Mindenki szabadulni szeretne a hagyományoktól. Egy-egy tárgyat magával vinne, de a teljes múltat nem. Szuvenírré zsugorodik a múlt minden tárgyi emléke.

A „halál árnyéka” vetült reánk hatványozottan ebben az esztendőben is. Teljesen ismeretlen állapot, amely állandósulni látszik a nagyszüleink világának meséiből ismert konfliktusok által. Az ézsaiási sötétségben (Ézs 9) járunk, tengetjük életünket, és csak reméljük, hogy a félelem ellenére mindent túlélünk. Túlélésre rendezkedtünk be.

Fájdalmaink gubájába burkolódzva várjuk remegő szívvel a holnap borzalmait. Ez az igazi félelem.

A szekuláris társadalomban nagyon kevesen, sőt egyre kevesebben ismerik Istent. Ma már nem is tűnik fontosnak ez a tudás. Nemzedékek nőnek fel Isten-ismeret nélkül. Csak egy szűk csoport kiváltsága, megkülönböztető jegye az Istennel történő rendszeres lelki kapcsolat.

A jóléti társadalomban gyakran úgy gondoljuk, hogy akkor működik jól minden, ha elmaradnak az akadályok. Az ember állandó törekvése pont az akadályok, nehézségek kiküszöbölése. Ennek ellenére sosem fogunk olyan világban élni, épp a világ természeténél fogva, ahol minden magától működik és tökéletes.

Karácsony az élet ünnepe. Győzelem a sötétség, hitetlenség és pusztulás felett. Ahogy a családba áldásként érkező gyermek születése megeleveníti több nemzedék életét, úgy ragyogja be Jézus Krisztus karácsonyi születése az emberi létet.

Az állandó reformáció gondolata meghatározza a protestáns egyházak évszázadait. Ennek jegyében születtek újabb meg újabb egyházi reformok, református ébredési mozgalmak és a társadalmat megújító gondolatok. Ma is rendszeresen előkerülő, főleg egyházi téma, de az igény megfogalmazásán túl semmi sem történik. Ma, reformáció ünnepén az állandó reformáció eszméje aktuálisabb egyházilag és társadalmilag, mint valaha.

Íróasztalomnál ülve azon tűnődőm, hogy a Szentlélek nélkül milyen lenne az életünk.

Kidobtuk Krisztust! Kidobtuk Krisztust egy nemzedék alatt a lelkünkből, az Európai Unió alkotmányából, végül pedig a tárgyi valóságból is. Egyre kevésbé van helye a kereszt vagy a szenvedő Krisztus ábrázolásának, egyáltalán a keresztyén narratívának a közgondolkodásban, közbeszédben. Mindezt mi magunk is fejcsóválva elfogadjuk.

Immár hatodik alkalommal készít karácsonyi gyermekcsomagot a kebelbeli egyházközségek gyermekei számára a Kolozsvári Református Egyházmegye. Ebben az esztendőben 24 támogató segítségével 1900 csomag készült, amelyeket az egyházmegyéhez tartozó 35 egyházközségben osztanak ki.

„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17) – hirdeti egy régi poros tábla a szobámban. Hogy ez mennyire időszerű, az pontosan látszik a környezetünkön.

A Szentlélek kitöltetésének ünnepe mindig új kezdetet jelent az emberiség életében. Az egyház születésnapja.