Nem javultak, nem romlottak Románia Pisa-eredményei öt év alatt
A felmérésben 80, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) államában és területén élő 690 ezer tanuló vett részt, Romániában 262 iskola 7364 diákja. A kétórás tesztelésen matematikai, szövegértési és tudományos tudást vizsgáltak eltérő sorrendben. Ugyan erre vonatkozó konkrét információt nem sikerült találnunk a rengeteg rendelkezésre álló híranyagban, de a feladatok jellegét tekintve elmondhatjuk, hogy a tesztelés számítógépen zajlott. Ami máris újabb kérdést vet fel: mennyiben érinthette a hazai eredményeket az egyes iskolák esetleg hiányos vagy elavult infrastruktúrája, hálózati kapcsolatok stabilitása stb. A feladatok között olyanok is szerepeltek, ahol előre megadott válaszlehetőségek közül kellett a megfelelőt kiválasztani és nyílt kérdések, amelyekre a részvevőknek önálló választ kellett fogalmazniuk.
Egy szinten a görögökkel, kazahokkal
Az OECD nyolcvan tagállamában végzett felmérésben a legjobb eredményeket Szingapúr, Japán, Korea, három kínai terület (Macao, Tajpej, Hongkong), Észtország és Svájc adta. Finnország benne van a legjobb húszban kényelmesen meghaladva az átlagértékeket, Magyarország a legjobb harmincban az átlagértékekkel megegyező teljesítménnyel.
A romániai eredményekhez hasonlóan OECD-átlag alatti teljesítmény született Szerbiában, Görögországban, Bulgáriában, Moldova Köztársaságban, Mongóliában, Kazahsztánban, és a felmérésben a 27-ből 18 régiójával részt vevő háborús Ukrajnában, amely a mienkkel azonos eredményt teljesített szövegértésből, és a miénknél jobbat matematikából és tudományokból.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az OECD-átlagértékek is csökkentek 2018-hoz képest matematikából 15, olvasásból 10, tudományokból 2 ponttal. Ezzel szemben Románia értékei megmaradtak nagyjából a 2018-as szinten: matematikából 2 ponttal romlottak, olvasásból egy, tudományokból 2 pontot javultak.
A nyolcvan országban átlagosan ugyanannyi a legalább egy tantárgyból kiemelkedően jól és a mindhárom területen gyengén teljesítő diákok száma, az élvonalbeli országokban jellemzően visszaköszön ez a megoszlás vagy a kitűnőkénél jóval kevesebben vannak a gyengén teljesítők. Romániában a funkcionális analfabétáknak számító gyengén teljesítő tanulók hétszer többen vannak a nagyon jól teljesítőknél, és az OECD-átlagnál kétszer több a gyenge tanuló, majdnem háromszor kevesebb a kiemelkedő teljesítményű.
Számtanból a leggyengébbek, de itt a legtöbb kitűnő is
Matematikából a hazai diákok 51%-a elérte legalább a 2-es kompetenciaszintet, vagyis képesek közvetlen utasítások nélkül felismerni és értelmezni, hogyan kell matematikailag megjeleníteni egy egyszerű helyzetet, például két alternatív útvonal hosszának összehasonlítását vagy az árak más pénznemekre való átváltását. Az élvonalbeli országokban ez a tudás a diákok 85%-ára jellemző. A hazai tanulók mintegy 4%-a elérte az 5-6-os szintet, ők képesek megépíteni összetett helyzetek matematikai modelljeit, valamint azonosítani, összehasonlítani és értékelni megfelelő problémamegoldó stratégiákat.
A tanulók 58%-a érte el legalább a 2-es szintet szövegértésből (OECD-átlag 74%), nekik nincsenek nehézségeik az átlagos hosszúságú szöveg vezérgondolatának azonosításával, képesek egyértelmű, olykor összetett kritériumok alapján információkat felkutatni, és kérésre képesek a szöveg céljairól és formájáról gondolkodni. A diákok 2%-a teljesített kiemelkedően jól, ők megértenek hosszú szövegeket, elvont fogalmakat, és képesek különbséget tenni tény és vélemény között.
