Bár elég sok kijelentés van a cikkben, ami nem felel meg a valóságnak, nem szeretnék részletesen foglalkozni mindegyikkel. Az az állítássorozat viszont, hogy „konkrét tudományos bizonyítékok sorozata támaszt alá olyan általánosan elfogadott elméleteket, amelyek megcáfolnak mindent, amit Isten létezéséhez kötnek: a világegyetem isteni eredete, az élővilág isteni eredete, az emberiség isteni eredete, a »szentírások« isteni eredete stb. A tudomány sorozatosan megcáfolt mindent, ami egy felsőbbrendű lény létezésére utalna. A tudomány mai állása szerint kijelenthető: szinte bizonyos, hogy Isten nem létezik”, kommentárt érdemel. Először is: ezt senki nem tudná bizonyítani, ez nem tény, ez állítás. Másodszor: a konkrét tudományos bizonyítékok akkor felelnek meg rendeltetésüknek, ha a tényeket, és nem az ideológiákat támasztják alá. Márpedig az evolúció kutatásában (és nemcsak) nagyon gyakran az történik, hogy a konkrét tudományos eredmények ideológiailag ilyen vagy olyan irányba elfogult kutatók értelmezésén keresztül vannak interpretálva, tehát nem tekinthetők eléggé objektíveknek. (Az evolucionizmus vagy ateizmus stb., mint minden izmus ideológia, akkor is, ha tudományos köntösbe öltöztetik.) Az evolúció ténye, és a tények (kutatási eredmények) evolucionista elméletek általi interpretálása két különböző dolog, akkor is, ha széles körben összemossák őket, és az elméleti megállapításokat tényekként kezelik. Még az sem lehet döntő érv bizonyos nézetek vagy elméletek mellett vagy ellen, hogy mennyire neves és elismert kutatók képviselik ezeket, hiszen aki belát a tudományos kutatás színfalai mögé, gyakran szembesül azzal, hogy az elismertség is sokszor tudománypolitika és cenzúrázás függvénye. Ugyanilyen alapon karolhatnak fel vagy utasíthatnak el olyan nézeteket, amelyek egyes illetékes neves szaktekintélyeknek megfelelnek vagy nem, bizonyítva ezzel, hogy milyen korlátolt tud lenni az ember, és milyen nehéz objektíven kutatni. És amíg ilyen szaktekintélyek cenzúráznak egyes rangos tudományos szakfolyóiratokat, nem csoda, ha csak bizonyos „izmusok” felé kacsingató írások jelenhetnek meg bennük. Tehát nem mindig úgy vannak a dolgok, ahogy látszanak, és elfogultságra vall, ha valaki feltétel nélkül hisz mindennemű tudományos nézetnek.

Jó, ha a tudomány is elismeri a maga korlátait, és elfogadja, hogy az igazságnak nem letéteményese, hanem kutatója. Jó, ha az ember beismeri korlátoltságát, és elfogadja, hogy vannak a létnek olyan dimenziói, amelyek kutatásánál egyelőre sok a bizonytalanság, a tapogatózás és a kérdőjel, és kevés a konkrét tudományos eredmény. És jó, ha elfogadjuk azt is, hogy lehetnek létünknek olyan valóságai is, amelyeket a mai tudományos kutatás alapelvei szerint nem lehet kutatni. Attól még nem kell vehemensen tagadni őket.

Több alázattal kevesebbet lehet tévedni.