Románia és Magyarország meglehetősen eltérő gazdaságpolitikai irányokat választott az elmúlt években, évtizedekben; bizonyos mutatók szerint Románia gazdasági növekedése nagyobb, mint a Magyarországé – hogyan értékelné ezeket a nemzetgazdasági stratégiákat, irányokat? – vetette fel a vitaindító kérdést a közgazdász.

Románia nem végzett gyors privatizációt

Kívülről nézve valószínűnek tartom, hogy Románia ebben a vonatkozásban a nehezebb kezdet után konzekvensebb utat járt be; Magyarországon viszont nagy iránymódosítások történtek 10–12 évvel ezelőtt – állapította meg Lázár János. Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás után a polgárosodást, a privatizációt, társadalmi változásokat illetően Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában négy eltérő modell valósult meg.

Magyarország és Románia között nagy volt a különbség a privatizációs stratégiát illetően; Lázár szerint Románia bölcsen járt el, hogy a kilencvenes évek elején nem végzett gyors, spontán privatizációt, és bizonyos stratégiai ágazatokban megtartotta a szuverenista álláspontot. A miniszter úgy vélte: bebizonyosodott, hogy azok az országok erősebbek, válságállóbbak, amelyek ezt az utat választották.

Elmondta: ezzel szemben, Magyarországon a rendszerváltás után, a gazdasági, társadalmi összeomlás elkerülése érdekében a privatizáció volt a „varázsgyógyszer”. Aztán később kiderült: ezzel az ország sokat ártott magának. „Nem véletlen, hogy 2008–2009 után sikere volt annak a patriotista, szuverenista politikának, mely bizonyos szektorokban, ágazatokban az állami jelenlétet tűzte ki célul” – jegyezte meg a tárcavezető.

„Izgalmas és vitatott folyamat volt ez, amelynek megértéséhez – az epeömléseken túl – vissza kell menni a kilencvenes évekig, és attól az időszaktól kezdve vizsgálni a gazdaság és társadalom alakulását” – mondta a miniszter. Hozzátette: a rendszerváltozást végrehajtó politikusok annak idején kaptak egy nyugati – angolszász, kontinentális „receptet”, amelynek voltak bizonyos alaptézisei arra nézve, miként kell átalakítani egy társadalmat és egy rendszert, de nem biztos, hogy ez ma már ugyanúgy helytálló, ahogy három évtizeddel ezelőtt volt.

A politikus kiemelte azt is: Magyarország és Románia az EU- és NATO-csatlakozás tekintetében sem ugyanazt az utat járta be, aminek szintén eltérő gazdaság- és társadalompolitikai következményei lettek. Ugyanakkor, Magyarországnak más a geopolitikai és biztonságpolitikai súlya is, mint Romániának, aminek ismét lényeges gazdaságpolitikai következményei vannak.

Magyarország gazdaságpolitikájának nagyon erős húzóereje – amit Románia valamiért ilyen szinten nem tud elérni – az, hogy jelentős mértékű működő tőkét képes bevonzani külföldről. Ennek mi a receptje, hogyan alakult ez ilyen sikertörténetként? – kérdezte Rácz Béla Gergely.

Lázár János és a moderátor, Rácz Béla Gergely (Facebook)

„A privatizáció után bekövetkezett a pénzügyi konszolidáció, majd a működő tőke, elsősorban német és osztrák vonalon – a hagyományos társadalmi beágyazottság okán – megjelent Magyarországon. Nem sokkal ezután az ország viszonylag gyorsan rákapcsolódott az autógyártásra, létrehozott egy autóipari hubot. Kívülről nézve ez valószínűleg jobban hangzik, mint amilyen a valóság; vannak, akik vitatják ennek a fajta iparosításnak a sikerességét” – jegyezte meg Lázár János, hozzátéve: most az a dilemma, hogy az autóipar és annak innovációja mellé milyen más iparágakat fejlesszenek fel.

