Az Amaryllis együttes 1992 őszén alakult László Bakk Anikó zene- és táncpedagógus kezdeményezésére Kovács Gábor magyarországi táncoktató szakmai irányításával, és a 2000-es évek közepéig folyamatosan működött Szabó Anikó és Tóth Ágnes művészeti vezetése alatt. Ezután néhány évig Passamezzo néven szerepelt. Ennek megszűnte után jött létre a Passeggio, amely napjainkban is aktív, és Juhász Csilla vezeti. A három együttesnek többnyire ugyanazok voltak a tagjai, de a régi táncosokhoz mindig csatlakoztak újak is. Az Amaryllis története 2016-ban folytatódott, amikor Szabó Anikó újraalapította az együttest. Munkájuk 2022-ig követhető nyomon. Sajnos, tevékenységük jelenleg szünetel, de reménykedünk, hogy a nem túl távoli jövőben ismét láthatjuk-hallhatjuk a szívünknek oly kedves társaságot.
Tóth
Klára
…vagyis Anikó nénivel, ahogy őt Kolozsváron szólítják, ahol a neve már szinte fogalom, amely elválaszthatatlanul összefonódott az Amaryllis együttessel és a Mátyás-napokkal. Anikó néni ez év januárjában töltötte be 80. évét. Ebből az alkalomból verses, zenés, táncos összeállítással köszöntötték őt barátai, tisztelői január 20-án – természetesen – Mátyás király szülőházában, mi pedig arról kérdeztük, hogyan kezdődött mindez: kapcsolata a zenével, a tánccal, hogy született a tánccsoport és a Mátyás-napok ötlete, hogyan alakult ezek sorsa az elmúlt harminckét év során.
A számok nyelvén
Jól jellemzi városvezetőink hozzáállását a környezetvédelemhez a közlésmódjuk is, amellyel a látható, mérhető tényeket is saját érdekeik szerint „tálalják”. A lakosság ismételt panaszára – amely szerint a munkálatok által növekedett a Szamos-parton a lebetonozott, kövezett terület, ugyanakkor csökkent a zöldövezet – egyik alkalommal azt a választ adták, hogy „ez számokban kimutathatóan nem feltétlenül igaz”. Hogyan kell ezt érteni? Vegyük elő a kettős mércét, azzal mindjárt egyszerűbb.
2021 őszén kezdődtek, az eredeti tervekhez képest jó néhány változtatással, állandó késésben és többször módosított határidő mellett zajlottak a Szamos-partnak a Rethinking Someş elnevezésű projekt alapján történő felújítási, átalakítási munkálatai. A munkálatok befejezésének legutóbbi határideje 2023. december 31. volt, ám a hivatalos átadásnak semmi jele nem mutatkozott. Ameddig erre sor kerül, tekintsünk vissza a Szamos-parton lebonyolított munkálatokra a természetre gyakorolt hatásuk, társadalmi és médiavisszhangjuk szempontjából. A Szamos-partnak ez, sajnos, már késő, de talán Kolozsvár más zöldövezeteinek és a városkörnyéki erdőknek több esélyük van épen maradni.
Az év végi számadás pillanataiban vagy az új év kezdetén személyes életünk történései mellett társadalmi, művelődési életünk jeles eseményeire is tanulságos lehet visszatekintenünk. Időrendi sorrendben ellátogatunk hát azokra a rendezvényekre, amelyekkel az életét és munkáját Erdélynek szentelő sokoldalú alkotó, Kós Károly emléke előtt 2023 decembere folyamán tisztelegtek a különböző intézmények Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, valamint Budapesten, utólag összefoglalva ezen események legkiemelkedőbb mozzanatait.
Bolyai János 1823. november 3-án Temesvárról számolt be először édesapjának arról, hogy a párhuzamosok problémájában jó úton halad. Híres levelének 200. évfordulójára, a nemeuklideszi geometria felfedezésére emlékezve az UNESCO 2023-at Bolyai-emlékévnek nyilvánította. November 3–5. között zajlott le a Bolyai 200 című tudományos és művészeti fesztivál Temesváron, november 13–17. között volt látogatható Kolozsváron a Semmiből egy új, más világot teremtettem című kiállítás, illetve november 16-án mutatták be szintén Kolozsváron a Matlap ifjúsági matematikai lapok Bolyai-emlékszámát.
Azon az éjszakán történt, amikor az emberek, az építész és a városatya nagyon hosszan vitatkoztak a fákról. Indulunk – csak ennyit mondott a legöregebb hársfa az egyetem előtt. Nem egészen köztudomású, de valamennyire ismert, mindenképp tudományosan bizonyított tény, hogy a fák kommunikálnak egymással. Minden fához eljutott a szó, és megértette, mit jelent: indulunk. Szépen óvatosan kihuzigálták a földből a legvékonyabb hajszálgyökereiket is, és sorra, rendre, csendesen, hogy ne ébresszék fel ágaik között a madarakat, eltűntek az utcasarkon. Miért indultak el, mind tudták. Hová mennek, azt is megbeszélték: minél messzebbre a várostól. Visszatérhetnek-e valaha, fogalmuk sem volt róla.
2022 decembere a Főtéren, ahol minden és azon kívül bármi egyéb is megtalálható. A templom szerény díszlet a háttérben. A fenyő csak nem a templom eltakarásával próbálkozik?
Bárki bármit mond is, a fenyők hozzátartoztak a Főtér összképéhez. Éppen olyan nemesek és büszkék voltak, mint a templom. A fénykép 2017-ben készült a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Kolozsvár Társaság által meghirdetett „Kolozsvári műemlékek zöld környezetben” című fotópályázatra.
A Nemes-Bethlen-ház 18. század végén épült füvészkertjébe Európa minden régiójából hoztak fákat. A helytörténeti könyvek szerint nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély első botanikus kertje volt. 2018-ban a befektetők tisztázatlan körülmények között szerezték meg az engedélyeket a füvészkert helyén, a Petőfi/Avram Iancu utca 23–25. szám alatti telken építendő szállodára, és azóta vígan rondítja a városképet… a „koporsó”-ház. A fénykép 2016 októberében készült.
Hétszáz évesnél idősebb városunk minden kövét és fűszálát sokkal nagyobb tisztelet illetné meg, mint amekkorát jelenlegi vezetése tanusít irántuk!
A néhai nagy játszótér részlete néhány évvel ezelőttről (amikor télen még tél volt). Vajon a szeméten kötöttek ki a még egész jó álapotban lévő eszközök, vagy újrahasznosították őket kevésbé tehetős városrészben vagy településen?