Giacomo Puccini Manon Lescaut című operáját mutatta be április 18-án, csütörtökön a Kolozsvári Magyar Opera, a következő előadást kedden, április 23-án tartják.
Bodó
Márta
A történelem és a valóság vajon fedik egymást? Vagy a történelmet mindig a győztesek írják? I. Erzsébettel nem föltétlenül kegyes az emlékezet, pedig ő aztán abszolút győztes, vetélytársa, Stuart Mária pedig igazi vesztes, többszörös áldozat, emléke mégis eleven. Nemcsak hogy megőrizte őt a történelmi emlékezet, de mint mártír erkölcsi győztese az unokatestvérek „viadalának”.
- Tizenévvel ezelőtt csupa mosoly, terv, jókedv embereként ismertem. Az önről tavaly év végén megjelent könyv* alaphangneme azonban sok csalódást, keserűséget rejt.
- A világ változott, és benne az opera világa. Ennek következményei vannak az én kedélyállapotomra is. Ez, azt hiszem, természetes.
- Belekapaszkodnék abba a kijelentésébe, hogy változott a világ és benne az opera, operajátszás. Mire vezethető vissza ez a változás?
Emlékezetes alkalmak, amelyeket hangfelvételek őriznek: Kányádi, Pilinszky a saját versét mondja. Kányádi Sándorról tudjuk, félévet a színművészetin járt, a szerzők azonban általában nem előadóművészek. Itt van viszont Laczkó Vass Róbert, aki színművészként keresi a kenyerét, nem egyszer „kalandozott” az operaszínpadon is, hangi adottságai erre alkalmassá teszik, ugyanakkor versíró és versmondó ember egyszerre: kínálkozott az alkalom, hogy saját szövegei elmondásával lépjen a közönség elé. Minderre lehetőséget és keretet adott Csergő Domokos, a Kolozsvári Magyar Opera ütőse, aki másodszor jelentkezik az opera színpadán zeneszerzőként. Az érdekes kalandnak induló találkozás egész estés, operaszínpadi előadást eredményezett, zenekarral, vetített „díszlettel”, tánccal, közreműködő énekesekkel.
Mit is várunk itt és most a művészettől? Valljuk be, különösen, ahogy telnek az évek és gyűlnek a tapasztalatok, elsősorban szépet, megnyugtatót, sőt, elandalítót keresünk, és remélünk. Hiszen tele az élet nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, ha a szabadidőnket rászánjuk egy film megnézésére, egy könyv elolvasására, az legyen kikapcsolódás.
„A kínai császár palotája olyan gyönyörű volt, hogy csodájára járt az egész világ: ritka fajtájú, drága porcelánból rakták a falait, legmagasabb tornya hegyétől egészen a földig. Gyönyörűséges szép volt ez a porcelán palota, de olyan kényes, olyan törékeny, hogy csak nagy vigyázva nyúlhattak hozzá. Kertjében csodálatos virágok nyíltak; a legszebbeken ezüstcsengettyűk hintáztak, s megcsendültek, ha valaki arra ment, hogy figyelmeztessék a virágok szépségére. Csudákkal teli kert volt a kínai császár kertje; olyan messzire nyúlt, hogy maga a kertész sem tudta a végét. Ha igen nagyon sokáig ment benne az ember, rengeteg erdőbe ért, ahol mély tavak csillogtak az öreg fák alatt. Az erdő egészen a tengerpartig húzódott, s a vízre hajló fák alá bevitorlázhattak a tengerjáró nagy hajók”.
Néhány téma minden kor emberét érdekelte és érdekli, a szerelem kétségtelenül ilyen. Vágyakozás, sóhajtozás, könnyelműség, megcsalás, tragédiák, de boldog, beteljesült szerelmek kísérik végig az emberiség történetét, olykor nagy történelmi viharok árnyékában, akár kiindulópontjaként is egy szerelmi szálat fejthetünk fel – elég a mitológiai Párizs választására utalni.
Felmérést végeztek a román állampolgárok kultúrafogyasztási szokásairól: a közzétett eredmények értelmében a lakosság 48,5 százaléka az elmúlt fél évben semmilyen nyomtatott kiadványt nem olvasott. Ezek után meg se lep, hogy a megkérdezettek háromnegyede színházban sem járt. Az elmúlt két hétben nemzetközi színházi fesztivál zajlott Kolozsváron, és bizony a helyiek közül nem mindenki hallott róla. Mások szinte estéről estére ott voltak a nézőtéren, sőt még az előadásokat követő, éjszakába nyúló beszélgetéseken is.
Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás Kolozsváron: 1792 decemberében játszott először Kótsi Patkó János társulata, az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság özvegy Rhédey Mihályné kolozsvári házának emeleti báltermében. Egy évvel később, 1793 novemberében pedig Kótsi Patkó János az első Magyar Hamletként mutatkozott be. Erről is hallhattak az érdeklődők november 11-én délután a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában tartott könyvbemutatón, ahol Darvay Nagy Adrienn Az idő lenyomata. Tompa Gábor Hamletjei és az erdélyi reteatralizáció című könyvét mutatták be a szerzővel és Tompa Gáborral folytatott beszélgetés keretében.
A Démonok című előadást október 19-én mutatták be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Nuno Cardoso rendező a darabválasztásról a sajtótájékoztatón elmondta, több nagyszínpadi produkció után kisebb, intimebb munkára vágyott, itt pedig négy szereplő, két házaspár játszik. A rendező azt is előlegezte a sajtótájékoztatón, hogy a téma az erőszak, a bennünk, emberekben rejlő démonok, mert bár a világban közel és távolabb is háború zajlik, a legtöbb erőszak a négy fal között történik.
A nagy ókori görög drámaíró triász tagja, Szophoklész ,,karrierje” első ismert eleme, hogy i. e. 480-ban a szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban énekelt. Drámaíróként első sikerét Aiszkhülosszal szemben aratta, amikor a drámaversenyen ő nyert. Feljegyzések szerint harminc alkalommal méretkezett össze drámai versenyeken, és legalább hússzor győzte le vetélytársait, amikor pedig nem, akkor se ért el másodiknál rosszabb helyezést.
Az egyik első magyar karaktergyilkosság elszenvedője Báthory Erzsébet, az ellene irányuló gyilkos indulatok oka pedig kettős: erős és okos nő, aki megözvegyülve hatalmas vagyont örökölt. Jól elboldogult a feladataival, politikai kapcsolódásai azonban az adott történelmi pillanatban nem voltak megfelelőek, gazdasági ereje, vagyoni helyzete irigységet szült. Ebben a korban aztán mi sem könnyebb, mint a gyógynövényekkel gyógyító úrnőt méregkeveréssel gyanúsítani, a birtokait egyedül is eladminisztráló asszonyt kegyetlenséggel vádolni, ráakasztani a boszorkányság vádját, a legképtelenebb rágalmakkal bemocskolni jó hírét, sőt évszázadokra még az emlékezetét is.