„Magyarország a kilencvenes, kétezres években tehát úgymond sztár-ország volt, sikeresnek tűnt: 1999-ben a NATO, 2004-ben pedig az EU tagja lett, és vélhetőleg sokan úgy gondolták Berlinben, Washingtonban, hogy a munka el van végezve – fejtette ki a miniszter. Az ország gazdasági eredményeihez egyebek mellett hozzájárult az is, hogy nem volt rossz az oktatási rendszere, volt egy stabil, viszonylag jó hírű munkaereje, továbbá az is, hogy megfelelő az ország logisztikai elhelyezkedése, és viszonylag jó közlekedési, többek között vasúti szállítási rendszere van – magyarázta Lázár János. Hozzátette: Romániának ezzel szemben komoly hendikepje a kötöttpályás szállítás, a logisztika hiánya.

Bekövetkezett azonban a 2008–2009-es világgazdasági válság, amelynek következményeit – bár nem sok szó esik róla, – máig szenvedi a világ – emelte ki a magyar politikus. A válságban a magyar rendszerváltozáskor kijelölt irány már nem vált be: gazdaságilag, társadalmilag az ország kapacitásait is illetően csődöt mondott, és új rendszert kellett építeni. Ennek érdekében történt meg az alkotmányozási folyamat 2011–2012-ben, született meg az új alaptörvény, amely a gazdasági, társadalmi kereteket újraszabta” – összegezte Lázár János.

A nagypolitikát le kell fordítani a választóknak

Lázár szerint a jelenlegi nagy kérdés az, hogy kitörhet-e Magyarország a közepesen fejlett országok csapdájából, amelyben mindig is leledzett.

„Ha hosszú távon gondolkodom, számomra, politikusként, az igazi nagy kihívás az, hogy az osztrák GDP-nek az alsó küszöbét elérjük. Ausztriában az egy főre eső GDP jelenleg 50–55 ezer euró, Magyarországon pedig jóindulattal 20 ezer euró, 32 évnyi kemény munka után” – emelte ki megjegyezve: két olyan történelmi alkalom volt, amikor a magyar GDP megközelítette az osztrákot: 1912-ben és 1933–34-ben; ilyenképpen, az elmúlt száz év tanulságaiból kellene levonni modernizációs, társadalmi konzekvenciákat – mondta.

„A nagypolitikát mindig le kell fordítani a választópolgárok számára. És ezt úgy lehet megtenni, ha azt mondjuk: azt szeretnénk, úgy éljetek, ahogy Burgenlandban élnek az emberek... Ez a célunk, de ettől Magyarország még mindig távol van...” – állapította meg Lázár János.

Globális és szuverenista válaszok

Hogyan mérhető a szuverenista gazdaságpolitika relatív sikere? – görgette tovább a gondolatmenetet Rácz Béla Gergely.

„A 2008-as világgazdasági válságra két fajta válasz született: az első az volt, hogy mindent tovább kell liberalizálni, még nyitottabbá kell tenni a világgazdaságot, fölötte pedig olyan struktúrát képzeltek el, amely nem szuverenista, nemzeti alapon gondolkodna, de gátját szabná a globális kríziseknek: globális kormányzatot a globális védelemért” – magyarázta a miniszter.

„Ezzel szemben, az én politikai közösségem, pártom – saját korábbi stratégiáján is változtatva – 2008–2009 körül, már a kormányzásra készülve, úgy vélte, a válságra nem a globalizálás a jó válasz, hanem a szuverenista álláspont. Meglátásunk az, hogy bizonyos fontos szektorokban, ágazatokban az államnak képesnek kell lennie a beavatkozásra” – részletezte Lázár János. Ha a szabályozó hatalom és a szolgáltató egy kézben van, baj esetén sokat segíthet – nyomatékosította.

Emlékeztetett: 2010-ben másfélmillió magyar háztartás volt, két-három millió ember, akik devizahitel-krízisbe kerültek; a pénzügyi szektort illetően, az állami szabályozás pontosan a világgazdasági válság következményeinek kezelésére erősödött – ez így történt Nyugat-Európában is.

