Megsárgult falak, százéves, csikorgó parketta, robusztus íróasztal, mögötte telefonáló, fontos ügyeket intéző férfi - ez a látvány fogadott, amikor 2015 májusában, életemben először beléptem a kolozsvári zsidó hitközség ajtaján. Majd ugyanez a látvány az életem részévé vált, hiszen hat éven keresztül mindennap abba az irodába mentem be dolgozni.

Szétfeszít, szorít, nyom, összefog és determinál. Meghatározza a gondolataidat, a hangulatodat, az életedet. Rátelepszik minden más érzésedre. Ködként lebeg a szemed előtt, és mindent csak rajta keresztül látsz. Fáj a lelked, fáj a mosolyod, fáj az örömöd, fáj a léted. És fáj, hogy megtettél mindent, de nem tehettél semmit, egyetlen pillanat, és „összedőlt a kincstár”.

Igazi örömünnepet ült vasárnap Kolozsvár zsidó közössége, amelynek apropóját ezúttal nemcsak a két év kihagyás után először megtartott purim vidámsága adta, hanem az is, hogy először vehették használatba az új zsidó kulturális közösségi központot, amelynek létrehozása évek óta a hitközség vezetőségének egyik prioritása volt. Schwartz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke elmondta, a közösségi központ létrehozásával, valamint a zsinagóga felújításával a több mint egy évtizede megfogalmazódott álom egyik része vált valóra. Kifejtette, az elképzelés szerint a hitközség irodáját, a szociális és egészségügyi osztályt, valamint a rituális étkezdét is a zsidó deportáltak emléktemploma melletti területen lévő épületekbe költöztetik, illetve hátra van még a zsinagóga emeletére tervezett zsidó történeti múzeum kialakítása.

Az auschwitzi koncentrációs tábort a németek a második világháború idején, 1940-ben hozták létre a vasúti csomópontnak számító lengyelországi Oświęcim város határában álló egykori kaszárnyákban. Működésének első két évében többnyire lengyel foglyokat szállítottak a táborba, köztük politikai elítélteket. 1942-től azonban a létesítmény számos más funkciót kapott, és több altáborral bővült. A komplexum tevékenysége három jelentős központ köré szerveződött: az Auschwitz I-ként ismert koncentrációs tábor lett az adminisztrációs központ, ahol főleg politikai foglyokat tartottak fogva, a birkenaui Auschwitz II nevű létesítmény megsemmisítő táborként funkcionált, míg a monowitzi kényszermunkatábor (Auschwitz III) az ipari termelés központjaként működött. Az évek során az Auschwitz-komplexum fokozatosan a náci Németország egyik fő céljának a kiszolgálójává vált, az európai zsidók megsemmisítését, teljes kiirtását volt hivatott megvalósítani.