Beszélgetés Dupka György történésszel a kárpátaljai magyarság helyzetéről
– Jelenleg a világ szeme, mondhatni, Ukrajnán van. Az erdélyi magyarság is aggodalommal figyeli, hogy mi történik a szomszédos országban. Közben pedig arra keresi a választ, hogy mekkora a valószínűsége egy esetleges háború kirobbanásának. Valóban olyan súlyos a helyzet, mint amilyennek tűnik a különböző médiaértesülésekből, a közösségi térben keringő hírek halmazából, politikusi nyilatkozatokból?
– Őszintén szólva, Kárpátalján viszonylagos nyugalom uralkodik. Az embereket általában két kérdés foglalkoztatja. Az egyik, hogy Kárpátalja február 11-től vörös zónába került, és az életbe lépő szigorítások újra megkeserítik sokak életét. A másik kérdés kapcsán is az emberek egyre gondterheltebbek. Mindenütt érezhető ugyanis a hangulatváltás, amit a háborús készülődés idéz elő. Ebben az őrültnek tűnő helyzetben naponta megtapasztaljuk, hogy a médiatérben tovább éleződik az ukrán-orosz konfliktus. A feltételezett orosz támadás elől egyre több ország vezetője, államfője, miniszterelnöke azonnali távozásra szólítja fel az Ukrajnában élő állampolgárait, diplomáciai testületek fontolgatják kijevi szolgálati helyük elhagyását. A kibontakozó orosz-belorusz hadgyakorlatok tovább generálják a térségben a feszültséget, és ezzel pánikot keltenek az egyszerű ukrajnai emberek körében is. Az újfajta hibrid hidegháború napi beszédtéma lett a médiában, televízióban, rádióban, ami kikészíti a gyenge idegzetűeket is.
Az úgynevezett sokrétű információs-háború hatását már a bőrünkön érezzük, mert a pánikkeltés miatt hanyatlásnak indult a gazdaság. A pénzváltóknál napirenden szerepel a valutaárfolyam alakulása. Az ukrán hrivnya egy hét alatt több mint 8 százalékot vesztett értékében. Kiüresíti a pénztárcánkat, leértékeli hrivnya-megtakarításainkat. A kereskedelemben több mint 10 százalékkal nőttek az árak, bekövetkezhet a lakossági betétek és hitelek kamatainak a növekedése is.
Az ukrán gazdasági lapokból is az olvasható ki, hogy a külföldi befektetők eddig 12,5 milliárd dollárt vontak ki az ukrán gazdaságból a lehetséges orosz invázióval kapcsolatos riasztó információk miatt. Leállítják az ukrajnai, ezzel egyetemben a kárpátaljai üzlettel kapcsolatos projekteket, a vállalkozásoknak pedig sokkal nehezebb pénzforrásokhoz jutniuk a külső piacokon. Pánikszerűen hagyják el Ukrajnát az ukrán oligarcha-milliomosok és üzletemberek. Legtöbbjük családjukkal, vagyonuk egy részével külön repülőgépekkel menekül valamelyik nyugati országba. A tehetősebb polgárok egy része is a helyzet komolyra fordulásával el fogja hagyni az országot. Amúgy közel 10 millió ukrán állampolgár jelenleg is külföldön dolgozik. Egyes nyugati politikusok a szólásszabadság leple alatt, haszonszerzés céljából a káoszt napról napra erőteljesebben szítják. Vajon ki állítja meg őket?!
Feltételezhető, hogy az oroszok jól ismerik, és ki is használják Ukrajna gyengeségeit, példa rá: a szén- és olajtermék ellátás leállításától az ukrajnai gázvezetéken keresztül történő gáztranzit jelentős csökkentése. Ennek az árát a lakosság fizeti meg. Egyre nagyobb a munkanélküliség, illetve a külföldre történő munkaerő elvándorlás, mert ez az ország jelenleg nem tudja eltartani a kenyérkereső népét. Minden kárpátaljai, nemzetiségtől függetlenül az ukrán–orosz konfliktus békés rendezésében bízik.
– Kárpátalját járva, eddig nem láttam hadműveletekre alkalmas harci járművek és masírozó katonák felvonulását. Az megtörténik egy-egy nagyobb településen, hogy a katasztrófavédelem emberei ellenőrzik az óvóhelyeket, bunkereket és más védelmi objektumokat. A nagyobb városokban az ukrán hazafiak, önkéntesek harcászati gyakorlatokat tartanak nyugalmazott kiképzőtisztek közreműködésével. Például Ungváron a polgármesteri hivatal szervezésében polgári képzést hirdettek meg a lakosság részére, még a szirénákat is bekapcsolták. Más településeken is tartottak polgárvédelmi gyakorlatokat. Február második felében a Munkácsi és a Beregszászi járásokban terror elhárítási gyakorlatot tartanak az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) munkatársai, a képzést a Munkácsi és a Beregszászi járásokban valósághű körülmények között szervezik. Az adott időszakban korlátozhatják a forgalmat. Személyazonosítás céljából a lakosok okmányellenőrzésre is számíthatnak. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy minden intézkedésre a jelenlegi jogszabályokon belül, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett kerül sor. Az orosz–ukrán frontvonalon úgynevezett állóháború folyik. A mesterlövészeké a főszerep, hiszen mindkét oldalon havonta számos embert terítenek le, sebesítenek meg. Naponta lövik egymás állásait. Az eltévedt lövedékek sok kárt okoznak a térségben lévő települések lakóinak, akik a háborús övezetben élnek.