A magyar kormány fontosnak tartotta, hogy a magyar érdekkörben levő bankok arányát a korábbi 20-30 százalékról 50 százalékra emelje, továbbá az energetikát is olyan ágazatnak ítélte, amelyet az államnak képesnek kell lennie befolyásolni – emelte ki Lázár János. Mint mondta, meglátása szerint erősíti az országot, ha bizonyos szektorok nem állami kézben, de nemzeti tulajdonban vannak. Példaként említette: Lengyelország sikeréhez nagymértékben hozzájárult az, hogy megvalósították a saját élelmiszeripari beruházásaikat. „Ma Magyarországon lengyel sajtot eszünk, szlovák tejet iszunk, bár az ország önmagán kívül még tízmillió ember ellátására volna alkalmas” – magyarázta a politikus.

„Tény, hogy mi a main-streamből kilógunk, másfajta gazdaságpolitikát művelünk, amelynek az eredményességét a nyugati pénzügyi világ ugyan erősen megkérdőjelezi, de az tény, hogy ennek a gazdaságpolitikának vannak kedvező társadalmi hatásai. Ilyen például az, hogy megnyerjük a választásokat – a politikus szemszögéből ez nem közömbös szempont” – humorizált a miniszter, derűre fakasztva a hallgatóságot.

A beszélgetés fonalát az erdélyi kisebbségnek szánt, magyar állami támogatások fele terelve, Rácz Béla Gergely felvetette a kérdést: milyen mértékben érhetik el a magyarországi finanszírozások azt a célt, hogy az erdélyi magyarok tényleg szülőföldjükön maradjanak?

Lázár János a jellegzetesen közép-európai történelmi-politikai kontextusból kiindulva közelítette meg a kérdést. Mindenekelőtt kiemelte: igazságtalan nyugat-európai országok teljesítményéhez mérni bármelyik közép-európai volt kommunista ország teljesítményét, hiszen ezek életéből, fejlődéséből hatvan esztendő kiesett. Sőt – mint mondta –, a Lajthától keletre levő országok nemcsak az elmúlt hatvan, hanem már az elmúlt kétszáz évben is felzárkózási problémákkal küzdöttek, Magyarország esetében pedig a török megszállás ehhez még hozzátett másfél évszázadot. Ezeknek az államoknak a polgárosodásuk, társadalmi változásaik tekintetében nyilvánvalóan óriási mínuszaik vannak, amit nem lehet egy-két évtized alatt pótolni – hangsúlyozta Lázár János. „Mentalitásról, gondolkodásmódbeli kérdésekről van szó, mint ahogyan tőkéről és felhalmozott vagyonmennyiségbeli különbségekről is Nyugat-Európához képest” – tette hozzá.

Kiemelte: magyar politikusként nem az érdekli elsősorban, hogy a nyugat-európai országok milyen számokat produkálnak; azt nézi, hogy a V4-ben, vagy a nagyon hasonló helyzetű szomszédos államok esetében melyik mire képes.

A Kárpátoktól délre Budapest legyen a vonzerő

„Nekünk az elmúlt harminc évben, mint ahogyan ma is, sok mindent kellett egyszerre kezelnünk: egyrészt, meg kellett tudni mondani, mi a magyar nemzetstratégia, mit akarunk ezzel az országgal, hova akarjuk pozicionálni. Van egy világos álláspontunk ezt illetően: e szerint Közép-Európában a Kárpátoktól északra a lengyeleknek van vezető szerepük, a Kárpátoktól délre viszont meg kell próbálni elérni, hogy Budapestnek szellemi, gazdasági, intellektuális értelemben vonzásereje, befolyása legyen” – fejtette ki Lázár János, hozzátéve: a Fidesz politikai „establishmentjében” ez az „ököl-szabály” a legfontosabb mondás, a teljes politikai közösség ezért dolgozik. Ezt a befolyási kört azzal példázta, hogy 2016 óta az OTP 11 bankot vásárolt fel – nagy részét a térségben, és mérhető összege százmilliárd euróhoz közelít, meghaladva például a Raiffeisenét.

Másrészt „rendezetlen kisebbségi sors által sújtott nemzet vagyunk. Ezeket a kérdéseket szőnyeg alá söpörték 1945-ben, 1990-ben is” – emelte ki a miniszter. Megjegyezte, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás váratlanul, és nem egészen végiggondolt módon az egész magyar politikai osztályt belevitte ebbe kérdésbe; „le kellett tennie a névjegyet mindenkinek, és a magyar baloldal a mai napig ennek a rezsijét fizeti” – tette hozzá.

