Felújították a 220 éves torockói unitárius templom belsejét

Előkerült a korábbi gótikus épület támpillérének köve

Felújították a 220 éves torockói unitárius templom belsejét
Féléves munka eredményeképpen megújult a torockói unitárius templom belseje, amelyért az elmúlt hétvégén hálát adtak a Fehér megyei településen. A nagyrészt saját erőforrásból fedezett korszerűsítés során előkerült legjelentősebb emlékanyag az 1488-as évszámmal feliratozott kő, amelynek méretéből arra következtetnek, hogy a korábbi gótikus templom valamelyik támpillérébe helyezhették el. A mostanival együtt összesen négyszer újították fel az épületet, de ezek közül csak az 1938-as volt számottevő, amikor szinte azonos problémákat kellett orvosolni. A ma látható templomnak a torony a legrégebbi része, amely a korábbi épületnek is részét képezte, és amelyet 1623-as felirat datál. A templomhajó pedig 1802-ben, 220 évvel ezelőtt épült. Az építkezéssel ugyanazt a Türk Antal vállalkozót bízták meg, aki 1796-ban a kolozsvári unitárius templomot is építette, így a torockói volt az első unitárius istenháza Erdélyben, amelyik a kolozsvári mintájára épült.

Hálaadó vasárnapi istentisztelettel ünnepelték meg a torockói unitáriusok a fél évig tartó templombelső felújítási munkálatainak sikeres befejezését 2022. december 4-én. A kivételes alkalmat megtisztelte ünnepi szószéki szolgálatával Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, aki kiemelte: az adventi várakozásuk már ebben a pillanatban is beteljesült, hiszen Isten újból megsegítette őket azzal, hogy megszépülhetett a templom.

Az unitárius püspök a 127. zsoltárból idézve hívta fel a figyelmet arra, hogy ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők, azaz minden, amit az ember létrehoz, csakis Isten segedelmével történik. A püspök méltatta a közösség azon erőfeszítését, hogy javarészt önerőből, pénzbeli hozzájárulással és sok közmunkával javíttatta meg a templombelsőt. „A hit, a szeretet és az akarás által valósulhatott meg ez a csoda” – vélte, hozzáfűzve: a felújítás közösségépítést is jelentett. „A közösség lelkesedése, ez a ti kincsetek!” – hangzott a püspöki bátorítás.

Az 1488-as évszámmal ellátott követ a korábbi gótikus templom valamelyik támpillérébe helyezhették el

Csécs Márton, a kolozs-tordai egyházkör esperese, torockói lelkész ismertette a felújítás részleteit. Elmondta, hogy a mostanival együtt összesen négyszer újították fel a templomot, de ezek közül csak az 1938-as volt számottevő, amikor szinte azonos problémákat kellett orvosolni és a megoldások is hasonlóképp, a közösség részéről születtek meg. A lelkész név szerint felsorolta mindazokat, akik – a tervezéstől a kivitelezésig – szakmailag hozzájárultak a felújításhoz, majd megemlítette a támogatókat. Kiderült, hogy a nagyjából 150 ezer euró értékű beruházás közel háromnegyed része saját erőforrásból (fakitermelés, vállalkozók és magánszemélyek adománya) valósult meg, egynegyed részt, azaz 17 millió forintot Magyarország kormányának köszönhetnek (tizenöt millió forint a Bethlen Gábor Alaptól és a tervezésre szánt kétmillió forint a Rómer Flóris Program révén), a helyi önkormányzat pedig 10 ezer lejjel járult hozzá a felújításhoz.

Ezt követően rövid köszöntőbeszédek hangzottak el. Elsőként Furu Árpád kolozsvári építészmérnök intézett megható szavakat a gyülekezethez. „Ha van olyan vizuális élmény, ami minden torockóit összeköt, biztos, hogy e szakrális tér belső látványa az, hiszen az elmúlt 220 esztendő alatt nagy valószínűséggel mindannyian, akik itt születtek, átlépték e küszöböt, itt fohászkodtak, itt adtak hálát, miközben ugyanezeket a boltozatokat, pilléreket, falakat látták. Már ez önmagában elég ok a gondos restaurálásra, hogy az eljövendő nemzedékek is részesei lehessenek ugyanezen élménynek, amely őket az előttük járókkal összeköti” – fogalmazott. A restaurálás szakmai tanácsadója hozzátette: a szakmérnökök véleménye és a jó kivitelezés vezetett el a mostani helyreállítás eredményéhez, és természetesen az az áldozatos munka, amelyet a közösség és lelkipásztora szívósan, kitartóan végzett.

