román politológusok szerint Oroszország célja nemcsak a kijevi rezsim megbuktatása, hanem a NATO kelet-európai befolyásának hatékony csökkentése is, hiszen ha az orosz csapatok elfoglalják Odesszát és a szomszédos fekete-tengeri partvidéket, Ukrajna és Moldova egyfajta kiszolgáltatott vazallusállammá válna – fejti ki a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető elemzője, Barabás T. János legújabb tanulmányában.

A külpolitikai szakértő George Friedman magyar származású politológust idézi, aki szerint a fő veszély a nagyhatalmak destabilizálódása, ami a nemzetközi kapcsolatok kiszámíthatóságát és a béke keresését veszélyezteti. A négy nagyhatalmi tömb, az USA, az EU, Oroszország és Kína eddig a világ GDP-jének több mint 60 százalékát adták, és így képesek voltak a világ rendjének biztosítására. Jelenleg azonban egyszerre és ugrásszerűen növekvő katonai, gazdasági és politikai kihívások előtt állnak, ami már a világrend diszfunkcionalitását jelzi. Ezek a működési zavarok hamarosan az egész világra kiterjedhetnek, írja.

Gazdasági téren a legsúlyosabb gond Kína gazdasági növekedésének visszaesése, aminek fő oka a nemzetközi kereskedelmi és üzleti tevékenység „összepréselődése”, ami a befektetések csökkenését is maga után vonta. Az USA is nehéz periódus előtt áll, amit részben a Covid-járvány hatásai okoztak. Az amerikai kapitalizmus számára a recesszió a gazdasági mechanizmus része, de ebben az esetben a válságot nem gazdasági okok gerjesztik, hanem a járvány és a társadalmi problémák, és emiatt rombol majd anélkül, hogy építene – amennyiben nem lesznek jelentős szociális és oktatási reformok.

Az ukrajnai háború tovább szűkíti a Nyugat gazdasági cselekvési szabadságát, a szankciókra Oroszország az ellátási láncok rombolásával válaszolt. Utóbbi leginkább az EU-t sújtja. A gyengélkedő gazdaságú Oroszországnak a katonai ereje is pusztul, és távol van még a győzelemtől. Mindezen jelenségek összefüggenek: a háború gazdasági hatásai ellátási zavarokat gerjesztenek Európában, ami negatívan hat a befektetésekre Kínában, az ellátási láncok problémája pedig a „globális Dél” államait is sújtja – mindez felerősíti az USA ciklikus recesszióját válságba sodorva a világkereskedelmet, összegez a szakértő.

Változást tapasztalható Magyarország megítélésében 

Ami pedig Romániát illeti: a 2020–2024 között érvényes nemzetbiztonsági stratégiában három biztonsági veszélyességi szint van megállapítva: a kritikus kihívás vagy fenyegetési szint, a közepes kihívás vagy kockázatok szintje, és az alacsony kihívás vagy sérülékenység szintje. A fenyegetések legfelsőbb szintjének főbb kihívásai: állami és nem állami ellenfelek; a Covid-járvány által felerősített gazdasági problémák; Oroszország megerősödése; egyes államok fenyegető gazdasági fellépése; a Nyugat-Balkán volatilitása. A közepes kihívás szintjének prioritásai: „Az illiberális kísértés Kelet-Európában, amely gyakran pragmatikus politikával társul, és relativizálja a demokrácia értékeit”; Moldova nyugati integrációjának kockázatai; a Nyugat-Balkán EU-integrációjának leállása; az EU és a NATO déli szárnyát érő fenyegetések; a nemzetközi rend, az infrastruktúra, és a költségvetések zavarai; a szélsőséges ideológiák, cselekedetek veszélye. Az alacsony szintű kihívások prioritásai: a belső jogrend, intézményi integritás problémái; a politikai döntésfolyamat torzulása; az oktatás, adminisztráció és egészségügy nehézségei; morbiditás, kivándorlás, ökológiai kérdések.