Hangsúlyozta: a Fidesz–KDNP kormány a kettős állampolgárságnak Magyarország, a magyar nemzet jövője szempontjából döntő jelentőséget tulajdonított. Ezen túlmenően, nyilván a magyar kormány érdeke az, hogy a határon túli magyarság ott boldoguljon, ahova születik, ott legyen ereje, befolyása. A miniszter szerint kormánya a trianoni kontextust meghaladva arra törekszik, hogy Magyarország sikeres ország legyen, amellyel érdemes jóban lenni, amellyel érdemes tárgyalni, üzletelni, ahol érdemes tanulni. „Ennek jegyében nagyon fontos volt, a kötelesség okán, és nemzetstratégiailag is, hogy olyanná tegyük a kisebbségi sorsban élő magyarok élethelyzetét, hogy az országban, amelyben élnek, versenyképesek legyenek” – folytatta a miniszter.

„Az identitás megtartó eszköz az oktatásban rejlik: az segít megőrizni ezt, ha helyben van jó minőségű magyar bölcsőde, óvoda és magyar kézben levő, jó minőségű, általános, középfokú, vagy felsőfokú oktatást biztosító rendszer. Akik Budapesten a támogatási források fölött rendelkeznek, ezzel tisztában vannak” – hangsúlyozta a politikus. Megjegyezte ugyanakkor, hogy 2010-ben 22 milliárd forintot költött a magyar kormány a határon túli magyarság támogatására, miközben 28 ezermilliárd volt a magyar GDP. Ezt az összeget elmúlt időszakban megsokszorozták, de a 40 valahány ezermilliárdos magyar költségvetésből ez még mindig nem számít gigászi összegnek.

„Egy olyan város volt polgármestereként, ahonnan folyamatos az elvándorlás, elmondhatom: ezen a helyzeten csak úgy lehet segíteni, ha az emberek életminőségét helyben javítjuk, a boldogulás esélyeit kiterjesztjük. Ehhez egy fiatal szempontjából például az is hozzátartozik, hogy a gyereke milyen óvodába, iskolába fog járni. Ha helyben jó szolgáltatásokat tud a település biztosítani, és megfelelő infrastruktúra van, az mindenesetre csökkentheti az elvándorlás mértékét” – állapította meg a miniszter, aki Hódmezővásárhely elöljárója volt 2002 és 2012 között.

Mint megállapította, Romániában jelentős GDP-növekedés, gazdasági  fejlődés van, tehát nem áll fenn az a probléma, hogy a tehetséges magyar fiatalok ne tudnának helyben elhelyezkedni. A kérdés az, hogy a társadalmi keretek milyen színvonalúak, milyen életminőséget biztosíthatnak számunkra.

Hozzátette: jelenleg nem tudja felmérni, hogy a magyar támogatási rendszer mennyire segítette a helyben maradást, miközben sokak számára a népszámlálás a vártnál rosszabb eredményt hozott, de az bizonyos: a kormány szándéka az volt, hogy jó körülményeket biztosíthasson a határon túli magyaroknak, és meglátásuk szerint még ennél is többet kell biztosítani.

Az egzisztenciális kiszolgáltatottság – Erdélyben és Magyarországon egyaránt akkor szűnik majd meg, ha kialakul egy erős, tőketulajdonos középosztály, ha az egyházi, oktatási struktúrák működése már nemcsak támogatásokra alapul, hanem lesz profitábilis vagyoneszközük, amely azt működtetni képes – vélte a miniszter, hozzátéve: ezek nagy kihívások a mai politikusok számára.

Az RMDSZ kiválóan boldogul

A zömében egyetemi hallgatókból álló közönség soraiból is érkezett kérdés Lázár Jánoshoz, egyebek mellett az RMDSZ–Fidesz viszonyára és a magyar–román bilaterális kapcsolatokra vonatkozóan.

Lázár János rendkívüli politikai teljesítménynek nevezte, hogy ma Romániában vannak olyan magyar politikusok, akik a saját jogukon részei a román politikai elitnek. Kiemelte: Budapestnek olyan romániai magyar politikai elitre van szüksége, „amely képes a saját lábán megállni” – akár Budapest nélkül is.

