Székelyzászlós Románia, avagy egy tankönyvbotrány margójára

Székelyzászlós Románia, avagy egy tankönyvbotrány margójára
Az 1994-ben alakult sepsiszentgyörgyi székhelyű T3 Kiadó által 2005-ben kiadott IV. osztályos történelem tankönyv utolsó oldalain közölt Európa térképe Romániát egy székely zászlót tartó mesefigurával ábrázolja a román trikolór helyett. A jelenség óriási sajtóvisszhangot és botrányt váltott ki a román médiában, amely szerint az ilyen tankönyvekből tanuló fiatalok romángyűlölőkké és a román trikolórt nem tisztelő, mi több, azt elégető fiatalokká válhatnak. A patetikus hangzatok és az ilyen helyzetekben azonnal feltörő nemzeti sérelmeken túl, a jelenség valóban, komoly problémákra világit rá, melyre érdemes reflektálnunk.

A Zsigmond Zoltán-Károly által készített IV. osztályos diákoknak szóló tankönyv és munkafüzet 2005 óta van forgalomban, elsősorban a székelyföldi iskolákban. Viorel Dolha, a Romániai Tanítók Szövetségének elnöke (AGIRo) szerint a tankönyv 74. oldalán közölt Európa térképen minden államot saját nemzeti lobogójával ábrázolják, kivéve Romániát, amelyen egy székely-zászlót tartó mesefigura jelenik meg. Véleménye szerint, a térkép súlyosan megszegi az Európai Tanács 15/2001 –es rendelkezésének 2. paragrafusát, amely a XXI. századi történelemoktatás hitelességéről és a történelem-hamisítás súlyosságáról rendelkezik. Viorel Dolha ugyanakkor kifogásolta, hogy a Zsigmond-féle történelemkönyvben a román történelmi személyiségek nevei – így I. Károly román király neve például – magyar átírásban szerepel. Kiemelte azt is, hogy a tankönyv 22 térképe közül egyiken sem jelenik meg Románia vagy a román fejedelemségek neve, míg a Trianoni Szerződés „diktátumként” jelenik meg. A Romániai Tanítók Szövetsége szerint, bár a tanterv 2014 óta teljesen megváltozott, új alternatív tankönyvek hiányában, számos iskola továbbra is a 2005-ös tankönyvet használja.

A botrányt kavart térkép valóban hibás, ezen aligha lehet magyarként mentegetőzni vagy a Székely Hadosztály huszárjaként is ismert szerzőt a felelősség alól felmenteni. Mindezen túl, egy tankönyv megírása és terjesztése között azonban számos más intézmény és személy felelőssége is megjelenik, a szakmai lektoroktól, a kiadó munkatársain túl a jelenséget 11 éven át ignoráló és most a semmiből elővájkáló tanügyminisztériumig vagy pedagógusok szövetségéig. A térkép nem a nemzeti kisebbségeket, hanem az Európai Unió tagállamait ábrázolja azok nemzeti lobogójával. Ennélfogva érthetően, Romániában szükségszerű lenne annak alkotmányba foglalt és ott igen precízen nemzeti szimbólumként meghatározott, külön ünnepnappal (június 26.)  rendelkező zászlaját ábrázolni. Enyhítésként említhető talán, hogy a tankönyv interaktív módon, egy, már a borítón is megjelenített pödört bajszú székely figurával meséli végig a történelmet és vezeti be az egyébként túl fiatal, IV. osztályos diákokat a történelem alapfogalmaiba. Az allegorikus székely figura magasra tartott székely zászlóval áll a tankönyv utolsó előtti oldalán megjelenített térképén. A jelenség szorosan összefügg a Székelyföld autonómia törekvéseivel és az ott már évek óta jelen lévő zászló-botránnyal. Ez egy, a nemzeti kisebbségek jogait tárgyaló fejezetnél vagy a magyar kultúráról szóló térképek esetén elfogadható ikonográfia lehetne, ám jelen térkép a hivatalos uniós államok nemzeti lobogóit tartalmazzák (így Spanyolországban is, kizárólag a címeres nemzeti lobogó jelenik meg, a katalán nélkül, ahogy az akkor még tagállam Egyesült Királyságban is csak a unionjack jelenik meg).  Az ilyen ideologizáló jelenség valóban a közös történelem, az együttélés és a Kós Károly féle kibékülő transzilvanizmus ellentétes érzelmeit, a szeparatizmust ápolja és akár káros hatással is lehet a történelem alapfogalmait egyébként sem értő negyedikes diákok számára, akik eleve már otthonról hozzák ezt a túlfűtött nemzeti ideológiát. Ebben a tekintetben, Viorel Dolha és a román sajtó vádjai valóban helytállóak. Románia nemzeti lobogója a piros, sárga, kék és ez megmarad még egy esetleges Székelyföldi Autonómia esetében is.

Ellenben a román történelmi személyiségek magyarosított névváltozatának kérdése jóval problémásabb. Az igen bíráló hangvételű Adevarul cikkben – ahol eleve, a tankönyvszerző Szigmond Zoltan-Karoly (sic!) neve is hibásan szerepel – a szerző úgy véli, helytelen, hogy a román királyok és történelmi személyiségek neveit magyarul tüntetik fel a tankönyvben. A jelenleg 2015 szeptembere óta érvényben lévő Magyar Helyesírás Szabályai „idegen közszavak és tulajdonnevek írása” fejezet 207. cikkelye szerint az idegen nevek esetében a sorrend és az utónév magyaros, a családnév viszont változatlan formában kell szerepeljen (Karl Marx helyett Marx Károly, vagy Martin Luther helyett Luther Márton). Ennélfogva teljesen jogos érthető, ha Mihai Viteazul helyett Vitéz Mihályt vagy Carol I. helyett I. Károly román királyt írunk. Ugyancsak helyes a Gheorghe Doja helyett a Dózsa György, mivel a családnév a magyar történelmi hagyományokban létező családnévként ismert. Ugyanezzel a szabály érvényes a román historiográfia Gabriel Bethlen vagy Sigismund Báthory átírására is, ellenben a Matei Corvin vagy a Paul Chinezu nevek helytelennek minősülnek, mivel előbbiben a keresztnév nem azonos (Mathia) az eredetivel, míg utóbbiban a családnevet módosították.

A Zsigmond László-Károly féle tankönyv hibái rávilágítottak a román és magyar történelemírás alapvető hiányosságaira és egy olyan, immár húsz éve stagnáló folyamat ordító szükségeire, amely egy közös történelmi bizottság hathatós munkájáról kellene szóljon és már rég befejezett, tisztázott kérdés kellene legyen. Ellenben, ugyanez a vita tovább él és folytatódik a legmagasabb akadémiai körökben is (lásd a Lucian Boia – Ioan Aurel Pop féle történész-háborút), amely a történelemhamisítást tovább legitimizálja mindkét oldalon. Pedig ahogy Tacitus egykor kissé naiv reménységgel megírta: történelmet csak harag és részrehajlás nélkül lehet és kell írni (sina ira et studio).