Bevallom, számomra a locsolkodás egyáltalán nem tartozik az ünnep vagány részéhez, az évek során ugyanis nagyon sok negatív élmény kapcsolódott e hagyomány köré: akit vártam, nem jött, más viszont eljött, de olyan állapotban, hogy kínos helyzetbe hozott, de olyan is volt, aki ügyetlenül a szemembe fújta a kölnit. Mindemellett borzasztó érzés, hogy a nap közepén már bűzlik a hajam, a ruhám stb.
Lányként (is) nagyon diszkriminatívnak éreztem, hogy az ünnep előtti készülődési hajrá után még egy ilyen folyamatos készenléti állapotban eltöltött nap vár ránk, nőkre. Meg is fogadtam, hogy amint lehet, ezen változtatok, s az ismerősök jó példáját követve én is inkább kirándulni megyek. De az élet ugye, közbeszólt.
A gyermekek érkezése után két év pandémia következett, s utána már éppen elég nagy volt Matyi, hogy innen-onnan halljon a locsolásról, és az felkeltse érdeklődését, ő is menni akarjon. Nem volt mit tenni, Apa is büszke volt, hogy eljött az idő, amikor a fiával mehet locsolni. Így történt, hogy a verstanulás után kis kosarat, locsolóvizet, vasalt inget és ünneplő cipőt kaptak, s indulhatott is a nagy kaland.
Eközben persze mi, lányok is felkészültünk a locsolóvárásra: köszönőverset tanultunk, szépen megterítettük az ünnepi asztalt, kikészítettük a piros tojásokat, s felvettük a szép ruhánkat – ha már beleállunk, akkor csináljuk úgy, ahogyan illik, nemde bár?
Mama is csatlakozott lányos csapatunkhoz, így három nemzedék (P)Annája várta az öntözőlegényeket. Míg a fiúk piros tojást gyűjtöttek, mi finom kávét ittunk, s nagyokat beszélgettünk a locsolók érkezése közti időben.
Az első ilyen mamás-anyás-lányos évben Panna még jó nagyot aludt délben, nem sokat bánkódott, hogy elmulasztja a találkozást azzal, aki éppen alvásidőben érkezik, idén azonban már csillogó szemmel várta az ő kis locsolóit. Számukra a piros tojás mellé egy-egy finom csoki tojást is jó előre kikészített, közben pedig lelkesen számolgatta, hogy kinek kell még jönnie.
Másnap aztán következhetett az élménybeszámoló mindkét tábor részéről, s a következtetés az volt, hogy maradtak még olyan helyek, ahova a fiúk nem jutottak el, de jövőre tervbe vették azokat is. Mi, csajok pedig kihozzuk az otthon ülésből a legtöbbet, kihasználva, hogy a csajos trio együtt tölthet egy egész napot.
(Azt azonban továbbra is fenntartom, hogy mindezt addig, amíg a gyerkőcök számára ekkora öröm a locsolás. Utána én leszek az első, aki megértően nyugtázza majd, hogy beköszönt az idő, amikor már nincs kedvük az egészhez.)
