Egzotikus hangulat a tizenegyedik folklórfesztiválon
Városnapok helyett Nagyenyeden népzenével, néptánccal ünnepel a város, az itteni fesztivál pedig az ország tíz legnagyobb, hasonló jellegű rendezvényei közé tartozik. A régi mozi mellett felállított színpad köré mindig mini-játszópark és ételstandok telepednek le, így a város apraja-nagyja megtalálja a neki tetsző szórakozási lehetőséget.
A fesztivál leglátványosabb részére az első nap kerül sor, amikor több órán keresztül a néptánccsoportok színpompás viseletben végigjárják a város nagyobb utcáit, és a forgalmasabb tereken megállnak táncolni. A karnevál-szerű felvonulás egyben meghívó is a városlakók számára, hogy minél nagyobb számban tekintsék meg a színpadi produkciókat. Az eltelt egy évtized alatt a nagyenyediek már alapos betekintést nyerhettek a világ több népének tánckultúrájába, és évről-évre megtapasztalhatták, mennyire változatosak egyazon nép táncai, hiszen vannak vissza-visszatérő országok a fesztiválon, de minden évben más csoport képviseli hazáját, amelyik más tájegység táncait hozza magával. A szervezők – a polgármesteri hivatal és az ennek alárendelt multikulturális központ – kiemelt figyelmet szentelnek az autentikusságra, ugyanakkor kellően népszerűsítik is a rendezvényt.
Az idei fesztivál újdonsága Dél-Korea volt, ez az ország először képviseltette magát a fesztiválon. A Choi Eun-jung Táncegyüttes 1989-ben jött létre azzal a céllal, hogy tömörítse az ország legjobb táncosait. A koreai tánc fejlesztése és népszerűsítése érdekében tett erőfeszítések meghozták az eredményt: az alakulat az ország egyik stílusmeghatározó tánccsoportjává vált és számos nemzetközi elismerésben részesült.
Az Észak-Macedóniából, Gradszko városából érkező KUD "Stobi " Néptáncegyüttes 27 éves múltra tekint vissza, nemcsak felnőtt, hanem utánpótlás csapata is van, körülbelül száz tagot számlál. Nagyenyedre is számos táncos eljött, így a színpadon nagyon jól érvényesült a bemutatójuk.
A grúz „University 2” által bemutatott, nagyon látványos táncokról lehetne talán a leghosszasabban referálni. Míg a nők tánca nagyon kecses, balettszerűnek hat, addig a férfiak tánca dinamikus, erőt sugárzó és nagyon magas szintű tánctechnikát feltételez, állítólag a grúz az egyetlen férfitánc, amelyet kizárólag lábujjhegyen járnak. Repertoárjuk tíznél több táncot tartalmaz, ezeknek mind sajátos nevük van. A leglátványosabbak közé a török-mongol harcok idején kialakult erőteljes „khorumi”, a szablyákkal bemutatott „khevsuruli” és „khandjluri” tartoznak. Mély szimbólumokkal átitatott táncnak hatott a „samaya” is, amely Tamar királynő alakjának illuzórikus felidézésével Grúzia aranykorába repítette vissza a nézőt, abba a 12-13. századi fejlett királyságba, amelyre a grúzok nosztalgiával gondolnak vissza.
A horvátországi Bizovac községből érkező néptáncegyüttes a női viseletek különleges szépségével vonta magára a figyelmet. Állítólag a világ egyik legszebb népi viseletéről van szó, amelyet több rangos nemzetközi versenyen is díjaztak, Enyeden százévesnél régebbi darabot is láthattunk.
Lengyelországot az ország egyik reprezentatív néptáncegyüttese, a nagymúltú "POŁONINY" képviselte, Rzeszów városából. A főleg egyetemistákból álló csoport tarsolyában 18 féle lengyel tánc található, és már számos nívós nemzetközi elismerést vívott ki magának, az ország egyik legrangosabb néptánccsoportjaként tartják számon.
A "Monarca de México” együttes változatos repertoárja nem csak a közismert jarabe és matlachines táncokat tartalmazta, hanem ősibb hagyományokat, például egy azték eredetű táncot is megismertetett a közönséggel.
Szerbiából, Nis (Nissa) városából a "Zaplanjski Vez" nevű tánccsoport érkezett az enyedi folklórfesztiválra. A fiatal néptánccsoport autentikusságával tűnt ki.
Ukrajnát az 1973-ban, a pionírmozgalom mentén létrehozott "Sonechko" tánccsoport képviselte Zhytomyr-ból, alapítása óta rengeteg nemzetközi díjat nyert. Az Enyeden bemutatott produkció sikeresen ötvözte a hagyományos néptánc elemeit a modern kifejezésformákkal.
Romániát négyen, éspedig a Larisa és Martin Barbu Tánciskola, Fehér megye hivatalos néptáncegyüttese, a Doina Aiudului és nem utolsósorban a csombordi Pipacs Néptánccsoport képviselte. A tánccsoportok esténként felváltva léptek színpadra, így a négy nap alatt nem ismétlődött a program.
Sajnos, a fesztivál fénypontjának számító vasárnap esti gálaműsort le kellett rövidíteni a szűnni nem akaró hatalmas záporeső miatt, de ez semmit sem vont le a fesztivál értékéből, vagy, ahogyan Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere fogalmazott az esettel kapcsolatosan: „ ... mi tudjuk azonban, hogy a felhők fölött mindig ott a nap” – és jövőre is megszervezik a fesztivált.
Borítókép: Bakk Szabolcs
