Szakember: ennek egyik oka, hogy keveset olvasnak otthon a gyerekek
N-H. D.
A Brio romániai oktatási platform által végzett tesztek olyan szabványosított digitális tesztek, amelyek lehetővé teszik az 1–12. osztályos romániai diákok számára, hogy objektíven felmérjék tudásukat a főbb iskolai tantárgyakból, és javítsák vizsgateljesítményüket – olvashatjuk az említett honlapon. A napokban tették közzé egyik legutóbbi jelentésüket az iskolások digitális írni-olvasni tudásáról. Az olvasási és szövegértési tesztek a diákoknak a különböző digitális eszközökkel és programokkal való interakciójával kapcsolatos készségeit mérik, különböző forgatókönyvek keretében: iskola, otthon és család, barátok és hobbi. Az említett típusú tesztek keretében nézik: az információs és adatkezelési ismereteket; a kommunikációt és az együttműködést; a digitálistartalom-készítést; a biztonságot; a problémamegoldást. Továbbá a tesztek a képességek három kategóriájában mérik a teljesítményt: az információk megtalálása (a szövegből az érdeklődésre számot tartó információk elérése és kiemelése, a szöveg releváns részeinek megtalálása és kiválasztása); a szöveg megértése (mind a szó szerinti jelentés, mind az információkból levont következtetések révén); a szövegből származó információk, gondolatok szintetizálása (ami a szöveg értékelésének és a szövegre való reflektálásnak az előfeltétele).
A felmérés eredményeit elkeserítőnek és elgondolkodtatónak találták: az 1–8. osztályos tanulók aggasztó százaléka (42%) funkcionális analfabéta, azaz nem képes helyesen megérteni rendezvényplakátot vagy közlekedési táblákat, míg körülbelül 47% a „minimálisan funkcionális” kategóriába tartozik; mindössze 11% ért el „funkcionális” eredményt, azaz képes megtalálni, megérteni és szintetizálni az információkat az írott szövegből. A jelentés eredményei alapján a lányok és a fiúk között alig van különbség az írni-olvasni tudás terén: a lányok 40%-a tartozik a nem teljesítők közé, míg a fiúk aránya valamivel magasabb, közel 44%. A legnagyobb különbség a jól teljesítő kategóriában van, ahol a lányok majdnem 4 ponttal vezetnek: 13,25% a 9,27%-kal szemben.
A sajtóban idézték az oktatási platform vezetőjét: Gabi Bartic szerint a lányok eleve analitikusabbak, mindig jobban teljesítenek a szövegek megértésében és a szövegből származó információk felhasználásában, mint a fiúk, akik ellenben mindig jobban teljesítenek a számolási készség és a természettudományos műveltség terén. Arra is rámutatott, hogy írás-olvasási készség terén sajnos nem sok változás történik az iskolai évek során, a nem funkcionalitás szintje mindössze 4%-kal csökken, a magas funkcionalitás szintje csupán 1,5%-kal növekszik. Szerinte a gyerekek ilyen jellegű problémákkal lépnek be az iskolába, és ugyanezekkel hagyják el az iskolát – sok tudással távoznak, de nem képesek megérteni az olvasott szövegeket, mivel a funkcionális analfabetizmus nem tűnik el, amikor a gyermek kilép az oktatási rendszerből. Bartic szerint „nem tanítjuk meg, hogyan tanuljanak”, és ezért a helyzetért az egész társadalmi rendszerünk felelős. Hiszen a mostani gyerekek olyan felnőttekké válnak, akik nem lesznek képesek végigolvasni a munkaszerződést sem, ugyanakkor belőlük válnak majd döntéshozók, orvosok, ügyvédek…
Fodor Emőke, a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum tanítója a téma kapcsán érdeklődésünkre elmondta: – Évről évre gyengébb az elemisták szókincse. Otthon a szülők kevesebbet olvasnak, kevesebbet beszélgetnek velük, ez pedig oda vezet, hogy a gyermek nem tudja összekapcsolni a szót a tartalommal. A vegyes házasságokban élő gyerekek szókincse még szegényesebb. Régebb a nagyszülők beszélgettek a gyerekekkel, most ott vannak a kütyük, amelyek nem késztetik válaszadásra a gyerekeket. Sokat kellene beszélgetni, olvasni, közösen olvasni otthon a gyerekekkel. Ezáltal az olvasási nehézségek is csökkennének.
Keresztesi Polixéna iskolapszichológus a felmérésről úgy vélte, túlságosan általánosnak s felületesnek tűnik, mivel nem derül ki, hogy pontosan kikről van szó, milyen ismeretfelmérő típust alkalmaztak, és elképzelhető, hogy a teszt alapanyaga nincs összefüggésben azzal, amit az elemi tagozaton a gyerekeknek tanítanak. Tapasztalata alapján pedig megcáfolná, túl kevésnek tartja a 11%-os funkcionalitást.
Nagy B. Szilárd kolozsvári gyógypedagógus szerint azt is tudni kellene, vajon hol, milyen gyerekpopuláción mérték a funkcionális analfabetizmust.
– A jelenség nem új, hiszen mindig is megvolt a társdalomban. Több tényező miatt alakulhatott így az eredmény. Az iskolások rengeteg írott információval találkoznak, sok az információ, amit fel kell dolgozniuk. A másik tényező a digitális kommunikáció, amely miatt sokszor nem is kell olvasni. Manapság ritka, hogy elolvassák például a társasjáték használati utasítását, hiszen elég, ha beírják a YouTube-ra a játék nevét, és bemutatják a videóban, hogyan kell játszani. Az olvasás gyakorlata az, ami hiányzik. A digitális világ erősödése ezt is hozhatta magával. A másik nagyon fontos tényező, amelyet hangsúlyozni szoktam, hogy otthon már nagyon sok helyen „kikopott” az olvasás. Havonta jelennek meg okosabbnál okosabb eszközök, amelyek egyre inkább visszaszorítják az olvasást. A gyereknek kisbaba korában mondókákat kellene mondani, majd képeskönyveket kellene nézegetniük. Ez lenne az olvasáshoz szoktatás alapja. Ez nemcsak az anya, hanem egyenjogúan az apa feladata is, hogy a gyerekkel együtt olvasson. A gyereknek látnia kell, hogy otthon a szülők a maguk kedvtelésére olvasnak. Tehát nem feladat az olvasás, hanem magától, természetes módon adódik a családban. Jónak tartom, hogy a vizsgákon kompetenciákat mérnek, és a gyerekek számára ajánlanak könyveket, amelyekből ők maguk választhatnak, és nem az olvasmány kötelező jellegén van a hangsúly –magyarázta Nagy B. Szilárd.
(Borítókép: Rohonyi D. Iván/Illusztráció)