A feladatok nehézségi foka 1-től 6-ig terjedt, a 6-ossal jelölt feladatok voltak a legnehezebbek, korosztálynak megfelelő alaptudást jelző minősítéshez legalább 2-es szintet kellett teljesíteni. A képen: 3. szintű (nehézségű) feladat.
Tudományokból a romániai tanulók 56%-a teljesítette legalább a 2-es szintet (OECD: 76%), ők képesek felismerni hétköznapi tudományos jelenségek helyes magyarázatát és egyszerű helyzetekben a megadott adatok alapján képesek ezeket az ismereteket használva megérteni a következtetés valóságtartalmát. A diákok csupán egy százaléka (OECD 7%) teljesített nagyon jól, ők rendelkeznek azzal a képességgel, amely lehetővé teszi az elsajátított tudományos ismeretek kreatív és önálló alkalmazását egész sor, akár ismeretlen, szokatlan helyzetekre.
Egyre mélyebb „matekszakadék” szegények és gazdagok között
A jól szituált családokban nevelkedő fiatalok jelentősen jobban teljesítettek matematikából a hátrányos helyzetű társaiknál (a diákok felső és alsó 25%-át vették alapul), a különbség 132 pont volt olyan körülmények között, hogy az országos átlagteljesítmény 428 pontot jelent. Az utóbbi évtizedben a két társadalmi réteg közötti eltérés tovább mélyült, míg az OECD szintjén változatlan. Mindazonáltal a hátrányos helyzetű tanulók 7%-ának sikerült átlagos eredményeket elérniük matematikából, ami magas kompetenciát jelent.
Megközelítőleg egyformán teljesítettek a romániai fiúk és lányok matematikából, szövegértésben viszont a lányok 26 ponttal meghaladták a fiúkat – ebben a vizsgált országok kettő kivételével hasonló eredményeket mutatnak. Matematikából a fiúk lekörözték a lányokat 40 országban, a lányok a fiúkat 17 országban. Matematikából egyforma arányban találunk fiúkat és lányokat a gyengén teljesítők között (a tanulók mintegy fele), szövegértésből pedig több a gyenge teljesítményű fiú (47%) a lányoknál (36%). A kitűnők között matekból több a fiú (5%), mint a lány (3%), szövegértésből az arányuk egyformán 2%.
Alkalmazott matektanítást, szabályváltást!
– A diákok eredménye függ az alapismereteiktől, az egyik fő probléma pedig, hogy hiányoznak bizonyos alapok, amit a világjárvány idején esetleg nem tudtak elsajátítani, és ez még mindig kihat a mostani teljesítményükre – értékelte a neve elhallgatását kérő, több évtizedes tapasztalattal rendelkező matematikatanár. – A diákok teljesítményét az is befolyásolja, hogy a különböző iskolaközpontokban (város, vidék) eltérő szintű volt az átállás a távoktatásra. Az egyik alapvető probléma továbbá a feladatok szövegének megértése, főleg a mértanfeladatoknál, ahol hiányos szövegértéssel nem tudják alkalmazni az elméletet a gyakorlatban.
Jobb eredmény eléréséhez a tanítási folyamat során nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az alkalmazott matematikára. Olyan feladatokat kell megfogalmazni, amelyek a tanulókat önálló gondolkodásra késztetik, a gyakorlati élethez közelebb álló példákat kell a feladatgyűjteményekbe tenni. A számítógépek adta lehetőségeket is jobban ki lehetne használni – sorolta a lehetséges megoldásokat a számtantanár, aki arra is rámutatott, hogy a tanév szerkezetének megváltoztatásával elmaradtak az egységes felmérések, a félévi dolgozatok, így a Pisa-tesztek eredményével összemérhető összehasonlítási alappal sem rendelkezünk.
– Nekem úgy tűnik, hogy rendszerként nem működik az oktatásunk. Helyzetfüggő és ott eredményes, ahol alulról szerveződik jól: ahol van az iskolát jól működtető igazgató, lelkes, felkészült tanári kar, akik motiválni tudják a diákokat és rugalmasak, folyton alkalmazkodni tudnak a gyorsan változó világunkhoz, a tanítványaik „profiljához”. Persze, ezt nagyon nehéz megvalósítani a „szabályok” miatt – foglalta össze Macalik Kunigunda, a kolozsvári a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának egyetemi adjunktusa.
