Folytatódik a régészeti feltárás a református templomban
Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum munkatársa, Csók Zsolt által vezetett régészeti feltárást a múlt hét elején kezdték el. A bánffyhunyadi református gyülekezet ugyanis európai uniós támogatásért pályázott a 13–15. században épült műemlék templom felújítására, azt el is nyerte, és 2017-ben aláírhatták a 2 millió eurós finanszírozásra vonatkozó szerződést.
A templom restaurálása elkezdődött, zajlik a régészeti kutatás, amelynek keretében statikailag és tudományos szempontból is átvizsgálják a templom föld alatti részeit, így bukkantak rá a legalább három évszázaddal ezelőtti temetkezés óta meg nem nyitott kriptára.
A múlt héten egy már beszakadt kriptára bukkantak, amelyből textildarabok, csatok, szép, 17. századi reneszánsz síremléktöredékek jöttek elő, illetve néhány nagyon finoman kidolgozott kőfaragvány, például egy filigrán angyalszárnyacska részlete – mondta el lapunknak Csók Zsolt. Amikor ezt az üreget kiürítették, és elkezdtek attól nyugatra, a szószék irányába haladni, rátaláltak arra a még érintetlen kriptarészre, amelyet hétfőn nyitottak meg és amelynek feltárása a következő napokban is folytatódik. Ebben négy, feltehetőleg a 17. században elhelyezett koporsót találtak, két gyermek- és két felnőtt méretűt. Az egyik kis koporsónak a darabjait és az elhunytat, egy feltehetőleg három-négy éves korú kislány tetemének maradványait hétfőn emelték ki. A magas páratartalom miatt viszonylag épen megőrződött a gyermeknek a zöld selyem ruhája, gyönyörűen szőtt brokátból készített, ezüstfonalas csipkével díszített pártája. A koporsó faanyaga nagyon elkorhadt, de a kiemelt darabokat ugyanolyan típusú, csillagot formázó ezüstveretek díszítik, amelyekből egyik oldalon a Bánffy K. feliratot olvasta ki Csók Zsolt, az elhunyt családnevét és keresztnevének iniciáléját.
A vezető régész elmondta: leástak a kripta bejáratához, és három felfalazási fázist különböztettek meg, ami arra utal, hogy három rendben temetkeztek erre a helyre; az utolsó temetkezési szakaszhoz tartozik a négy látható koporsó. A kislány díszesen kialakított temetkezési ládájának aljára és ruhájába is illatos növényeket helyeztek, Csók Zsolt ezek közül a rozmaringot azonosította.
Tekintve, hogy Erdélyben több mint egy évszázada nem találtak és kutattak még lezárt állapotú kriptát, a régészek tulajdonképpen most kutatásmódszertani előzményt is teremtenek. Különleges körülményekhez kell alkalmazkodniuk, hiszen a kripta üregében 91 százalékos nedvességtartalom, sajátos mikroklíma van, amelyet nem változtathatnak meg, hiszen a leletek állagát nagyon gyorsan módosíthatja a környezeti tényezők megváltozása is. A rendkívül magas páratartalom folytán egészen épen megőrződtek a textíliák, de nagyon elkorhadt a faanyag, a koporsódarabok valósággal szétmállanak, ezért csak a veretes részeket emelik ki, a temetkezési dobozok aljából vizsgálatokra vesznek ki néhány maradványt.
A helyszínen egyfajta karantént alakítottak ki: a kriptába csak védőruhával és maszkkal felszerelkezve ereszkednek le, nem utolsósorban azért, hogy a leleteket is védjék az újabb mikroorganizmusokkal való találkozástól, amelyek felgyorsíthatják a bomlási folyamatot. Óhatatlanul felmerült bennünk a kérdés, lehetnek-e a ma emberére veszélyes esetleges kórokozók a kriptában, ha az elhunytak esetleg valamilyen fertőző betegségben szenvedtek.
Csók Zsolt úgy vélte, inkább a leletanyagra lehetnek káros hatással a bekerülő természetes baktériumok; másrészt, pestisről például nem lehetett szó, mivel akkor mésszel fertőtlenítettek volna, a tuberkulózisnak pedig nem voltak látható nyomai a csontokon.
A párnácska, amelyen a hétfőn kiemelt lánygyermek feje nyugodott
A mikrobiológiai vizsgálatokat mindenesetre elkezdték, így rövidesen kiderül, hogy a kripta megbontásakor milyen típusú baktériumok vagy egyéb organizmusok voltak a leleteken. Ezeket kiemelésük után a múzeumba szállítják, konzerválják, a textíliákat, faanyagokat restaurálják. A csontokkal antropológus foglalkozik, az elhunytak korának, nemének meghatározására, illetve mikrobiológiai, DNS-vizsgálatot, és spektroszkópiás elemzést is végeznek majd a különféle anyagok (például a textília fonalai) természetének megállapítására.
Kérdésünkre, hogy mi történik majd az emberi maradványokkal, Csók Zsolt kiemelte: az elemzések elvégzése után újra eltemetik őket a templomban. A kriptaüregeket statikai megfontolásból feltöltik, s a régészeti kutatást a hajóra is kiterjesztik, ebben esetleg korábbi temetkezések is lehetnek.
A hétfőn megnyitott kripta hosszúsága nagyjából 1,80–2 méter, szélessége egy méter körüli, a belmagassága a benne levő töltés miatt egy méter lehet. Mindamellett, a mostani mellett is van még egy feltáratlan üreg, tehát az eddig ismert, lépcsőlejáratos kriptával, a múlt héten feltárt beszakadt kamrával és az utóbbi kettővel együtt egyelőre négy földalatti temetkezési helyszínt találtak.
A szerdán végzett feltárási munkák során a kripta délnyugati sarkában három koponyát találtak félretéve; ezek korábbiak, mint a koporsós temetkezések. Mivel az elmúlt évszázadok folyamán háromszor is temetkeztek ide, a koporsók körüli töltésből is bukkantak elő olyan leletek, amelyek a 17. századnál korábbi időkből is származhatnak. A betöltésből bukkant elő egy szépen díszített (valószínűleg 17. századi) szablyatöredék, pontosabban egy szablyának a középső része, egy vértnek a darabja is. Szerdán emelték ki a szépen szőtt anyagból készített, illatos növényekkel töltött kispárnát, amely az első gyermekkoporsó tartozéka volt és a kislány két kis selyemlábbelijét is. A második kis méretű koporsó is egy másik gyermeket rejt, a megkorhadt fedél alatt látszott sapkába burkolt koponyája.
A régészeti feltárás előrehaladása, eredményei nagymértékben a bánffyhunyadi református lelkész, Jakab Mihály példátlanul támogató hozzáállásának, nyitottságának is köszönhető – hangsúlyozta Csók Zsolt. A napokban folytatják a töltés eltávolítását, a leletanyag kiemelését.
Borítókép: Rohonyi D. Iván; további képek: Kiss Gábor
