Tragédiák

Az idei évet meglehetősen tragikusan zárjuk. A székelyudvarhelyi bentlakás összeomlása és a Prahova megyei, Dákok Farmja névre keresztelt panzióban történt, hét emberéletet követelő tűzeset egyaránt megerősítette, hogy a tragédiákból igen keveset tanulunk. A két eset között sok a különbség, de egy dolog egészen biztosan közös, hogy mindkét szörnyű estet az emberi mulasztás vagy mulasztások sorozata idézte elő.

Nem áll szándékomban ítélkezni, viszont azt már a hatóságok is megerősítették, hogy nagy valószínűség szerint amennyiben a bentlakás épülete melletti árkot nem ásták volna ki szakszerűtlenül - vagy egyáltalán meg sem lett volna szabad ásni -, akkor az épület nem omlott volna össze. A prahovai panziótűz is elképesztő, hiszen mint kiderült, ezt egy olyan jó politikai kapcsolatokkal rendelkező, kétes hírű üzletember működtette engedélyek nélkül, akinek a panzióját a fogyasztóvédelmi hivatal vezetője reklámozta a közösségi médiában. Horia Constantinescu, a fogyasztóvédelem elnöke dicsérte a működtetőjét, nyíltan bevallotta egyik októberi bejegyzésében, hogy barátság fűzi a tulajdonoshoz, akinek korábban az igazságszolgáltatással is meggyűlt a baja és több jel arra utal, hogy az alvilággal is voltak összeköttetései. Constantinescu szerint az volt a vállalkozó legnagyobb érdeme, hogy panziójában finom hagyományos román ételeket szolgáltak fel. Csak sajnos a szóbeli vagy külsőségekben megnyilvánuló patriotizmus édeskevés ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófákat. Ez utóbbi eset tökéletesen rávilágít arra, hogy milyen súlyos tragédiákhoz vezethet a politikum és a bűnszervezetek közötti összefonódások, a szabályok be nem tartása, illetve az, hogy az állam gyenge és nem végzi azt a kontrollszerepét, amire hivatott. A gyenge állam jelensége tehát továbbra is masszívan szedi az áldozatokat, és a jelenség annyira elterjedt, hogy félő, a következő években is lesznek még hasonló tragédiák.

Ha csak egy picit is beleolvasunk a hírekbe ijesztő történetekről szerezhetünk tudomást, ami rávilágít arra, hogy nem csak a hatóságok szintjén vannak mulasztások és komoly mentalitásbeli problémák, hanem az egész társadalomban, az egyszerű emberek körében is. Szintén tegnapi hír volt ugyanis, hogy az országos energiaár-szabályozó hatóság számára most az jelent problémát, hogy az úgynevezett prosumerek, azaz a villamosenergia-termelők és -fogyasztók meghamisítják az adatokat, hogy mennyi áramot engednek be a rendszerbe, s ezzel veszélybe sodorják a környékük, így a saját maguk villamosenergia-hálózatát is, hiszen az áramingadozás komoly problémákat okozhat a rendszerben és a háztartási gépek mind tönkremehetnek. Teszik ezt annak reményében, hogy átverik az államot, több kedvezményhez jutnak, de azt már nem gondolják meg, hogy saját házaikat is veszélybe sodorják. Az adatok meghamisításában a napelem-rendszerek egyes beszerelői a ludasok, akik kiszolgáltatnak törvénytelenül a felhasználóknak olyan jelszavakat, amelyek segítségével egy internetes oldalon meg tudják hamisítani a rendszerbe visszafordított árammennyiséget.

A tragédiák után általában mindenki néma. A közvélemény a felelősöket keresi, akik vagy elő lesznek állítva vagy megússzák, hiszen a gyenge állam, a korrupt és részrehajló igazságszolgáltatás is beletartozik abba társadalmunkat sújtó összetett problémahalmazba, amiért mindannyiunknak meg kell fizetnünk valamilyen úton-módon. Csak sokan nem veszik észre, hogy éppen mikor, miért fizetnek, mert az ok-okozati tényezők nem mindig egyértelműek. Az oktatás színvonalát sem szabad kihagyni ebből a problémahalmazból, de azt sem, hogy ijesztően sok a rosszul képzett, életunt, felelőtlen személy, akik sokszor nem is rosszindulattal, de el tudnak követni olyan hibákat, amelyek a fent említett tragédiákhoz vezetnek. A székelyudvarhelyi esetnél vélhetően nem volt senki részéről rosszindulat, de e nélkül is igen komoly bajt lehet okozni, ha nem törekszünk a pontos, minőségi és szabálytisztelő munkára. Az említett problémahalmazba beletartozik ugyan a túlbonyolított vagy a már-már betartani lehetetlen bürokratikus túlszabályozás is, de sajnos nem csak a fölösleges szabályozásoknak nincs meg a tisztelete hazánkban, hanem az elemi szabályokat sem tartjuk be sokszor. És ez alól a romániai magyar társadalom sem kivétel, még ha esetleg a mi körünkben nem is annyira elterjedt a jelenség, mint a többségi társadalomban. A székelyudvarhelyi eset azonban arra figyelmeztet, hogy mi sem vagyunk sokkal jobbak. Eddig reménykedtünk, hogy a többségében magyarok lakta vidékeken nem ez a valóság, az emberek szakszerűbben, lelkiismeretesebben, becsületesebben dolgoznak, de sajnos ez nem igaz. Az említett mentalitásbeli hiányosságok, a gyenge oktatásból fakadó és egyéb társadalmi rendszerszintű problémák minket is sújtanak, és ennek isszuk a levét mindannyian.