Olvasóvá neveléssel az értő olvasásért
Az már 15 évvel ezelőtt is probléma volt, hogy a tanulók nem bírják türelemmel végigolvasni a feladatot, így nem is adhatnak helyes választ, sokszor csak részleges megoldással szolgálnak, mert a többi kérdést „nem is látták”. Ugyanakkor sem matematikából, sem tudományokból nem várható megfelelő teljesítmény, ha a diákok szövegértési nehézségekkel küzdenek, márpedig a Pisa-eredmények szerint a 15 éveseink 42 százaléka funkcionális analfabéta, azaz olvasni ugyan tud, de nem fogja fel az elolvasott szöveg jelentését.
Részleges válasz esetén 4., teljes válasz esetén 5. szintű (nehézségű) feladat
– Az értő olvasás kialakulása hosszú folyamat, aminek a nehézségeivel még 5–8. osztályban tanító magyartanárként is gyakran szembesültem – mondja Kénesi Kinga. – Semmiképpen nem csak a tanító feladata ennek a kialakítása, a szaktanároknak is óriási feladata van ez ügyben, ugyanakkor az értő olvasás kialakulásához a legfontosabb lépés az olvasóvá nevelés, ami a pedagógus és szülő közös feladata. Ha egy tanítványom azt mondta, nem szeret olvasni, mindig arra gondoltam, hogy egyszerűen csak nem találta még meg a számára megfelelő könyvet, és folyamatosan azon dolgoztam, hogy ez sikerüljön neki. Ha valaki otthon nem olvas, akkor az értő olvasás sem fog csak attól kialakulni, hogy az iskolában elolvasunk néhány szöveget. De ahhoz, hogy otthon olvasson, nem gondolom, hogy tinédzserkora elején Jókait kell nyomni a kezébe. Hiába akarjuk, hogy a gyerekből olvasó ember váljon, ha pedagógusként nem próbálunk alkalmazkodni az ő igényeihez. Ebben pedig nekünk van óriási felelősségünk.
A tanterv és a tankönyvek megváltoztatása néhány évvel ezelőtt megtörtént, de nem gondolom, hogy ez jelentős eredményeket produkálhat. Kétségkívül van előnye az új tanterveknek és bizonyos tankönyveknek is, de használatuk során számos problémával találkoztunk, nem beszélve a nyolcadikos vizsgarendszer követelményeiről. Amíg azon van a hangsúly, hogy az élet helyett a vizsgára kell készíteni a gyereket, addig teljesen irreális elvárás, hogy a Pisa-teszteken jobban teljesítsünk, ne adj’ isten, használható tudást adjunk át a diákoknak. A tananyag mennyisége elveszi a fókuszt a minőségről. Mivel hatalmas a megtanulandó tananyag, sokszor nem jut elég idő a szövegértés, szövegalkotás gyakorlására, ennélfogva pont a legfontosabb elem szorul háttérbe, ami az alapját képezi a hatékony tanulásnak is.
Pedagógusképzés mint olyan, Romániában szerintem nem létezik. Az, hogy az egyetem mellett modulos képzést elvégezve valaki pedagógus lesz, nem reális elvárás. Az első modul elvégzése alatt a pedagógusjelölt öt gyakorlati órát tart meg, ami lássuk be, semmire nem lehet elég. Ha valaki jó tanár szeretne lenni ebben az országban, akkor tapasztalt kollégáktól, ismerősöktől kell segítséget kérjen, önköltségén továbbképzésekre járjon, és nagyon sokszor saját és diákjai kárán tanuljon – összegzett a korai harmincas magyartanár. – Ha nem képezzük ki megfelelően a pedagógust, mégis hogyan várhatjuk el, hogy a gyerekek jól teljesítsenek, nemcsak a Pisa-teszteken, de bárhol?! A változást csakis a szemléletváltás tudná elhozni, ahol végre a gyereket kellene előtérbe helyezni minden mással szemben.