Barabás ennek alapján megjegyzi: változást tapasztalható Magyarország megítélésében a román biztonságpolitikai gondolkodásban. Míg a 2016–2020-as hivatalos biztonságpolitikai stratégiában a közepes fenyegetés szintjén szerepelt az etnikai szeparatizmus – vagyis belpolitikai problémaként –, addig a mostani dokumentumban a regionális „illiberális” politikai tendenciákat nevezik meg veszélyforrásként közepes szinten, a szeparatizmus viszont kimaradt.

„Felfoghatjuk mindezt úgy is, hogy a román hatalom integrálni szeretné a magyar kisebbségét, valamint, hogy a nemzetközi politika szintjén kezelné az értékelésemben Bukarest által mesterségesen felnagyított „magyar veszélyt””, írja.

Szerény román-orosz kapcsolatok, de a Kreml befolyása erős 

Barabás szerint az orosz befolyás Romániában a látszatok ellenére létezik. Idézi a Veridica román elemző portált, amely szerint az oroszok a román politikai szférában a korrupció miatt sikeresen építettek ki hálózatokat azáltal, hogy az orosz érdekek képviselőit segítették az előmenetelben. A Veridica szerint az orosz politikai és gazdasági befolyásolás szervezeti piramisa a következőképpen néz ki: Kreml, a Kremlhöz közelálló üzletemberek, közvetítők, helyi érdekeltek.   A hálózat fő célja a bukaresti döntéshozatal befolyásolása. Az elemzés idézi az amerikai CSIS think tank véleményét, miszerint Románia kapcsolatai Oroszországgal szerények, de a Kreml befolyása mégis erős.

A rendszerváltás utáni nem transzparens privatizáció során az oroszok részt kaptak a fém- és olajiparban. A Kreml érdekekeinek közvetítője például az orosz tőkével működő osztrák ÖMV, és számos ciprusi, holland és svájci cég mögött is orosz tulajdonosok állnak. Így lehet, hogy bár csak 35 millió dollár orosz működőtőke van az országban, az összhatás ennél jóval nagyobb.

A Romániában legaktívabb orosz vállalatok: a Mechel fémipari cég (Igor Zjuzin és az amerikai Mark Rich örökösei); a svájci bejegyzésű Conares Trading Co.; a ciprusi ingatlanbefektető Nikarom; Dmitri Pumpiaszki acélcső-gyártó; a hollandiai bejegyzésű ALRO alumíniumcég; a LUKOIL romániai finomítói. Értékelésében az orosz befolyás a baloldali kormányok idején futott fel, nyugati államok hathatós segítségével.

„Tudnunk kell, hogy az oroszbarát román politikusok magyargyűlölő nacionalista retorikát is alkalmaznak (például az AUR párt és a szocialisták egy csoportja). A román tengeralapzati gázkitermelés fő partnere az ÖMV lesz – így az orosz befolyás, bár nem lesz döntő, de hosszútávon megmarad. Újdonság, hogy a Kreml érdekei a médián és az interneten kívül egyes NGO-knál is megjelentek környezetvédelmi álca mögött”, összegez az elemző.

Kína-párti román szociáldemokraták 

A román ellenzéki média szerint Kína romániai jelenléte az Övezet és Út Kezdeményezés részeként megvalósuló infrastrukturális és energetikai projektekhez kapcsolódik, beleértve a vasutakat, a Huawei-en keresztüli 5G-technológiát, a constanțai kikötő bérletét, a Cernavodă-i atomerőműbővítés megbukott tervét és a szénerőműveket Turceni-Rovinarban. Peking a romániai Konfuciusz Kulturális Intézeteket is felhasználja egy apolitikus Kína-barát elit kis csoportjának létrehozására. Kína romániai propagandája beleillik egy globálisan is terjesztett narratívába, miszerint a demokrácia és a liberális értékek nyugati rendszere hatástalan és képmutató. Érdekes, hogy bukaresti nagykövetségük honlapján az ukrán–orosz háborúról visszafogottan, semlegesen írnak.

