A lovas kultúra zászló a szórványban

Lőrincrévén szervezték meg az erdélyi magyar lovas egyesületek első fórumát

A lovas kultúra zászló a szórványban
A Fehér megyei Lőrincréve adott otthont 2023. január 14-én, szombaton az erdélyi magyar lovas egyesületek találkozójának, amelyre nyugat-, dél- és észak-erdélyi egyesületek képviselői jöttek el, és amelyen számba vették az elmúlt év teljesítményeit, továbbá megpróbálták körvonalazni a jövőbeli közös terveket is.

A résztvevőket a házigazda Lovas terápiás és Szabadidőlovas Egyesület alapítói, Balogh Csilla és Csaba üdvözölték hangulatos lőrincrévi farmjukon, ahol a faluvégi bozótos helyén 2009-ben elsőként honosították meg Romániában a lovas terápiát.

Balogh Csabától, aki jelenleg a nyugat-, dél- és észak-erdélyi magyar lovas egyesületek elnöke is, megtudtuk: a 30 résztvevő annak apropóján érkezett a fórumra, hogy beszámoljanak a nemzetpolitikai államtitkárságtól a Bethlen Gábor Alap révén beérkezett támogatások felhasználásáról. Mint ismeretes, 2022-ben a magyar kormány minden erdélyi bejegyzett lovas egyesületet támogatásban részesített, ezek száma pedig eléri a nyolcvanat. A szórványban tevékenykedő lovas egyesületek is esélyt kaptak azáltal, hogy az eredetileg csak a Hargita megyének szóló felhívást a program második szakaszában Erdély többi régiójára is kiterjesztették.

Mivel sokan régi ismerősként üdvözölték egymást, az együttlét baráti hangulatú eszmecsereként hatott. A fórumot megtisztelte jelenlétével Kolozsvári Tibor, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkársága által támogatott lovas program erdélyi felelőse, aki a madéfalvi lovas zarándoklaton szerzett kellemes tapasztalatait hozva fel példaként fogalmazta meg a program célját: „azt a lovas kultúrát, amelyben a nemzet élt és fogant, továbbadni a következő generációnak”. A programfelelős megemlítette, hogy a közelmúltban elvégzett kérdőíves felmérés során az derült ki, hogy az egyesületeknek leginkább a programjaik támogatására lenne szükségük, elsősorban profi lovas edzők szerződtetésére, akik magasabb szinten folytathatják az elért tudást.

Kolozsvári Tibor felvázolta a lovas tevékenységek hasznát is: közösséget teremtenek, miközben az egyénnek sikerül önmagát legyőznie annak köszönhetően, hogy erőt vesz önmagán, leküzdi félelmeit és jelentősen megnő az önbizalma azáltal, hogy nála sokkal nagyobb állatot együttműködésre bír. „A lovaglás karaktert nevel: ez olyan dolog, amit egyetlen más sport sem kínál, és mi örvendünk annak, hogy ez a nemzetpolitikai államtitkárság számára is fontosnak bizonyult.” Az előadó felvetette, hogy „jó lenne visszafejlődni a lovas nemzet eszményéhez”, e tekintetben pedig biztató jel az, hogy Erdélyben mintegy 1500-1800 gyermek lovagol, igaz, zöme a Székelyföldön, de a szórványban is nő az érdeklődők létszáma. A programvezető fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a fejlődés jele az, hogy Erdélyben ma már ágazatokról beszélünk, például nagyon erősek a lovas íjászok, a fogathajtók, de érdemes odafigyelni az amatőrökre is, őket is támogatni kell, mert közülük élsportolók kerülhetnek ki.

A fórum programjának tetemes részét a lovas egyesületek vetített képes előadása tette ki. Bemutatkozott Kun István (Thoroczkay István Egyesület, Kolozsvár), Nagy Béla (Horsilvania Lovasklub, Koltó), Kiss István (Táltos Lovarda, Kraszna), Tunyogi Béla (Szilaj Lovastanya, Kolozsvár), Bíró József (Tékarám Lovasudvar, Szamosújvár), Fazekas Zsolt (Kladovai-Aradi Lovak Völgye Lovaglóközpont Egyesület), Bakos Siklódi Attila (Táltos Lovastanya, Mákófalva), Szombat Ottó (Varázsló Egyesület, Mezőpanit), Rákóczi Lajos (Tulipán Sportklub, Érköbölkút), Bíró Attila (Incitato Klub, Kolozsvár), Balogh Csilla (Lovas terápiás és Szabadidőlovas Egyesület, Lőrincréve). A prezentációk valódi panorámát nyújtották a lovas élet színes mindennapjairól. A betekintést árnyalta az a tény is, hogy a tapasztalt, gazdag múlttal rendelkező egyesületek mellett (mint amilyen például a Tulipán Sportklub, ahol Rákóczi Lajos és fia, Gergő, tucatnyi hazai és nemzetközi bajnokságot megnyertek már) jelen voltak a pályakezdők is. A legfiatalabb résztvevő, a 24 éves Szombat Ottó előadásából kiderült, mennyire körülményes elindulni ezen az úton. 

Az interaktív előadások során konkrét szakmai kérdések is felvetődtek. A szokásos témák mellett szóba került például, hogy mennyire lehetséges Erdélyben a magyar lófajták tenyésztése, honnan szerezhetők be gidrán lovak, a természetes lókiképzés és lóidomítás kérdése, a gyerekeknek szánt lovas táborok szervezési nehézségei, hogyan teljesítenek az erdélyi lovasok a nemzetközi versenyeken, vagy milyen kantárt érdemes használni. Az érdekes prezentációkat felejthetetlen történetek elmesélésével fűszerezték az előadók. Volt, aki az erdőben tett éjszakai lovaglás izgalmait ecsetelte, az is kiderült, hogyan lehet rádióval nyugodt állapotban tartani a lovakat szilveszterkor, az egyik résztvevő pedig az első Nemzeti Vágtán szerzett tapasztalatait osztotta meg a jelenlevőkkel. 

A végkövetkeztetéseket Kolozsvári Tibor programfelelős vonta le: „Biztató, hogy a lovazás nemcsak életforma, hanem megélhetés is, ami az itthon maradást ösztönzi. Én erre sosem gondoltam mostanig, hogy a lovas kultúra zászló a szórványban.”

Az előadásokat és a szeretetvendégséget követő műhelymunkán a program finanszírozásához kapcsolódó kérdéseket beszélték meg. Kiderült, hogy egyelőre nincs különösebb igény a tehetségápolásra, ehelyett inkább a képzésekre fektetnék a hangsúlyt, először az általánosakra, majd szakágak szerint. A beszerzési szükségletek tekintetében szinte minden egyesületnek fedett pályára vagy sátorra lenne szüksége, mert akkor télen is gyakorolhatnának, ez pedig erejüket meghaladó költségeket feltételez. Az együttműködés érdekében a résztvevők megpróbáltak 2023-as lovas eseménynaptárt összeállítani.

Borítókép: Basa Emese