7m·é··r···f····ö·····l······d – Szilvássy Carola, a katalizátor

7m·é··r···f····ö·····l······d – Szilvássy Carola, a katalizátor
„A falon képek és oklevelek. Kerékpárverseny, első meg második helyezések Bornemissza Elemérné Szilvássy Carolának. Kép a Vlegyásza-csúcson, Bánffy és még mások társaságában. Egy másikon Carola egy repülő előtt pózolt egy férfival Budapesten, a Duna-parton. Kicsit tovább színházi plakát, Ibsen Nórája, címszerepben Carola” – ilyenformán vált regényhőssé tavaly Zágoni Balázs ifjúsági regényében, a Szamos-parti Hollywoodban Szilvássy Carola. 2022-es A maga természete szerint és szabadon című életrajzi film is, amely igényesen nyúl ehhez a kivételes életanyaghoz. Mert Szilvássy Carola megkerülhetetlen figurája a századfordulón és a huszadik század első felében alakuló erdélyi közéletnek. Arisztokrata nagyasszonyként, a társasági és művészeti élet katalizátoraként, Bánffy Miklós múzsájaként, korához és státusához képest kifejezetten szabad szellemű, nonkonformista nőként egyaránt fókuszba állítható különleges életútja.

Az életrajz legfontosabb adatait Sas Péter foglalta össze egy 2021-es, Budapesten megjelent kötetben, ez jó kiindulópont minden további kutató számára. A könyv részletesen foglalkozik Szilvássy Carola kapcsolathálójával, az életút különböző állomásain betöltött társadalmi szerepekkel, sajtóbeli megjelenésekkel. A kötet közel felét az a levél- és képanyag alkotja, amely mintegy alátámasztja és megjeleníti azt, ahogy Szilvássy Carola élete az emberekkel való interakcióiban teljesedett ki: a figyelmes és gondoskodó szerepet, a kezdeményező szellemet, a közvetítő szándékot. Kicsit talán azt is, amit ma kontrollfüggő magatartásnak neveznénk. A sajtó- és könyvmegjelenéseket is igyekezett ugyanis szemmel tartani, véleményezni ‒ korabeli utalásokból kirajzolódik, hogy az Ellenzék című napilap anyagainak vagy az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványainak a jellegére is informális befolyással bírt az 1920-as és 1930-as években.

Még színesebb kép rajzolódik ki róla, ha a 2019-es Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról című, Szépmíves Könyvek kiadásában megjelent kötetet vesszük kézbe. Ebben ugyanis megtalálhatjuk az első világháborús fronton írt feljegyzéseit, jellegzetes, szögletes betűkkel írt kézírásának néhány reprodukált oldalát. Hozzá írt szerelmeslevelekből, Nemeskéri-Kiss Sándor szövegeiből kirajzolódik az is, ahogyan a férfiakkal bánt a huszadik század első évtizedeiben.

A kapcsolatháló fontos szereplője Bethlen Margit, a korszak jegyzett prózaírója, Bethlen István miniszterelnök felesége, akit mind Sas Péter könyve, mind a Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról gyakran emleget. Szilvássy Carola a Bethlen-mesék előadójaként aratja előadóművészi sikereinek jelentős részét. A marosvásárhelyi Székely Napló 1913. december 16-i számában a következőképpen tudósít előadásmódjáról: „Gyönyörűségem tellett br. Bornemisszáné, Szilvássy Karola boszorkányosan tüneményszerű előadásában, mellyel gr. Bethlen István nejének, gr. Bethlen Margitnak meséit közel hozta szívünkhöz. Ah, ezek a mesék! A tündérkirálynőről, a szegény varrónőről, a papírmasé babákról! Megannyi gyöngyszemei egy mélyen érző, mélyen gondolkozó tiszta női léleknek, telehímezve a fantázia csillogó aranyszálaival és mesterien megírva az affektálás nélkül való mesemondás bűbájával. Ahogy pedig Szilvássy Karola azokat előadta, az több volt, mint meseszerű. Nyitott szemmel látni véltem röppenni ajkairól a tündérkirálynő légies alakját (…). Mint egyik meséjének vadásza, sohasem felejtem el a teleholdnak azt az óráját, amikor nekem is mesélt.”

Ennél, a részben Sas Péter által is idézett cikknél fogok gyanút: hiszen a Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról című kötetben a tündérkirálynéról és a vadászról szóló mese Szilvássy Carola szövegeként szerepel. Ezek szerint tévesen. További gyorskereséssel az Arcanum Digitheca adatbázisában nemsokára kiderül, hogy a Szilvássy Carola-kötet irodalmi anyagának nagyobbik része valójában Bethlen Margit munkája ‒ a barátnő előadóként foglalkozott ezekkel a szövegekkel, így kerülhettek és maradhattak a hagyatékában. Az olyan, egyébként színvonalas szövegek, mint a Két fillér vagy a Levél a harctérre című háborús novellák, a Távoli vihar című vers, a Búcsú vagy a Tövis a rózsák között című novellák (és még sok más mese) Bethlen Margit neve alatt jelentek meg a korszak irodalmi sajtójában.

Az Erdélyi magyar nőírók című egyetemi szemináriumsorozatom Szilvássy Carolával kapcsolatos órájára készülődve arra gondolok: ezzel a felfedezéssel veszítettünk egy sajátos hangú meseírót-költőt, vagy legalábbis jelentősen lecsökkentettük a hozzá köthető irodalmi szövegek számát. De van valami, ami nem változott: az, hogy Szilvássy Carola a korszak kikerülhetetlen figurája, magnetikus személyisége, a korszak irodalmi és társasági életének katalizátora.

Borítókép: a baloldali fotón Szilvássy Carola 1910-ben (forrás: OSZK), a jobboldalin ápolónőként az első világháborúban (forrás: Wikipédia)