A román média szerint a pekingi kormány „megpróbált jól ismert politikusokat behálózni, köztük Adrian Năstase, Victor Ponta és Viorica Dăncilă volt szocialista (PSD) miniszterelnököket, valamint Emil Boc kolozsvári polgármestert, aki jelenleg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik vezetője”.

Barabás szerint a mostani román kormánykoalíció (PNL, PSD, RMDSZ) az amerikai érdeknek felel meg: kordában tartják a szociáldemokraták Kína-pártiságát, a PNL az amerikai tőke útját egyengeti, és nyugati érdekek felkarolására motiválják az RMDSZ-t. A jelenlegi atlantista román politikai kurzus miatt is Kína inkább kivár, és a háttérben diszkréten építi kapcsolatait. A kínai 5G-technológia átvételének, és az atomerőmű bővítésének terveit a román kormányzat elvetette, írja.

Bukarest visszafogottan nyilatkozik Moldovával kapcsolatban 

Moldováról szólva Barabás megjegyzi: Kisinyov aggódik az összehangolt orosz nyomásgyakorlás miatt Oleg Serebrian miniszterelnökhelyettes szerint összehangolt információs támadás érte hazáját: a Dnyeszter-melléki szakadár állam külügyminisztere, Vitalij Ignatyev kérvényezte a területnek az Oroszországi Föderációhoz való csatolását; rendszeresen bombariadó volt a Chișinău-i parlamentben és reptéren; a gagauz autonóm terület vezetői oroszbarát nyilatkozatokat tettek; intenzívebbé vált az internetes oroszbarát propaganda. Serebrian szerint Oroszország Odesszát célzó támadást készít elő, aminek részeként Transznisztriába is be akarnak vonulni. A moldáv kormány azt gyanítja, hogy a felélénkült információs hadviselés válasz lehet Moldova EU-tagfelvételének megindítására is. Nemrég Ukrajna nem hivatalosan segítséget ajánlott fel Moldovának arra az esetre, ha támadás éri.  A moldáv kormánytag szerint el fogják utasítani az ukrán segítséget, ha hivatalos megkeresés lesz, mert az ország szigorúan semleges akar maradni. 

„Értékelésemben az információs támadások célja természetesen a félelem és zavarkeltés. Az orosz csapatok nem messze vannak Odesszától keletre, a biztonsági helyzet kritikus a térségben, növekszik annak az esélye, hogy Chișinău is belesodródik a háborúba. Ugyanakkor különös, hogy a Tiraszpol számára létfontosságú Chișinău-i repteret is bombafenyegetés érte – ami azt jelezheti, hogy több hatalmi tényező is manipulálja a helyzetet”, írja Barabás.

Megjegyzi: mindez a román biztonságpolitikát természetesen kiemelten érinti. Bukarest visszafogottan nyilatkozik, de magasabb szintre helyezték például a légierő készültségét, emlékeztet.

A kihívásokra adott román válasz 

2022 nyarán a román kormányzat érthetően az ukrajnai háború kihívásaira összpontosít. A biztonság erősítése elsősorban a katonai kapacitások – NATO-keretben történő – építéséről szól. Bár Románia nem szállít hivatalosan fegyvert Ukrajnának, a nemzetközi sajtó szerint román biztonsági magáncégek működnek Ukrajnában, és Románia látja el részben Kijev kibervédelmét is – így a kemény katonai képességek mellett más biztonsági területeken is előretör.

