Amikor nincs otthon a macska… (Négyen a nagyágyon)

Ritka eset ugyan, de előfordul nálunk olyan, hogy például egy képzéses hétvége alkalmával csak én utazom a helyszínre, Apa és a gyermekek maradnak.

Ilyenkor legtöbbször már jó idejében beszervezem a nagymamákat, nagytatákat is, hogy egy hosszú munkahét után ne szakadjon minden az Apa nyakába. Az élet azonban nem a kiszámíthatóságáról híres, megtörténik, hogy lebetegszik valaki vagy éppen valakik, s máris hiba csúszik a képletbe. Ilyen esetben pedig egyáltalán nem könnyű több száz kilométerrel távolabbra utazni, de a kötelezettségeknek is eleget kell tenni, így marad a remény, hogy minden jól fog alakulni a távollétemben.

Később aztán rendszerint kiderül, hogy bár a lebetegedett nagyszülők nem tudtak besegíteni a gyermek felügyeletben, Apa igazi görbe hétvégét varázsolt a kismanóknak: az ágyban reggelizéstől a közös palacsintasütésig, a késői ágyba bújástól a szalmakrumplizásig, a popcornos mozizástól az ószeres kiruccanásig minden belefért. Becsületükre legyen mondva, mindezt gondosan dokumentáltak is, sűrűn pityegett a telefonom, érkeztek a képek.

Őszintén örültem annak, hogy ilyen kalandosan telik az otthoni idő, kicsit irigykedtem is, hogy milyen jól megy dolguk, s titkon abban reménykedtem, hogy a különféle aktivitások maradványait nem nekem kell majd eltakarítanom, amikor hazaérek.

De panaszra nem is lehet okom! Ha nem lettek volna a képek, amelyek az eseménydús napokat dokumentálják, el se hittem volna, hogy anyai felszólításaim nélkül képesek arra, hogy elpakoljanak maguk után nemcsak játékot, de szennyes ruhát, mosogatnivalót, kiürült chipszes zacskót vagy pisztáciahélyat.

Nem tagadom, igencsak kellemes meglepetés volt ez számomra, legközelebb tuti, nem fogok azon aggódni, hogy az előre elkészített kaja esetleg majd nem fog ízleni, s akkor esetleg éhezni fog az aprónép. Apa kezében igencsak jó helyen vannak a finnyás pocakok. Ki tudna nemet mondani egy jó kis szalmakrumplizásra, nemdebár?

Ezek után pedig nem csoda, ha arra a kérdésemre, hogy mi volt a legvagányabb a hétvégében, mindkét manó gondolkodás nélkül vágja rá, hogy a mozizás és a szalmakrumplizás.

Arra pedig, hogy mi volt a legrosszabb, Panna ölelő karokkal: az, hogy nagyon hiányoztál, Anya. 

Matyi azonban: hát az, hogy hazajöttél, s aztán korán le kellett feküdni.

Nem mintha amúgy vasárnap nem kéne mindig idejében ágyba bújni, de jól összekötötte a hazaérkezésemmel.

Nem hiába mondják, hogy amikor nincs otthon a macska, igencsak jól mulatnak az egerek.