Mint mondta, Budapestről azt látják, hogy az RMDSZ elért egy olyan szintre, hogy belakja az általa elérhető politikai tér teljességét. „Büszkék lehetünk rájuk, hiszen ebben a nagyon összetett román belpolitikai helyzetben kiválóan boldogulnak” – mondta Lázár János.

Elmondta ugyanakkor azt is, hogy a Fidesz–RMDSZ együttműködése nem az organikus fejlődés eredménye, hanem a politikai változtatásé: kölcsönösen be kellett látniuk azt, hogy csak együttműködéssel lehet előre jutni.

„Olyan mértékben ki vagyunk szolgáltatva demográfiailag, akkora a fogyásunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy széthúzzunk. A Fidesznek, és a romániai magyar politikai elitnek is tudomásul kellett vennie, hogy az erő csak az egységben van. Jövőre négy választás lesz, és mindegyik komoly kihívást jelent majd az RMDSZ-nek” – jegyezte meg.

Kérdésre válaszolva elmondta: a Fidesztől talán azt lehetne tanulni, hogy az idők szavát meg kell tudni érteni. Nem az a jó politikus, aki a saját meggyőződését, vagy a különböző világtrendeket rá akar kényszeríteni egy országra, hanem aki megpróbálja a választók gondolkodását megérteni. „Ha az RMDSZ nem tudja a saját szavazóbázisát stabilizálni, ha nem érti meg ösztönösen, mi foglalkoztatja a választókat – háború, infláció, megélhetés, családi gondok, akár zöld kérdések –, hanem bele próbál simulni a nyugatról csordogáló trendekbe, azzal nem lehet megnyerni a választásokat” – vélte Lázár.

Globális harc zajlik a befolyásolásért

A hatalmas médiatúlsúly mennyire segített a Fidesznek választást nyerni? – vetette fel a kérdést a moderátor. A miniszter azt válaszolta: a magyar intelligens nép, erős a valóságérzékelési, világmegértési képessége. Szerinte az egyetemi végzettség nélküli, átlagos magyar ember is arra törekszik, hogy megértse, ami körülötte zajlik, és „bármilyen lépést tesz, vagy tett a Fidesz a média területén, az önmagában kevés a választások megnyeréséhez”.

Másrészt – amint Lázár János kiemelte–, szemérmesnek sem szabad lenni: a politika ugyanis mégiscsak az eszközök harca – és a világban az emberek befolyásolásáért globális harc zajlik. Az utóbbi két amerikai elnökválasztás szerinte jól példázza, milyen volumenű csata zajlik az emberek véleményének alakításáért a digitális hálózatok keretében. Amelyik politikai erő ebben a versenyben lemarad, annak nehézségei vannak– jegyezte meg a politikus.

Hangsúlyozta ugyanakkor: ma már nem is vita kérdése, hogy a magyar ellenzék amerikai pénzügyi támogatásokban részesül; „nem dolgoztak kevesebb összegből, mint amiből mi kampányoltunk” – hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett: még 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztalnál tényként hangzott el, soha nem szabad megengedni, hogy külföldről magyar pártokat finanszírozzanak választási célból.

Román–magyar „pragmatikus egymásrautaltság”?

A magyar–román politikai viszonyt illetően úgy vélte, a háború ad egyfajta lehetőséget is ennek a kétoldalú kapcsolatnak: mind a két ország háborús zónában él, kisebbsége van Ukrajnában, és egyik sincs könnyű helyzetben a háború folytán, fennáll egyfajta pragmatikus egymásrautaltság.

Voltak jobb és rosszabb korszakai az együttműködésnek, de példaértékű együttműködés alakult ki a két állam között például Schengen kapcsán – mondta a politikus. Hangsúlyozta: a magyar kormány, amit tudott, megtett annak érdekében, hogy Románia minél hamarabb csatlakozhasson. Ha jövőre Magyarország az EU elnöke lesz, igen fontos szempont lehet – ha addig a kérdés nem rendeződik –, hogy Magyarország hozzáállása milyen lesz, megad-e minden segítséget. „Nyilván, van történelmi determináció, de a pragmatikus, józan együttműködésnek van tere s lehetősége – nem utolsósorban a magyar és a román gazdasági elit között” – hangsúlyozta a miniszter.