Barabás megjegyzi ugyanakkor: Romániában a védelmi és biztonsági kérdések szorosan kapcsolódnak a gazdasági fejlődés kérdéseihez, a háború, a gazdaság szankciók árnyékában való tervezés pedig komoly kihívást jelent. Nagy kérdés, hogy képes-e Románia feltárni tengeri energiaforrásait. Az Oroszországgal szembeni olajembargó nehéz helyzetet teremtett a régióban is, mindez jól mutatja, hogy Európa tengerparti államai mennyire fontos szerepet játszanak abban, hogy segítsék az EU tengerparttal nem rendelkező országait energiaforrásaik diverzifikálásában. A román politikusok azonban évek óta húzzák az időt a tengeri energiaipar beindításával, fogalmaz.

„Sokan bánjuk, hogy a románok elvesztegették ezeket az éveket. Ráadásul a Fekete-tengeren folyó energiafeltárási munkálatokat veszélyezteti az orosz haditengerészeti stratégia”, írja.

Szintén nagy kérdés, hogy rendelkezik-e az USA és az EU koherens gazdaságpolitikával szövetségi rendszerek számára. Barabás úgy fogalmaz: Románia is megérdemli az Egyesült Államok és Európai Unió támogatását gazdasági túlélése, biztonsága, és a menekültek befogadása feltételeinek biztosítása érdekében. A román politikusok sürgetik, hogy az USA ne csak Ukrajnának, hanem az olyan frontországoknak is juttasson forrásokat, mint Románia, hogy megerősítsék védelmüket és ellenálló képességüket. Bukaresti felfogásban a Fekete-tenger térsége jobban megszenvedte a háborút, mint a balti térség.

Összegzésképpen Barabás kifejti: továbbra is a román politika nagy réme marad az orosz jelenlét esetleges erősödése, ami a Nyugat-Balkán volatilitásával, az ukrajnai háború és a feketetengeri feszültségek miatt egyfajta bekerítettség érzést állandósít számára.

„A román média gyakran és felelőtlenül Magyarországot is az orosz katonai, biztonsági érdekek ügynökeként mutatja be. Ha jól meggondoljuk, a nagytérségünkben lévő legtöbb állam bekerítettség-fóbiában szenved, lásd a lengyel ódzkodást a német–orosz gazdasági, energiaügyi együttműködés miatt. Ha jól megfigyeljük a román biztonsági stratégia kihívásait, akkor elmondhatjuk, hogy régiónk államainak természetesen nem érdekük egymás biztonságának gyengítése, sőt kisebb hangsúlyeltolódással a problémák is közösek. A NATO katonai képességeit harmonikusan, az interoperabilitás és a munkamegosztás elvének megfelelően építi régiónkban, de a kormányszintű politikai akarat sokat javíthatna még ezen a jó együttműködésen is”, írja.

Barabás hangsúlyozza: az ukrajnai háborúval megkezdődött egy geopolitikai átalakulás, amelynek eredménye évtizedekig nem lesz teljesen nyilvánvaló. De a hidegháború utáni rend, amely az elmúlt harminc évben uralta a világot, a végéhez közeledik. Eltűnésével új erőviszonyok alakulnak ki. „Ebben a bizonytalanságban régiónk országainak bölcs politikai együttműködése kell ahhoz, hogy a béke és a fejlődés szigetei maradjunk”, fogalmaz.

„Az ukrajnai háborúval megkezdődött egy geopolitikai átalakulás, amelynek eredménye évtizedekig nem lesz teljesen nyilvánvaló. De a hidegháború utáni rend, amely az elmúlt harminc évben uralta a világot, a végéhez közeledik. Eltűnésével új erőviszonyok alakulnak ki. Ebben a bizonytalanságban régiónk országainak bölcs politikai együttműködése kell ahhoz, hogy a béke és a fejlődés szigetei maradjunk”, vélekedik Barabás T. János.

(Forrás: https://kki.hu/romania-biztonsagi-kihivasai-2022-oszen/)


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Csaknem 7 százalékkal nőtt a forgalomba ...
Térrendezésről és épületvásárlásról ...
Felmentették a számvevőszék ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