Közeledés kérdőjelekkel

Közeledés kérdőjelekkel
Két olyan szomszédos állam, mint Románia és Magyarország kormányfőjének találkozója normális kellene hogy legyen. S ha az lenne, írni sem kellene róla elemzéseket. De mivel nem szokványos esemény, mindenki elkezdte boncolgatni a Marcel Ciolacu és Orbán Viktor szerdai magánebédjét, amit a bukaresti Floreasca negyedben levő kormányfői protokollvillában szerveztek meg.

Annyit lehet tudni az eseményről, hogy pár nap alatt hozták tető alá. A találkozó egyfajta kapcsolatfelvételnek tekinthető, hiszen a frissen kinevezett Marcel Ciolacu most először találkozhatott a magyar kormányfővel. Egyébként legutóbb 2010-ben látogatta meg egymást román és magyar miniszterelnök, akkor éppen Emil Boc szintén Orbán Viktorral ült tárgyalóasztalhoz.

Tizenhárom év után olyan kedvező pillanatnyi politikai konjunktúra állt elő, ami arra késztette a két ország kormányfőjét, de főleg a román felet, hogy félretegye fenntartásait és tárgyalóasztalhoz üljön. Egyértelműnek látszik, hogy Románia elsősorban a schengeni övezethez való csatlakozás tekintetében akarja bebiztosítani Magyarország szavazatát, vagyis, hogy Budapest ne kösse semmilyen újabb feltételhez a román schengeni integrációt. Bukarest számára annyira kellemetlenné vált ez a téma, hogy a román diplomácia most talán „az ördöggel is szövetkezne”, csak abszolválni tudja valahogy a több mint tíz éve húzódó és tartó schengeni kudarcot. Románia rengeteget veszít gazdasági szempontból azzal, hogy a schengeni övezeten kívül tartják Bulgáriával együtt, mondvacsinált okokra hivatkozva. Talán sokan nem mérik fel ennek a döntésnek a fontosságát, de sokkal előrébb tartana a gazdaság, ha sikerülne a határellenőrzés nélküli térségbe belépni.

Bukarest úgy tűnik, hogy minden erejét erre a célra összpontosítja, és a következő hónapokban intenzív diplomáciai letámadás várható. 2024-ben ugyanis meglehetősen kérdéses, hogy az európai parlamenti választások miatt lehet-e reális esélye a schengeni bővítésnek. Ennek ellenére 2024 második felében Budapestnek fontos szerepe lehet még – ha időközben nem fúrják meg az EU soros elnöki tisztségét –, hiszen akkor Magyarország sokat tehet Románia ügyéért, ha addig a jelenlegi spanyol elnökség alatt nem valósul meg. A román fél, és főleg Marcel Ciolacu számára ez a legkézzelfoghatóbb érdek, ami indokolttá tette a megbeszélés tető alá hozását. Azt se felejtsük el, hogy az Orbán Viktor által képviselt gazdasági patriotizmus Ciolacutól sem idegen, ő maga is többször hangoztatta ezt amióta elfoglalta a kormányfői széket. Nem beszélve arról, hogy a szociáldemokraták nacionalistább rétege körében igencsak vonzó hívó szónak számítanak az orbáni szólamok. Ciolacunak ezért is volt könnyebb felvállalni egy ilyen találkozót. A liberálisok körében tapasztalható hatványozottabb fenntartások miatt a régi miniszterelnök, Nicolae Ciucă kevésbé valószínű, hogy bevállalt volna egy ilyen megbeszélést.

A magyar fél már régóta szeretne közeledni Bukaresthez, ezért Orbán számára nem volt kérdéses egy ilyen találkozónak az elfogadása. Budapest ebből csak nyerhet, hiszen napirenden tarthatja a Budapest-Bukarest gyorsvasút projektet, amely a magyar fél régóta dédelgetett álma. De ami ebben a pillanatban még fontosabb, az az, hogy Orbán ki tudott törni valamelyest az elszigeteltségből, hiszen a magyar kormányfő egyre szalonképtelenebbnek számít Európa kancelláriáiban. Persze hosszabb távon ez az elszigeteltség még változhat, de ebben a pillanatban a zárlat egészen jól érzékelhető. Budapestnek tehát többszörösen megérte ez a találkozó, amelyről azonban hosszú távú következtetéseket aligha lehet levonni. Romániában a politika személyfüggő, nem tudni Ciolacu meddig marad kormányfő, van-e esélye 2024 után is kormányozni, ha a szociáldemokraták nem pont az államelnöki székre gyúrják, hiszen az előkészületek igencsak érezhetők annak ellenére, hogy a konkrét célok még homályba vesznek. A személyfüggő politika, valamint a 2024-es választási szuperév miatt a román-magyar kapcsolatokban még igen sok minden történhet, bármikor ismét lángra lobbanhatnak a kedélyek ebben a szomszédos, de igen terhelt román-magyar viszonyban. Ezért ez a mostani találkozó csak egy alapozási kísérletnek az első lépése volt, ami nem tudni, hogy hova vezet. Valószínű továbbra is szükség lesz külső kedvező politikai konjunktúrára ahhoz, hogy tartósabb építkezés kezdődjön el. Az elmúlt tizenhárom év tapasztalata szerint a felek maguktól aligha fognak ilyet teremteni. S a konjunktúra, ha meg is lesz, akkor még mindig kérdéses, hogy a közeledési szándék mennyire lesz valós és mennyire konjunkturális.

Borítókép: MTI