eu

Megragadta figyelmemet egyik Magyarországon élő publicistánk mondata. Így hangzik: „Hiába olyan kevés a példányszáma a Magyar időknek, hogy nem is merik bevallani (a Fidesz kvázi hivatalos lapjáról van szó – B.B.), ettől még ők állnak a legbiztosabb lábakon a sajtóprérin.” A mondat erdélyi magyarra lefordítva azt akarná jelenteni, hogy a sajtó létjogosultságát még egy demokratikus társadalomban sem a sajtóorgánumok igazságtartalma, azaz nem a demokratikus sajtókonkurenciának, hanem a különböző politikai irányzatokat kiszolgáló sajtómunkások egzisztenciájának (ama biztos lábnak) kellene meghatároznia. Azaz: nem az az igazi probléma, hogy a Magyar Idők esetleg hazudik, s hazugságai – úgy tűnik – a kutyát sem érdeklik, hanem az, hogy újságírói kormánypénzeken lébecolnak, miközben más lapok (pl. az egykori Népszabadság) szerkesztőit a „rendszer” éhkoppon tartja.

Mínuszos hírnek számít – egyelőre - a román nacionalista zsebpártok tömörülési kísérlete, a média nem szentel különösebb teret az Európai Nemzeti Identitás Tömbjének (Blocul Identităţii Naţionale în Europa, rövidítve BINE) létrehozására tett erőfeszítéseknek. És jól teszi. Ennek ellenére nem lehet megspórolni a kérdést: mekkora kereslet van ma a román politikai piacon a szélsőséges nacionalista eszméket felmelegítő alakulatokra.

Románia számára ez az egész európai uniós integráció olyan, akár a délibáb: mikor már azt hiszed, hogy elérhető közelségbe kerül, tovatűnik – fogalmazta meg inkább rezignáltan, mint ironikusan a többsebességű Európáról vízionáló Fehér Könyvről véleményét gazdasági elemzőink egyike. Az unió kemény magjához tartozó országok félreérthetetlen jelét adták szándékuknak: zárják soraikat. Amennyiben erre valóban sor kerül, a „magországok” – Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország – olyan exkluzív csoportot hoznak létre az EU-n belül, ahonnan Románia, az unió egyik legszegényebb országa értelemszerűen kimarad.