– A legrosszabb forgatókönyv bekövetkezte, azaz a háború esetleges kirobbanása milyen hatással lehet a kárpátaljai magyarság életére, különösen a férfiakra, akiket ilyen helyzetben simán behívhatnak katonai szolgálatra? Fennállhat-e annak a lehetősége, hogy tömeges menekülthullám induljon Magyarország felé?
– Mi, kárpátaljaiak nem vagyunk háborús pártiak, nem akarunk további vérontást, ki-ki éli a maga életét, teszi a dolgát. Ezúttal is a felelősség a nagyhatalmaké, nekik kell békévé oldani és enyhíteni a háborús feszültséget, az orosz invázió körüli hisztériakeltést. De azt sem feledjük el, hogy az elmúlt nyolc év alatt az orosz–ukrán konfliktus miatt több mint húsz kárpátaljai magyar vesztette életét és több mint száz kárpátaljai lakos. A kárpátaljai magyarok nagy többsége nem orosz párti. Nem felejtjük el ugyanis az oroszok közreműködésével vérbefojtott 1848–1849-es magyar forradalmat és szabadságharcot, az 1956-os eseményeket, az 1944 őszén Moszkva parancsára Kárpátalján levezényelt „malenkij robotot”, az elhurcolt 30 ezer ember sorsát, akik közül minden harmadik odahalt. Ez népirtás volt. Nem hiányzik tehát a háború senkinek. Most pedig az Európára árasztott amerikai rémképek a lelki békénket zavarják meg. Az egyszerű emberek véleménye az, ha az Egyesült Államoknak, a Nyugat egyes országainak hiányzik a vérontás, akkor háborúzzon Oroszországgal, minket hagyjanak békében.
A hadkiegészítő parancsnokságok eddig még nem rendeltek el kötelező sorozást. Csak azokat viszik tavasszal vagy ősszel katonának, akik a törvényes katonai szolgálat alá érettek. Ettől függetlenül bárki jelentkezhet szerződéses katonai szolgálatra, kérheti magát a keleti frontvonalra is. A magyarok között is akadnak kalandra vágyó fiatalok, akik szerződéses katonának jelentkeztek. De ez nem tömeges. Inkább az tapasztalható, hogy a fiús-szülők jóval a katonai sorozás előtt Magyarországra, Szlovákiába és más országba viszik a gyermekeiket, hogy ott tovább tanuljanak, szakmát szerezzenek, és maradjanak ott végleg. Többen a fiúgyermekekkel végleg elhagyják Kárpátalját, ezért több magyarlakta kis települést a kiöregedés fenyeget. Sok az eladó ház. Az emberek kétlakivá válnak, felváltva hol külföldön, hol szülőföldjükön élnek, külföldi munkára ingáznak.
Fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy a nyolc éve tartó orosz-ukrán konfliktus miatt sokan elköltöznek Ukrajnából, illetve Kárpátaljáról is. Kárpátalja magyarságának döntő része „az orosz támadás előtt” mégsem készül Ukrajna elhagyására. Ez nem a mi háborúnk, békében akarunk élni mindenkivel, itt a szülőföldünkön.
– Milyen mozgásterük van jelen pillanatban Ukrajnában a nemzeti közösségeknek, így a magyarságnak is? Hogyan és milyen formában gyakorolhatják anyanyelvhasználati jogaikat?
– Kijevvel szemben is van egy sor ellenérzés. A legnagyobb fájó „pontok” között említhető a 2014-es államfordulat, a Majdan után elfogadott oktatási és nyelvtörvény, amelyeknek köszönhetően drasztikusan leszűkültek a magyar nyelv és kultúra kárpátaljai gyakorlásának lehetőségei, következésképpen fokozatosan felszámolásra kerül kiválóan működő oktatási rendszerünk. Hovatovább az anyanyelv használata a hivatalos életből a magánszférába és az egyházi közegbe szorul vissza. Sajnos, eljutottunk arra a szintre, hogy mi, Kárpátalján élő őshonos magyarok nem adhatunk hangot a véleményünknek, nem állhatunk ki anyanyelvünk és kultúránk védelméért, mert rögtön bélyeget kapunk. Így lettem én is – sok társammal együtt – kárpátaljai szeparatista, soviniszta, revizionista, egy „prodozsnaja” nemzet képviselője, Ukrajna területi egységének megbontója stb. Harminc év után itt tartunk…
Nem hisszük, hogy a napjainkat beárnyékoló krízis diplomáciai rendezésére nyitott ablak bezáródni látszik. Csakis a diplomácia segít átvágni a délkelet-ukrajnai helyzet gordiuszi csomóját. A felelős politikusoknak a nyugati és a keleti sajtót kellene már helyre tenni, hogy ne keltsenek folyamatosan pánikot. Azt érzékeljük, Kijev sem tervezi azt, hogy katonai erővel foglalja vissza az oroszok által megszállt területeket.