Megállapította azt is: a magyar kormány gazdaságfejlesztési programját nem lehet úgy megvalósítani Romániában, hogy a román fél ezt ne hagyja jóvá. Példaként említette, hogy a Vajdaságban úgy tőkésítették fel az agráriumnak egy jelentős részét, hogy a szerb identitású gazdák és magyarok egyformán férhettek hozzá a forrásokhoz. Azt kellene tehát végiggondolni, hogy az ilyen típusú együttműködés feltételei lehetségesek-e – magyarázta. Elmondta azt is, hogy Románia egyébként sok esetben a V4-es kezdeményezéseket sorra támogatta Brüsszelben, bár nem is a V4-ek tagja; ez is arra utalhat szerinte, hogy van pragmatikus együttműködésre lehetőség.

Túl sok az érzelem, kevés a racionalitás

Az energiapolitikával kapcsolatos kérdésekre válaszolva a miniszter emlékeztetett: a Magyarország által használt gáz 80 százaléka Oroszországból származik, és az elektromos áram jelentős része is keletről érkezik – ilyen tekintetben Magyarország az egyik legkiszolgáltatottabb ország Közép-Európában. Mindemellett, a legolcsóbb áram-előállítási forma gázturbinák létesítése; a kormány ezért több új gázturbinát is tervez, hogy az ipari övezeteket megfelelően, és gyorsan el tudják látni árammal.

Megjegyezte: Németországban Magyarországot vegzálják orosz-barátsággal, miközben az elmúlt évtizedekben meghatározó üzleti modell volt az olcsó orosz energiára, a magyarországi gyártási körülményekre alapozó német tőkebefektetés, amiből a német vállalatok hatalmas profitot szedtek be.

A paksi atomerőmű még egy évtizedig működik, kiváltására elengedhetetlen egy új megépítése. A cél az, hogy az áram 50 százalékát az erőmű szolgáltassa; a mixben még a napelemek segítenének, és ha szükséges, további vezetékeket kell építeni Románia és Szerbia irányába is – magyarázta még a politikus. Megjegyezte: az amerikai hadsereg már felmérte a magyarországi geotermikus energia-képességeket; de a gázból származó energiával összehasonlítva ez nem biztos, hogy versenyképes lenne, ugyanis – a zöld- és a gázlobbi által is befolyásolt-kötelezettségek miatt a geotermikus energia előállítási költségei jóval magasabbak lennének.

„Az FDI (közvetlen külföldi beruházás)-alapú iparosítás energia-intenzív. Kérdés, hogy mi váltja fel a német technológiára, orosz energiára alapozó üzleti modellt. Kérdés ugyanakkor az is, hogy az európai autógyártás versenyképes marad-e az amerikai, vagy az épülő kínai autóiparral szemben, vagy hogy az európai gépgyártás versenyképes marad-e a keleti, olcsó energia hiányában. Én erre jelen pillanatban nem látok világos és megnyugtató választ. Túl sok az érzelem, kevés a racionalitás” – vélte a miniszter.

Újságírói kérdésre válaszolva Lázár János elmondta: Orbán Viktor miniszterelnök megbízásából azért jött Szatmárnémetibe, majd a Szilágyságba, és Kolozsvárra, hogy számba vegye és felmérje a beruházásokat, amelyek jelenleg folyamatban vannak, és segítséget nyújtson ezek befejezésében. Kiemelte: fontos, hogy minden elkezdődött beruházás korrekt módon befejeződjön, és az eddig tett ígéreteit a kormány teljesítse. Az egyetemek, iskolák, intézmények működtetése ugyanakkor legalább olyan fontos, mint az újabbak építése – tette hozzá.

Mint mondta, Magyarország 2023-as költségvetése jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy jelentős új beruházásokat kezdjen, elég a folyamatban levők fenntartása, és a már elkezdett projektek befejezése. Újságírói kérdésre válaszolva közölte: találkozott Szatmárnémeti polgármesterével, a Pannónia szálló felújítására irányuló projekt befejezéséről is tárgyaltak.