A kolozs-tordai egyházkör részéről Fodor Dorottya felügyelőgondnok üdvözölte a híveket, arról a szellemi gyökérről szólva, amely Torockóhoz köti az embereket. Király Ferenc, a Torockói Unitárius Egyházközség főgondnoka hangsúlyozta, hogy a templom felújítása már tíz esztendővel ezelőtt elkezdődött, amikor a fiatal Csécs Márton lelkész megérkezett Torockóra, elhivatottsága hamarosan közösségépítő erővé vált.

Furu Árpad műemlékvédelmi szakmérnök, a Magyar Unitárius Egyház műemlékvédelmi tanácsadója lapunknak felvázolta a torockói unitárius templom főbb építészeti és művészettörténeti jellegzetességeit. „A ma látható torockói templomnak a torony a legrégebbi része, amely a korábbi templomnak is részét képezte, és amelyet 1623-as felirat datál. A templomhajó, amelynek ma ünnepeltük belső felújítását, 1802-ben, tehát 220 évvel ezelőtt épült. Az építkezésre ugyanaz a Türk Antal nevű vállalkozó kapott megbízást, aki 1796-ban a kolozsvári unitárius templomot is felépítette. Az akkor nagyon tehetős torockói egyházközség, figyelve azt, hogy mi történik Kolozsváron, megengedhette magának, hogy ugyanazt a vállalkozót szegődtesse, és ugyanolyan karakterű templomot építsen fel a régi helyett, amely súlyos problémákkal, szerkezeti hiányosságokkal küszködött. A korábbi templom állapotáról Lá­zár István püspök vizitációjának jegyzőkönyve tájékoztat, amelyben arról rendelkeznek, hogy a torockói egyházközség javítsa ki a templomot, főleg annak keleti, út felőli részét. Ekkor döntöttek a torockóiak a régi templom lebontásáról, és helyére nagyobb, az akkori kornak megfelelő, tetszetős neobarokk jegyeket magán viselő templomot építtettek. Ez volt az első olyan unitárius templom Erdélyben, amelyik a kolozsvári mintájára épült fel, majd ezt máshol is további hasonló jellegű építkezések követték” – részletezte építészmérnök.


Hálaadó istentisztelettel ünnepelték a felújítási munkálatok sikeres befejezését

A torockói unitárius templom sajátosságairól Furu Árpád további részleteket is elárult. „Érték a templom kerített kőfala, amelyeken a lőrések még láthatóak. A kőfalhoz városias mintára üzleteket és egyéb kisebb helyiségeket toldottak, így alakult ki ez az együttes, amely ma is látható, és amelyhez az iskola és a kántori ház is kapcsolódik, olyan hagyományos településközpont képét nyújtva, amely ilyen formában kevés helyen maradt meg” – sorolta a szakértő.

Furu Árpád azt is elmesélte, hogy a legjelentősebb emlékanyag, ami a mostani felújításkor előkerült, az a kő, amin az 1488-as évszám olvasható. Ez a kő a korábbi templom része volt, méretéből fakadóan Radu Lupescu művészettörténész arra következtet, hogy a korábbi gótikus templom valamelyik támpillérébe helyezhették el, és ennek egyik építési periódusát jelzi. Ezt a követ most a templom bejáratánál, jól látható helyen állították ki. Az előző templom létének másik emléke a padlástérben látszik: a régi templom tetőszerkezetének meredek dőlésszögű vonala rávetül a toronyra, nyomot hagyva ennek vakolatán. Ebből tudnak valamennyire következtetni a korábbi templom méreteire, viszont az erre vonatkozó tudásanyagot majd valamikor a jövőben, komolyabb régészeti feltárással lehet bővíteni.

„Alapvetően ennek a templomnak a szépségét a nagyon méltóságteljes, tágas, magas belső boltozott tere adja. A központi csehsüvegboltozat a legnagyobb, keleti és nyugati irányból ehhez kisebb boltozatok csatlakoznak, így nagyon világos, tágas, látványos belső tér alakult ki, amelyet ráadásul pilaszterek, hozzá tartozó oszlopfők, és egyéb stukkódíszek tesznek még látványosabbá. Minden fehérre van festve, az unitárius vallás puritán jellegének megfelelően, kivételt képez a szószék és az orgona, ahol aranyozások jelentenek kontrasztot, kiemelést” – fogalmazta meg Furu Árpád, miben áll a torockói templom szépsége.

Borítókép: A közel 150 ezer euró értékű beruházás nagy része saját erőforrásból valósult meg (Fotó: Facebook/Torockói Unitárius Egyházközség)