A lakosság józanul gondolkodó többsége nem tart attól, hogy Oroszország esetleg megtámadná Ukrajnát, habár a népbeszéd szerint „az oroszok már a spájzban vannak”. A jelenlegi feszültséget „a szavak háborújának” tartjuk mindkét fél részéről. Úgy véljük, az oroszok „nem bolondok”, s tudatában vannak annak, hogy Ukrajna megtámadásával sokkal többet veszítenének, mint nyernének. Egymás ijesztgetéséből is egyesek hasznot húznak, míg mások kárt szenvednek. Ez a háborús hangulat negatívan érinti sok tekintetben az Ukrajnában élő magyar kisebbség helyzetét. A velünk kapcsolatos „kemény problémát” előbb-utóbb kormányközi szinten lehet csak orvosolni. Nem vagyunk migránsok, évszázadok óta szülőföldünkön élünk, és itt akarunk élni. Azonban a vak is látja, hogy 2016 óta a magyar közösség jogai folyamatosan sérülnek, az anyanyelv használatát egyre inkább visszaszorítják az oktatásban, a közhivatalokban, a médiában és a kultúrában. Ez is elfogadhatatlan, hogy a jogok további korlátozásáról időről időre új kezdeményezések kerülnek az ukrán parlament napirendjére. Például a kettős állampolgárságot szabályozó törvénytervezetre gondolok. Ha a közeli hónapokban az ukrán parlament elfogadja, akkor ennek életbeléptetése beláthatatlan károkat tud majd okozni többek között a kárpátaljai magyarlakta településeken, de a románok és más nemzetiségek lakta helységekben is. Mivel aki kettős állampolgársággal rendelkezik, azt az ukrán állami közigazgatásból, az önkormányzati rendszerből és az állami hivatalokból (bölcsőde, óvoda, iskola, egyetem, könyvtár művelődési ház, polgármesteri hivatal stb.) kizárják. Egy kettős állampolgárságú képviselőjelölt nem indulhat a községi, települési, helyhatósági (járás, megye) választásokon, mert azokat nemzetiségi alapon ki akarják vonni a napi közigazgatásból.
Minden itt élő kárpátaljai magyar reménye, hogy a magyar–ukrán párbeszéd előbb-utóbb meghozza az eredményét, és a helyzet változik. A jó szándékú ukránokkal, a megyei vezetés számos józanul gondolkodó képviselőjével jók a kapcsolataink, hiszen sok mindenben egymásra vagyunk utalva, és közösen szenvedjük el a konfliktushelyzet terheit is. Ettől függetlenül magam is ahhoz a csoporthoz tartozom, akik a pozitív jövőképünk érdekében támogatjuk Ukrajna európai integrációs törekvését, mert úgy szeretnénk élni, ahogy az erdélyi és a felvidéki honfitársaink, akik útlevél nélkül tarthatják egymással és az anyaországgal a sokrétű kapcsolatot.
Dupka György (képünkön balról): "Sajnos, eljutottunk arra a szintre, hogy mi, Kárpátalján élő őshonos magyarok nem adhatunk hangot a véleményünknek, nem állhatunk ki anyanyelvünk és kultúránk védelméért, mert rögtön bélyeget kapunk.” Facebook/Archív
Kárpátalján reménykeltő az is, hogy ebben a nehéz helyzetben Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közméltóságai, vezetői együttműködésre törekednek a gazdaság, az infrastruktúra, az ökológia, a történelmi és a kulturális örökség, a turizmus, a szabadidő és a sport terén. Üdvözlendő lenne, ha a Nyíregyháza–Kisvárda–Vásárosnamény–Fehérgyarmat tengely vonalon sok ezres munkaerőt foglalkoztató gyárak telepítése valósulna meg a magyar kormány támogatásával, amelyek maximálisan alkalmazni tudnák mindkét régió munkaerő kapacitását, ez nagyban csökkentené a munkaerő elvándorlását a nyugati térségekbe, elindítaná a határ menti települések felvirágzását, biztosítani tudná a kárpátaljai magyarok szülőföldön való maradását is.
Borítókép: A vereckei honfoglalási emlékmű (A szerző felvétele)
