Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó 2023. karácsonyi számában.
ÍRTA: TASNÁDI ISTVÁN
Idén is részt vettünk a Dorcas Aid által meghirdetett Kék veder akcióban. A lassan már szimbólummá váló kék vedreket a diákok és családjuk adományainak köszönhetően sikerült tartós élelmiszerekkel, édességekkel megtölteni. Az így elkészülő mintegy 80 csomagot részben maguk a fiatalok viszik el a környezetükben élő rászoruló családoknak, részben a segélyszervezet gondoskodik arról, hogy megfelelő helyre kerüljenek. Az így eljuttatott olaj, cukor, liszt vagy éppen szaloncukor sokaknak nem csupán szép gesztust jelent, de azt is, hogy van miből ételt tenni a karácsonyi asztalra.
A Kárpát-medencei Református Oktatási Alap szintén többéves múltra visszatekintő gyűjtőakció. Az anyaországból indult kezdeményezés lényege, hogy minden diák keres öt felnőtt ismerőst, aki hajlandó öt-öt lejt adományozni a Kárpát-medencei magyar oktatásra. Az így összegyűlt összeget minden évben régiónként egy-egy intézmény kapja meg, így körforgásszerűen mindenki sorra jut. Idén Erdélyben a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium újonnan épített általános iskolájának felszerelését célozza a gyűjtés.
A tanfelügyelőség indítványozására önkéntes gyümölcs-zöldség adományozó programot hirdettünk az adventi időszak kezdetén. Az így összegyűjtött friss terményekkel három – idősekkel foglalkozó és fogyatékkal élőket ellátó – intézményt támogattunk: a Gondviselés Egyesületet, a Fogyatékkal Élő Felnőttek Gondozási és Segítségnyújtási Központját, valamint a Szent Kamill Idősek Otthonát. Ez a generációkon átívelő projekt segített abban, hogy a fiatalok közelebbről is megtapasztalják: vannak helyzetek, amikor pont ők tudnak ilyen formában segíteni idős embereken.
Sierra Leone-i gyerekek megsegítését célzó program keretében iskolástáskákat és tanszereket gyűjtöttünk, ezeket a Transilvania 4 Sierra Leone egyesület juttatja el a nyugat-afrikai ország rászorulói tanulóinak. 2019-ben nagy sikere volt a kezdeményezésnek, ezért idén is továbbítottuk a szervezet kérését: sokan akár egy-egy táskával, akár más tanszerekkel hozzájárultak az ott élő diákok tanulási esélyeinek javításához.
Az iskolánkban működő diákpresbitérium szintén kivette a részét az adventi jótékonykodásból: egyhetes süteményvásárt szerveztek, amelyhez minden napra más-más évfolyam készült finomságokkal. Az így összegyűlt pénz felét jótékonyságra fordították, a fennmaradó összeget saját programjaik lebonyolításához használják fel. Egyik szülőjét elvesztett diák támogatására gyűjtést indítványozott a diákpresbitérium – jólesik megtapasztalni, hogy a másikra való odafigyelés, a rászorulóknak nyújtott segítség igénye a diákságban is munkál, nem csupán felülről jövő elvárásként jelenik meg az iskolában.
A bő négyhetes időszak számos jótékonysági programja lehetőséget kínált mindenkinek megtalálni a célcsoportot, amelynek szívesen segítene. Az időbeli átfedés néha megnehezítette a pontos szétválasztást, hogy mikor mire is gyűjtünk, de a projektek sikeressége azt mutatja, hogy az iskolai közösségen belül mindegyikre van igény.
A generációkon és kontinenseken átívelő projektek reményeink szerint előmozdítják azt a szolidaritást, amire nagy szükségünk van a 21. században is. Erdélyi magyar közösségként inkább azt szoktuk meg, hogy az adakozás kedvezményezettjei vagyunk, legyen szó akár anyaországi, akár holland vagy svájci testvérgyülekezetek támogatásáról. A Kolozsvári Református Kollégium maga is úgy tudott újjáépülni és úgy nyerhette el mai formáját, hogy sokan támogatták anyagiakkal vagy másképpen. Jó látni, hogy a tágabb iskolai közösségben mára természetes belső igénnyé lett másoknak segítséget, támogatást nyújtani.
