Egyetemistaként Perugiában, ahol megáll az élet, ha havazik

Egyetemistaként Perugiában, ahol megáll az élet, ha havazik
Két évfolyamtársnőmmel 2022 tavaszán döntöttük el, hogy megpályázzuk az Erasmus ösztöndíjat. A választásunk Perugiára, egy kis olasz városra esett, ami Umbria régió központjában található. A sikeres pályázatot követően elkezdtünk lakást keresni és olaszul tanulni. Az igazi kaland október elsején kezdődött, amikor rengeteg csomaggal, több óra utazás után megérkeztünk az örök városba. Onnan, Rómából autóval utaztunk Perugiába, ahol kellemes nyári idő fogadott. Az autóból kitekintve csodálattal néztük az új környezetet, a magával ragadó, egyedi kis utcákat és a hangulatos épületeket. A központban, egy nagyon szép utcában a sofőr megállt egy középkori kőház előtt, és azt mondta: „megérkeztünk”. Bámulattal szálltunk ki az autóból, majd beköltöztünk az új otthonunkba.

A következő héten elkezdtük az egyetemet, az itthoni tantárgyak mellett minden nap jártunk olasz órákra is, amiből havonta vizsgáznunk kellett. Nagyon hasznos volt ez az olasz kurzus, mivel a többi vizsga is olaszul volt, illetve a nyelv ismerete által a mindennapokban is könnyebben tudtunk boldogulni. Már az első héten csatlakoztunk az ESN nevű szervezethez, amelynek célja a programszervezés a külföldi diákok számára. Ennek köszönhetően nagyon sok eseményen vettünk részt, amelyek által rengeteg külföldi diákot megismertünk, így számos barátság született. Perugia egy egyetemista központ, a világ minden részéről érkeznek ide diákok. Számomra nagyon érdekes volt ennyi különböző kultúrát megismerni: minden kontinensről lettek barátaink, akik a mindennapjaink részévé váltak.

Perugia egy nagyon csendes, békés és biztonságos város, tele középkori épületekkel és szűk utakkal. A várost egy hegyre építették, így rengeteget kellett lépcsőzni, sőt mindenhova gyalog jártunk. Időbe telt, amíg mindent felfedeztünk, de könnyen megszoktuk az új környezetet, egy hónap után pedig már otthonosan jártunk a városban.

Az ismerőseink között több külföldi volt, mint olasz, ennek ellenére a tanáraink által sokat megtudtunk az olasz mentalitásról, hagyományokról és kultúráról. Ezenkívül a saját tapasztalataink által is számos új dolgot fedeztünk fel, és még jobban megismertük az olasz szokásokat. Igyekeztünk az itthoni élettel is „lépést tartani”: az ünnep közeledtével adventi koszorút készítettünk, a külföldi barátainkkal is megismertettük ezt a hagyományt. Január nem csak a vizsgák időszaka volt, hanem a leghidegebb hónap is. Az első vizsgára menet csodálatos havazásban volt részünk. Perugiában különlegességnek számít a hó, amelynek láttán leállt a forgalom, bezárt az egyetem, az emberek bentről szemlélték a havat.

Az olasz konyha kapcsán eddig csak a pizza és a pasta jutott eszembe, azonban rengeteg fantasztikus ételük van még. Rájöttünk, hogy nagyon sérti az olasz büszkeséget, ha a kosztot valamilyen negatív jelzővel illetjük. Minden a nap az egyetem étkezőjében ebédeltünk, ahol diákbarát áron választhattunk különböző féle laska, hal és köret közül. Alig vártuk az ebédidőt, hogy valamilyen újdonságot próbáljunk ki.

Hétvégénként pedig jöhettek a kirándulások, amelyek által számos izgalmas élményben volt részünk. Perugia az ország közepén helyezkedik el, így északra és délre is könnyen tudtunk utazni. Az első vonatozáskor nagyon lelkesek voltunk, de csak addig, amíg meg nem büntetett a kalauz – ezt követően megtanultuk a vonatjegyek aktiválásának helyes módját. Az első kirándulás alkalmával meglátogattuk a firenzei Uffizi Képtárat, ahol többek közt Botticelli, Michelangelo és Caravaggio alkotásait csodálhattuk meg. A következő nap Sienában részt vettünk egy Salvador Dali kiállításon. A legdélibb pont pedig Nápoly és Pompej volt, ahol megtapasztaltuk, hogy milyen a nagy, zajos és sokszínű olasz városok hangulata. Nápolyban a világ legrégibb pizzériájában vacsoráztunk, ahol jobbnál-jobb pizzák közül lehetett válogatni. A legészakibb város, amit meglátogattunk, az Velence volt – ott rájöttünk, hogy a gondola nem a mi pénztárcánknak való, így végig sétáltunk a Canal Grande mentén, majd este megnéztük a karnevál nyitó ünnepségét.

Rómában részt vettünk egy hatalmas felvonuláson, ahova Olaszország legtöbb városából érkeztek Erasmussal tanuló diákok. Nagyon örültünk, hogy megismerkedtünk magyar egyetemistákkal is, mivel addig Perugiában nem találkoztunk más magyarokkal. Meglepetésemre a kisebb hegyi települések sokkal nagyobb hatással voltak ránk, mint a nagyvárosok. Nagyon kellemes volt ezekben a városokban sétálni; Assisi békés hangulata és az egyedi mészkő házak harmonikus környezetet teremtettek. Umbria tele van kis hegyi városokkal, ahol az ember a béke szigetén érzheti magát.

Nagyon gyorsan eltelt ez a félév, minden napot igyekeztünk kihasználni és élményeket gyűjteni. A szesszió időszakában minden nap az egyetem könyvtárában tanultunk, készülve az itthoni vizsgákra. Az utolsó este fájó szívvel búcsúztunk a várostól és a barátainktól, megígérve egymásnak, hogy még fogunk találkozni.  Hiányozni fognak az éjszakába nyúló beszélgetések, a kisbolt, ahol a pisztáciás süteményeket vettük reggelire, de legjobban az utcánk és a kis kőház fog hiányozni, amiben a mindennapjainkat töltöttük. Perugiában élni egy élmény volt, nagyon hálás vagyok, hogy mindezt megtapasztalhattam. Mindenkit bátorítok hát az Erasmus megpályázására, mivel valóban egy életre szóló élménnyel gazdagodhat.