Előző cikkünkben, amely a Szabadság január 9-i számában jelent meg, Weisz Margittal, a kolozsvári tudományegyetem első női hallgatójával foglalkoztunk, most pedig a nyomdokaiba lépő diáklányokról lesz szó, ugyanis 1898-ban már két ifjú hölgy jelentkezett az egyetemre, Biela Mária és Novák Róza.

Egyetemi tanulmányok végzésére a nőknek Magyarországon (és Kolozsváron is) csak a 19. század végén nyílt lehetőségük, amikor az akkori vallásügyi és közoktatási miniszter, Wlassics Gyula, 1895. december 31-én közzétette 72039-es számú miniszteri rendeletét. Ez a rendelet megnyitotta a nők előtt is az egyetemeket, de még csak a bölcsészeti, tehát a tanári és az orvosi, gyógyszerészeti karokat, ráadásul azzal a korlátozással, hogy a nők csak minisztériumi engedéllyel felvételizhettek. A korabeli újságok szenzációként foglalkoztak az eseményszámba menő hírekkel, és rendszerint üdvözölték, hogy a nőket is “bebocsátották” az egyetemre – de ellenpélda is akadt, így a budapesti Egyetemi Lapok cikkírója szerint például minél magasabb a nők műveltsége, annál szabadabb a gondolkodása és léhább az erkölcse… A kolozsvári tudományegyetem első női hallgatója Weisz Margit volt, aki 1897-ben kérte felvételét a természettudományi karra.

Bálint napján mind a kamaszok, mind az idősebb korosztály tagjai milliószámra küldözgetnek piros szívecskékkel teletűzdelt üzeneteket, e-maileket, ám a régmúlt időkben – amikor az udvarlás rendkívül szigorú szabályok szerint zajlott –, ha egy fiúnak megtetszett egy lány, nem volt túl sok lehetősége arra, hogy érzelmeit választottja tudtára adja.

Karácsony közeledtével lázas készülődés veszi kezdetét, amelynek központi kérdése a tökéletes ünnepi menü összeállítása. A gasztroblogok böngészése mellett talán nem lenne érdektelen fellapozni néhány régi szakácskönyvet is, amelyekből évszázadokon keresztül ihletődtek a szorgos kezű magyar gazdaasszonyok. A hatalmas szakkönyv- és folyóirat-állomány mellett a Központi Egyetemi Könyvtár gazdag szakácskönyvgyűjteménnyel is rendelkezik, amelyből ez alkalommal két reprezentatív kötetet szeretnénk bemutatni: a régi könyvecskékből azt is megtudhatjuk, milyen finomságokat fogyasztottak elődeink karácsony estéjén.

Kevésbé közismert, hogy az egyetemi könyvtár alagsorában, a mai könyvkölcsönző részleg helyén hosszú ideig népkönyvtár működött, amely évtizedekig biztosított hasznos és érdekes olvasmányokat a „szegényebb, de kultúréhes” kolozsvári diákok, inasok és munkások számára. A könyvtár fennállásának 150. évfordulója alkalmából talán nem lenne érdektelen feleleveníteni az egykori olvasóterem sorsát, amely sajátos színfoltot képez Kolozsvár 20. századi művelődéstörténetében.

Manapság a könyvtárosi pályán a nők döntő többségben vannak, viszont ez korántsem volt mindig így. A tudományos könyvtárak évszázadokon keresztül a tudós férfiak „szent hajlékai”, elefántcsonttornyai voltak, ahova kezdetben a nők még olvasókként sem nyerhettek bebocsátást.