„Biztosan nevetünk majd Katával, ha újra együtt leszünk”

Szerelmesfilm és közönségtalálkozó a 22. Filmtettfeszten

„Biztosan nevetünk majd Katával, ha újra együtt leszünk”
Kata és Jancsi együtt nő fel a második világháború borzalmaiban, majd az 1956-os események után elszakadnak egymástól, Kata Párizsba disszidál. Tíz évig nem találkoznak. A kádári rezsim enyhít a külföldre utazás szabályain, így Jancsi Kata után indul Franciaországba. A fiatalok szerelmi viszontagságai mellett a múlt század hangulatába, korképébe is beavatja a nézőt Szabó István Szerelmesfilm című, 1970-es alkotása, melyet október 6-án láthatott a kolozsvári közönség a Filmtettfeszten a Győzelem (Victoria) moziban. A vetítést közönségtalálkozó követte a film Katáját alakító Halász Judittal, a beszélgetést Jakab-Benke Nándor moderálta.

(Borítókép: Halász Judit pályakezdőként forgatta a Szerelmesfilmet, most 80. születésnapját ünnepelte FILMTETT/FACEBOOK)A film első jelenetében fekete-fehér családi fényképeket láthatunk, majd a háttérben, először csak hangban, megszólal Jancsi (Bálint András), aki elmeséli, hogy mostanában sokat álmodik Katával (Halász Judit), különösképpen azért, mert a napokban éppen hozzá utazik majd. Jancsi Párizsig vonatozik, amely vonatút során gyermek- és fiatalkori emlékek jutnak eszébe Katáról, a második világháborúról és arról, amikor első szerelme, gyermekkori pajtása elhagyta Magyarországot. A retrospektív jelenetekben, bár a gyermekkor és a főszereplők kapcsolatának alakulása van fókuszban, Szabó István a 40-es évek Budapestjét, az 56-os forradalmat és a kommunista mindennapokat is bemutatja hol egyértelmű felvételekkel, mint a május elsejei felvonulás előkészületei, hol pedig apró, szimbolikus utalásokkal. A film egyik ilyen visszatérő motívuma egy zöld hátizsák: Kata megirigyli Jancsi táskáját, majd ő is kap egyet. A fiatalok hátizsákja szinte minden emlékképben felsejlik Jancsi szemei előtt, amikor életveszélyes bombázásra, menekülésre gondol.

Amikor Jancsi megérkezik Párizsba, a fiatalok szerelme végre beteljesedik, majdhogynem álomszerű napokat töltenek együtt felhőtlen boldogságban, azonban Katának esze ágában sincs hazamenni Magyarországra, Jancsi pedig el sem tudja képzelni, hogy Franciaországban maradjon. A szerelmesek így búcsút intenek egymásnak, továbbra is tartják a kapcsolatot, mint gyerekkori barátok.

Nem mindennapi esemény, hogy egy rendszerváltás előtti magyar film színészeivel találkozhat az ember, hiszen ezen alkotások szereplői közül nagyon sokan nem élnek már. Az idei Filmtettfeszten azonban Kolozsvárra utazott Halász Judit. Különösen örvendetes, hogy a művésznő nálunk ünnepelte 80. születésnapját. Elmondta, pályakezdő volt, ahogy Szabó István is, amikor a Szerelmesfilmet forgatták.

– Mindannyian kezdők voltunk […] Bálint Andris a Madách színház tagja volt, ahol Ádám Ottó volt a főrendező. A Vígszínháznak én voltam a tagja, nálunk Várkonyi Zoltán volt a főrendező. […] Minden jelenet, amit megpróbáltunk megcsinálni, úgy kezdődött, hogy „az Ádám Ottó azt mondta volna, hogy…” mondta Bálint Andris. Erre jöttem én, hogy a Várkonyi viszont azt szerette volna, hogy így csináljuk. Majd ezután mondtuk, hogy jó, akkor most nézzük meg, hogy hogy akarja a Szabó – idézte fel a forgatás egy momentumát Halász Judit, amikor arról kérdezték, milyen volt Szabó Istvánnal dolgozni.

Hallhattunk történeteket a Franciaországban forgatott jelenetekről, arról, hogy Velencében mutatták be először a filmet, de a közönségtalálkozó és a kérdezz-felelek lényege mégis az volt, amit maga a művésznő is megfogalmazott, hogy hiába 52 éves a film, hiába készült egy teljesen más korban, más viszonyok között, rengeteg elemében ma is időszerű. Egyfelől közelebb hozza az ötvenes évek Magyarországát azokhoz, akik csak a történelemkönyvekből és nemzeti ünnepek alkalmával hallottak róla, másrészt azonban, bizonyos elemeiben a 21. század emberének, politikájának és társadalmának is megtörli a szemüvegét és azt mondja neki: valahol, mélyen, te is ilyen vagy.

Halász Judit és Jakab-Benke Nándor a közönségtalálkozón