Módszeresen, a kezdetektől végig követi azoknak a meghasonlásoknak (skizmáknak) a sorát, melyek az utópista kommunistáktól (akiket a szerző Marx nyomán alkimistákként emleget) a szociáldemokrácia mai kudarcáig vezetnek. A Kommunista Kiáltvány „tudományos szocializmusa”, mely (legalábbis közvetlen) ígéreteit nyilvánvalóan nem váltotta be, s Marx-Engels követőit arra késztette, hogy bizonyos értelemben revideálják – az alapgondolataiban továbbra is érvényesnek tekintett, de közvetlen jóslataira nézvést kivitelezhetetlenek bizonyult – tanítást. Végül is a leninista szárny (ők az akaratelvű revizionisták) és a bernsteini vonal többé-kevésbé következetes követői (a tapasztalati revizionisták) teremtik meg a tan életképes és (legalábbis átmenetileg sikeres) gyakorlati változatait.

A középpontban természetesen a szociáldemokrácia fejlődésének ideológiai íve áll. A három nagy törésponttal: „1. A marxista mozgalom teoretikus és intézményes szétszakadása forradalmi kommunista és a revizionista szociáldemokrata szárnyra, ez a nagy skizma, amely nagyjából a 19. század utolsó és a 20. század első két évtizedében zajlik. 2. A revizionista szociáldemokrácián belüli szakítás magával a marxizmussal is. 3. Az úgynevezett harmadik utas szociáldemokráciával összefüggő ugyancsak belső ellentét: a mindmáig zajló arcvesztő skizma.” (17. oldal)

„A szociáldemokrácia sajátos jellege – idézi Galló Marxot – abban foglalható össze, hogy (a szociáldemokrácia B.B.) demokratikus-republikánus intézményeket követel eszközként, nem ahhoz, hogy a két végletet, a tőkét és bérmunkát megszüntesse, hanem ahhoz, hogy ellentétüket letompítsa és összhanggá változtassa…” (18.) Marx még úgy véli, hogy „a tartalom ugyanaz marad. Ez a tartalom pedig a társadalom megváltoztatása demokratikus úton, de a kispolgárság határain belül való megváltoztatása.” Azaz a magántulajdon státusának átalakítása. Az alapkérdés – Galló megfogalmazásában: hogy az önzést „ki kell-e, ki lehet-iktatni, vagy elegendő csupán – a kellően megkonstruált közösségi viszonyok révén – … társadalmasítani?” (19.)