A szatmári Pannonia szálló (Facebook)

„Nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy a marosvásárhelyi és szatmárnémeti polgármesteri tisztséget meg tudja tartani a közösség, hogy az elöljárók meg tudják tartani a polgárok bizalmát, aminek érdekében adósságainkat szeretnénk rendezni” – mondta a miniszter, hozzátéve: kormányhatározat született, amely első lépésben 14 millió eurót, jövő évben ugyanekkora összeget biztosít a Pannónia szálló felújításához. (A Pannónia szálló, mai nevén Dacia Hotel épületét 2018-ban vásárolta meg a magyar állam alapítványi tulajdonában lévő Manevi Zrt. Kereskényi Gábor, a város polgármestere február 22-én jelentette be a helyi rádióban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök aláírta a helyreállítási munkálatainak megkezdéséhez szükséges pénz kiutalásáról szóló rendeletet – szerk.megj.)

Megfontolandó a Budapest–Kolozsvár gyorsvasút

Kiemelte továbbá: közlekedési miniszterként azon dolgozik, hogy a Budapest–Kolozsvár gyorsvasút megvalósulhasson. Ez részben azon múlik, hogy a két vasúti infrastruktúra hogyan egyeztethető össze, részben azon, hogy milyen együttműködést lehet kialakítani a román és a magyar közlekedési minisztérium között. Az előzetes hatástanulmányok szerint akár 3 óra 45 perc alatt meg lehetne tenni ezt a távot, és ez érdemi, minőségi javulás lenne a két ország együttműködésében – emelte ki a tárcavezető.

Áthidalhatatlan ellentét Brüsszellel szemben

A Szabadság arról kérdezte a minisztert, hogy az európai uniós viszonyrendszerben jelen körülmények között hogyan pozicionálja magát Magyarország, milyen a kapcsolata a brüsszeli végrehajtó testülettel.

Lázár János elmondta: sok vitájuk van az Európai Bizottságban, ami vélhetőleg abból fakad, hogy ez az Európai Unió más, mint ami volt a kétezres években, vagy amilyen az a szervezet volt, amely egykor közös piacként indult.

„A magyar és az uniós gazdasági érdekek teljes mértékben egybevágnak: mi is erős Európát akarunk; egy gazdaságilag nagyon erős Európában gondolkodunk; az ehhez vezető utat illetően viszont óriási meglátásbeli különbségek vannak. Mi úgy gondoljuk, hogy a szuverén nemzetek összessége adja Európa erejét, nem pedig az, hogy Európai Egyesült Államokat szervezünk meg. Ez a mai magyar kormányzat és Brüsszel között áthidalhatatlan ellentét, nem lehet megteremteni a kompromisszumot” – emelte ki.

A magyar álláspont az, hogy nem Európai Egyesült Államokat kell létrehozni; abban kell gondolkodni, ami összeköt, és a különbözőségeket nem szabad mesterséges eszközökkel feloldani. Amikor az EB ideológiai kérdésekben fogalmaz meg állásfoglalásokat, vagy kezdeményez jogalkotást, az Magyarország, a magyar társadalom számára nehezen elfogadható.

„Jövőre EP-választások lesznek; nem tudjuk, hogyan alakul a törvényhozás összetétele, és azt sem, hogy ez milyen következményekkel jár a leendő EB összetételére nézve; én nem bízom abban, hogy a mostani viták az új európai parlament és bizottság felállása előtt feloldhatók lennének – vélte. Megállapította, hosszabb távon a kérdés az, hogy elég erős-e gazdaságilag Magyarország ahhoz, hogy az uniós források blokkolásával párhuzamosan is képes legyen megteremteni a gazdasági növekedés lehetőségét.

„Jelen pillanatban az EB tudatosan blokkol minden forrást, ami Magyarországra jönne, kivéve az agrár- és a vidékfejlesztési forrásokat. A kérdés az, hogy a kormány meg tudja-e teremteni a beruházásoknak, a működő tőke beáramlásnak a feltételeit ezen források nélkül. Ezen dolgozunk, nem engedjük magunkat sarokba szorítani. A világ változott, Magyarország gazdasága ma már erősebb, mint volt 10–15 évvel ezelőtt, és megpróbáljuk a lehetőségeket kiaknázni” – hangsúlyozta.

Borítókép: Rohonyi D. Iván